Néhány korabeli képsor, vagy hangfelvétel, vagy egy-egy beszélgetés a még ma is élő üldözöttekkel - és máris meg vagyok hatva. Minden évben. Még mindig, 1989-től jó messzire is tud rám hatni október 23., az 1956-os forradalom kitörésének napja. Megérint.
De az is megérint ám, mennyi aljas, képmutató, gyalázatos szöveg hangzik el épp ezen a napon is a magyar kormányzat részéről ennek kapcsán. Is.
Hogy Magyarország "még ma is szabadságharcát vívja". Jaj! Meg más ilyen takarmányok, odavetve a hülyék elé. Gyalázatos, méltatlan, utolsó. Az 1956-osok fényében sütkéreznek a mai demagógok és hazugok.
Lassan persze újabb forradalom kellene. De nyilván szó sincs erről, ez csak amolyan közhely. Mint azoknak a szövegei, akik a mai ünnepen magukat fényezve gyalázzák meg az ötvenhatosokat.