Blogosz

MESE NINCS.

Az éjszaka kártevői

2012. június 02. 08:54 - BlogoszEditor

 

Éjszakai bringázás. Aszfaltozatlan, gödrös utakon. Amelyeken természetesen közvilágítás sincs. És a cangán sem ég a lámpám, nem tettem rá a dinamót (igen, ez dinamóval megy), hogy ne zavarja meg, ne hasogassa szét semmi a sötétet. Csak annyi fény, amennyit a másodállásban most idegenvezetőként dolgozó Hold ad, amikor épp nem bújik el egy-egy felhő mögé.

Azt hiszem, efölött még két fokozat lenne. Az, ha egyáltalán, kicsit sem ismerném ezeket az utakat. És az, ha becsukott szemmel tekernék. Na, de nem is erről akarok most igazából.

Szóval éjszaka van. Halkan suhanok benne. És amint ismét visszaérek a külvárosba, rögtön kiszúrok egy illetőt. Nem nehéz, más nincs is a mellékutcán rajtunk kívül. Ő testes, pocakos. És buzgó. Lefogadom, hogy buzgó. Úgy néz ki, pont olyan. És már messziről látom, ahogy totyog pár lépésnyit, majd mindegyre meg-megáll. Nézelődik. Kerítéseket méreget, tűzfalak felé nyújtogatja a nyakát, kapukat kémlel. Hm. Na mindegy. Hagyom. Amint elhúzok mellette, belerebben, annyira elmerengett a nézelődései közben. És rögtön úgy tesz, mintha nem is nézelődne, csak sétálgatna.

Amíg én egyet fordulok, ő nem túl sokat haladt. Így másodszor is beérem. Épp csak kijutott a főútra közben. Ahol még mindig nézeget. Kiragasztott hirdetményeket is vizsgálgat. És már sejtem, miről van itt szó. A második kört is letekerem egy mellékutcában, majd visszatérve már szándékosan keresem, lássam, merre halad és miben sántikál. Ugyanott találom ezúttal, ahol hagytam. És igen: az van, amit gondoltam. Dolgozik.

Megfigyelték már, hogy a plakátragasztók szinte mindig éjszaka járnak? Mindig reggelre tűnnek fel újabb és újabb választási anyagok a hirdetőtáblákon. És immár egyre több más, illegális helyen is. A ragasztgatók biztosan szeretnek meglepni minket - és nem szeretik, ha zavarják őket. Úgyhogy éjjel dolgoznak.

Mire kivilágosodik, mindig újabb és újabb színes hazugságoktól giccsesedik a város. A ragasztgatók pedig akkorra eltűnnek. Mert ő is az. A sötétben az ideális plakátolási helyeket kémlelte az előbb. Most pedig, mire harmadszor húznék el mellette, már a kollégáival együtt van. Egy közvilágítási lámpa alatt gyülekeznek, a sárga fényben. Mint valami bogarak. Most jobban megnézem: az én emberem fején, akárcsak a többiekén fehér baseball-sapka van, a sapkákon piros tulipán. És hősünk odaszól a többieknek: "Na mikor kezdjük ma? Mikor indulunk?" Válasz: "Mindjárt. Ahogy megjön mindenki". Aztán kilépnek a sárga körből, vissza az éjszakába.

Igen: a sötétség és a propaganda összeillik. És minden pártnak megvannak a maga éji bogarai. Amelyek kirajzanak, ha leszáll az este, s nyomokat hagynak maguk után: mérgező nyomokat a falakon, oszlopokon. Többnyire szegény emberek ők. Akik némi juttatásért, vagy épp naiv hitből cselekszenek. És igazából maguk sem tudják, mit cselekszenek.

Vagy huszonkét évvel ezelőtt én is plakátoltam. Mégpedig önkéntesen, naiv hitből. És én is éjszaka jártam. Nappal pedig büszkén néztem a munkám eredményét, s arra gondoltam: ha minél több magyar látja ezeket a plakátokat, s megfelelően szavaz, akkor mindannyiunknak jobb lesz. Sajnálom. Buta voltam. Elnézést.

Ahogy az akkoriban divatos kifejezéssel mondták: történelmileg így alakult. És ahogy ma is mondják: fiatalság – bolondság. Annyi kis mentségem van, hogy akkoriban (saját készítésű) csirizzel dolgoztam. Úgyhogy az első eső le is mosta a falragaszok egy részét. Annak idején azokat sajnáltam, amelyeket lemosott. Ma már azokat, amelyeket nem.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://mesenincs.blog.hu/api/trackback/id/tr44558130

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása