Blogosz

MESE NINCS.

(Pünkösdi) királyság

2012. október 12. 17:38 - BlogoszEditor

Végülis ünnepélyes hangulatú ez a mai este, minden kettősség dacára. Megyek én is a színházba, ahol ünnepi hangversenyt adnak a filharmónikusok, Mária királyné itteni szobrának leleplezése alkalmából - s az esten jelen lesz I. Mihály király családjának több tagja is. A királyi család képviselteti magát.

Közben már olyanokat olvasok, hogy "monarchiaillat lengi be Nagyváradot"... Mitől, mégis? Régebben valóban az lengte be. Emlékszem, amikor Őfelsége pár évvel ezelőtt itt járt, s interjút készítettem vele, még igazi hitele volt neki és a királyi udvarnak. Az előrehaladott kora miatt a legtöbbek számára már csak érthetetlenül - ám összefüggően - beszélő I. Mihály királlyal magam is csak úgy tudtam szóba állni, hogy egy hozzá közelálló személy tolmácsolta a szavait. Románról románra. S akkor még másképp beszélt az uralkodó. Akkor még úgymond élt a remény, vagy legalábbis lobogott valamiféle tűz...

Persze felmerül a kérdés, hogy valóban megoldás lett-e volna Románia számára a monarchia 1989 után. És persze ilyen kérdéseket történetírási és logikai szempontból nem nagyon ildomos feltenni, de az is persze, hogy attól nyugodtan szoktunk ilyesmin gondolkodni. Nos, én azt hiszem, az posztkommunista helybenjárást mindenképpen elkerültük volna vele, általa - s ez nem kis dolog. Ám kérdéses, hogy megvalósítható lett-e volna. És tegyük itt félre a moszkovita "új" román vezetés állandó, hisztérikus, agresszív tiltakozását. Én ezen túlmenően a nagyhatalmak részéről sem láttam igazi szándékot ilyen restaurációk támogatására. Sem Románia esetében, sem más, szintén a kommunista tömbből kiszabadult államok esetében, amelyek esetében akkoriban még szintén éltek a külföldre száműzött uralkodók. Hiszen a Nyugat alig érte el, nehéz háttérmunkával a kommer blokk szétesését, s máris valami másik, számára nehezebben ellenőrízhető rendszer - a királyásgé - jött volna. Úgy vélem, ez nem volt érdekük. Inkább a neokommunista posvány, amelyben azért üzletelgetni is lehet, s a politikai érdekeik is könnyebben keresztülvihetőek...

Dehát végülis mindegy is. Hiszen I. Mihály végül maga paktált le az ősellenségeivel. Annak idején, ifjú uralkodó korában lényegében a kommunistáknak tudhatta be szenvedései jórészét és számüzetését is, amelyből hiába próbált többször visszatérni. Ne feledjük: még 1989 után is többször próbált hazalátogatni, ám vagy csak erős karhatalmi gyűrűben és ellenőrízve tölthetett itt rövid időt, vagy - az esetek többségében - megalázó, felségsértő módon fegyveres karhatalommal kísértette ki az országból a királyi családot és az uralkodót a posz- és egyben neokommunista Iliescu, ahogy betették ide a lábukat Őfelségéék.

Akkoriban még hittünk valamicskét az uralkodóban. Legalábbis tüntetünk mellette. Hiszen ez volt az egyetlen remény a minden napunkat elrabló rezsimmel szemben. Bár nekem speciel már akkor sem volt világos, hogy is zajlana egy ilyen restauráció az adott korban, s mi is jönne utána úgy pontosabban. Csak az, hogy az adottnál jobb.

I. Mihályt tehát a kommunizmus bukása után is számtalanszor megalázták és számüzetésben tartották a kommunisták. Tőle féltek, s a hatalomba való visszatérésétől? Szerintem ettől is, de leginkább attól, hogy ha túlságosan kiengedik a kezükből  gyeplőt, akkor a romániai közvélemény jelentős része elfordul tőlük, királypárti lesz, s immár nem egy kisebbség fogja követleni az uralkodó újbóli trónra lépését, hanem a többség.

Mindezek után végül mégis méltatlan fordulattal lett vége az egésznek: sok évnyi harc és megaláztatás után I. Mihály király egyszerűen kiegyezett Iliescuékkal. Visszakapta jóhéhány, nagyértékű vagyontárgyát, illetve ingatlanát Románia területén. Cserébe vállalta, hogy lemond uralkodói ambícióiról, és nem is telepszik visza tartósan Romániába.

Azóta akkor jön, amikor akar. Azóta van is hova jönnie, ott vannak a viszakapott kastélyok. Azóta azt tesz itt, amit akar. Már nem tényező. Csakhogy azóta szürke és olyan romániai maga a király is. Egy suta, nyomott köztársaság királya.

Úgyhogy semmiféle monarchiaillat nem lengi be most a várost. Nem úgy, mint pár éve még. Ennek ellenére azok az akkori érzések még meglódulnak az emberben... És ennek ellenére nagyon sokat szenvedett emberről van szó, akit sokszor megrúgdosott a történelem, meg a saját hazájának hiénái is. Méltó a tiszteletre, akkor is, ha legyűrték végül a trónfosztói, s talán legyűrte a vagyon viszaszerzése utáni vágy is. Románia közelébe merészkedett ismét - így végül elkerülhetetenül romániai lett, besározódott. Mégsem I. Mihály királyt kell megvetnünk. Vele jobb lett volna kicsit. Mindaz, ami végül legyőzte. S ami a mi életünkből is elrabolt. Eddig 23 évet.

Vagy lehet, hogy végülis már rögtön 1989 után is inkább a vagyona visszaszerzése miatt próbált hazajönni? Hiszen jól emlékezhetünk, hogy olyan nagyon komoly lépéseket sosem tett a hatalma visszaszerzése érdekében, sem itt, sem külföldön. Vagy a honvágy vezérelte az újabb és újabb próbálkozásaiban az akkor már idős embert (ami azért komolyan fel tud erősödni, ha évtizedekig nem engednek haza, s külföldön múlnak el a fiatal évek, majd ott is öregszik meg az ember, úgy, hogy közben egyszer sem láthatta a szülőföldjét)?

Nem tudom. Majd inkább hallgatom a zenét a hangversenyen. És nem tudom: valami ünnepélyesség azért mégis van bennem is. És tisztelet is. És ez nem is baj.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://mesenincs.blog.hu/api/trackback/id/tr544835159

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása