Blogosz

MESE NINCS.

Veszettség

2012. augusztus 31. 16:07 - BlogoszEditor

Olcsó lenne, ha úgy fogalmaznék: kóborkutya-ügyben megvesztek jópáran Nagyváradon. De csak a megfogalmazással lenne gond (lehetőleg ugyanis nem kell alpári képekkel sérteni senkit, azokat sem, akik amúgy orbitálisan buták és smirglipapír-durvák), mert egyébként a valóság tényleg ez. Az önkormányzat ugyanis megszavazott egy határozatot, amelynek lényege szerint a begyűjtött (kóbor)kutyákért hét napon belül lehet jelentkezni, s ezt követően - ha senki nem jelentkezett - akár el is altathatják az ebet. További fontos részlet, hogy az önkormányzat megszakította együttműködését az SOS Dogs alapítvánnyal, amelyik eddig a kóborkutya-ügyeket intézte, s a határozattal más formát adott az intézményi rendezésnek.

Kár lenne tagadni, hogy az egész ügy biznisz is. Egy angol üzletember áll az SOS Dogs mögött, aki most Váradra jött, s pert is kilátásba helyezett. Na igen: hiszen sérülnek az üzleti érdekei. Mert ugyan Váradon az SOS Dogsnál sok elhivatott ember dolgozik, ügyszeretetből - ám rajtuk kívülálló módon, egy lépcsőfokkal magasabb szinten már a pénzről szól ez is.

Minden esetre az anyagi érdekeit sértve érző alapítványi vezetés sikeresen fellázította és maga mögé állította az álltvédők egy részét. A manipulálhatóbb részét. Akik azt hiszik, hogy kizárólag egy nemes ügyért "harcolnak" mostanság, nem pedig valakinek a bizniszéért. És biza egyre vadabbul teszik ezt. Ráadásul egyre több kültelki hang, útszéli bekiabálás vegyül a tiltakozásaikba. Egyre több panelkutyás panelproli óbégat bele. Hiteltelenítve magát az ügyet is.

Kezdetben csak olyan brutális aberrációik voltak, hogy gyilkosságról, vérfürdőről, holokausztról (!) beszéltek. Aztán már horrorisztikus képeket is gyártottak, Photoshopban, amint kutyatetemek között áll a "vérszomjas" polgármester. Utána a Fácsét kezdték el teleszemetelni a láncüzeneteikkel.

Ma már ott tartanak, hogy a Facebookon sem lehet hozzájuk szólni, felkérni őket árnyaltabb gondolkodásra, mert első szakaszban mindenféle ocsmányságot fognak összehordani, másodikban letiltják azt, aki nem olyan szélsőséges, mint ők. Felhívtam a figyelmüket: gyilkosságról, vérfürdőről, holokausztról itt nem beszélhetünk, ezek teljesen máshová való fogalmak. A válasz: szerintük szóvirágokkal élek. :) Jeleztem: a probléma lényege, hogy a kóborkutyáknak semmi esetre sincs keresnivalójuk az utcán, mert veszélyforrások, ráadásul civilizációs szintet is lehet mérni azzal, mennyi van belőlük. A reakciójuk: szerintük én félek a kutyáktól. :)) Elmondtam, hogy nem vagyok feltétlen híve az elaltatásnak, de akkor mindenképp végleg menhelyen kell tartani az ebeket, s ezt oldják meg az állatvédők, ne csak harcos üzeneteket küldözgessenek a neten szanaszét. A visszajelzés: szerintük nincs lelkem. :))) Szóltam, hogy túlzásokba esnek. A válasz: szerintük ne mondjak véleményt, foglalkozzam más ügyekkel. :))) Eltérő álláspontokról indulva, de megpróbáltam elbeszélgetni velük. A reakció: néhány vehemensebb, de vitára képtelen arc bontotta a Fácsén a kapcsolatot. :)))) LOL

