Szeretem az elhagyatott épületeket. Bejárni, figyelgetni a hátrahagyott nyomokat, nézegetni a romokat, a sokat tudóan nyugvó, bölcsen mindent betakaró port verni legóvatosabb lépteinkkel is.
Az élet holttestei hevernek szanaszét az ilyen gyárcsarnokokban, termekben, szobákban. De az is van, hogy igazából maga az otthagyott élet kuporog a sarokban.
A jelen esetben ráadásul egy menedékházban. Menedékben.
Ezúttal Mézged (Meziad) a téma. Az egyik legnagyobb európai denevérkolóniának is helyt adó ottani barlangot most nyitották meg újra, miután felújították benne a világítást, a lépcsőket, miegymás. No, és a barlang mellett van egy elhagyatott menedékház. Aminek a bejárata le van zárva. Persze van hátsó bejárata is. Persze megkerestem. Persze megtaláltam. Persze az nyitva volt. Hát így.
Ráadásul egy kicsit Shining (Ragyogás) fílingje is lett a dolognak. Egyrészt amiatt a kép miatt, amelyiken benne vagyok a tükörben az üres teremben, pedig nem is abban a teremben állok. Másrészt meg amiatt, hogy a bezárt bejárat melletti ablakon át meglátott kintről egy odakint játszadozó kiszlány, s amikor az ablakon át kiköszöntem neki, megkérdezte: "Te meg hogy kerültél oda be?" Mondom: "a hátsó bejáraton át, de te ne gyere ám ide, mert a szüleid aggódni fognak, hogy hova lettél". Persze egy percen belül megtalálta a hátsó bejáratot és persze ott termett a teremben. :)) És épp csak mondott valami kedveskét, azzal rögtön meg is rémült a számára talán félelmetesnek tűnő, elhagyatott termek hangulatától, s kiszaladt. De a Shining-hangulatot azért behozta magával, akaratlanul, s ott is hagyta. S persze a szülei már odakint egyre aggodalmasabb hangon szólongatták eközben. :D
Szóval íme: nagyszerű (hangulat)képek kerülnek az ember szeme elé. Ez már az eddig elmondottakból is látható. Hátha még megnézzük a fényképeket is.