Szóval nagyon pörögnek, mint a tasmán ördög: a kutyák kiirtása ellen harcolnak épp. Csakhogy nincs ellenség: mivel az úgy fel sem merült, hogy "a kutyák kiirtása". És épp erről van szó: ahogy már Facebookon is jeleztem, a legtöbb tiltakozó maga sem tudja, hogy pontosan mi van. Csak hall valamit, aztán elkezdi verni a dobot, fújni a sípot. Rengeteg ügyben, esetben ez van, ez csak egy példa. Politikaitól kulturális ügyig sok esetben van ez így: hogy pontosan mi van, azt nem tudjuk, de harcolunk az izéért, vagy az izé ellen. Raed Arafatért, meg az ótonómiájért, meg azért, hogy a magyarság ez meg az. Vagy épp "a kutyák halomra gyilkolása ellen". És közben nem is erről szól az egész. És közben totál máshol dőlnek el ügyek, s a tiltakozók azt sem vágják, ha valami változik, akkor milyen irányba. Csak levezetik a sok jogos frusztrációjukat és elégedetlenségüket. Általában egy olyan ügyben ordítva, amely kellően le van egyszerűsítve ahhoz, hogy valamelyik oldalra állhassanak és felszedett macskaköveket dobáljanak át a másik oldalra. Ez nem polgári kezdeményezés. Ez pszichológia.

Megmondom őszintén: én nem tudom, mi az igazi megoldás kutyaügyben. Be kell ezt vallani. Ugyanis nagyon nehéz kérdés, anyagi vonzatoktól etikaiig sokmindent felvet. Nem pusztán annyit, hogy "dögöljenek meg a kutyagyilkosok!" Hiszen ez utóbbiról amúgy szó sincs. De nem, a harcosok nem vallják be, hogy ők sem jönnek igazi megoldási javaslattal. Ők csak harcolnak tovább, veszettül árnyékbokszolnak, handabandáznak.

Jelen pillanatban az lenne a minimum, hogy akkor ők, a saját pénzükön hozzanak létre  és főleg működtessenek is tovább, folyamatosan - egy menhelyet. Úgy tudom, a kevésbé nagyszájúak között - akik konkrét megoldási lehetőségeken gondolkodnak inkább a hőzöngés helyett - már fel is merült ilyesmi. De kétséges, mi lesz az ötlettel. Ha pedig ez nincs, akkor valóban szóba kell jönnie egy idő után az elaltatásnak. Nekem sem tetszik, de ha nem találnak más megoldást, ez van. Ugyanis nem várható el az (és nem, nem is engedhető meg, az én adólejeimből sem, az Önéből sem, kedves olvasó), hogy az önkormányzat menhelyeken tartson, közpénzből, egyre növekvő mennyiségű kutyát, amíg azok természetes úton ki nem múlnak.

Szegény kutyák. Igen. Én is el-elnézegetem őket az utcán. És nekem is volt kutyám. De ha nem lett volna, akkor is: a lényeg, hogy kóborkutyának után nincs mit keresnie. Ezt tessék megoldani, erről halljuk a nagyhangúakat is! Nem arról, hogy mentsük meg a jajszegénykiskutyuskákat, meg, hogy aki vitázni akar a témáról, az dögöljön meg! Hanem arról, hogy miképpen is kellene ezt az ügyet megoldani. Konkrétan. Ám a legtöbbek harci lendülete idáig már nem terjed. Csak jó dolog hőzöngeni egyet, jó dolog az állatok védelmében kiállni, akár az emberség kárára is, magukból kivetkőzve. A szelidebbek pedig többnyire ott állnak meg, hogy láncüzeneteket küldözgetnek, közhelyes butságokkal, meg bevisznek a menhelyre valami kaját. Megvolt a saját lélek simogatása, a pótcselekvés. "Ma is jó ember voltam". De ha valami végiggondolandó, megszervezendő, nehezen megoldható van, akkor már hörög, morog, vadul. Akkor már nem érti. Csak a feketét, vagy a fehéret. Hogy összetett lenne valami, az nem, azt ne! Az dühíti őket.

És igen: most éppen a kutyaügy, de máskor sok más ügyben ugyanez van. A butábbak általában falkákba tömörülnek és agresszívvá válnak. Vicsorognak, morognak, harapnak. Szociológiai tény ez. Azt hiszem, sok olyan kutya van, amelyik nem érdemel meg ilyen embert, ilyen gazdát. Jópár eb okosabb és igen, emberségesebb is annál, aki pórázon vezeti.

Hiszen semmiféle emberség nincs abban, hogy valaki teli torokból fröcsög a kutyák - szóba sem került - tömeges kiirtása ellen, vicsorítva menekül az érdemi vita elől, s közben semmi mást nem tud hozzátenni az ügyhöz. Ez nem állatvédelem. Ez csak sima emberi butaság. Amit viszont évezredek alatt sem sikerült elaltatni, s kilátásban sincs ilyesmi.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://mesenincs.blog.hu/api/trackback/id/tr894743978

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása