Blogosz

MESE NINCS.

Üdvözlet a megbékélt terroristáknak is

2012. december 24. 12:12 - BlogoszEditor

Ha egyáltalán van mit, akkor minden meg van bocsátva, legalábbis a fontos dolgok. Semmi komoly, számottevő gond sehol, tényleg nem emlékszem most, hogy lenne bármilyen súlyos harag, vagy akármi durva megbocsátanivaló bárki felé, vagy ilyesmi – de ha van, csak mondjuk nem jut eszembe, akkor elengedve az is, megbékélés készen van, könnyed lélek szárnyal, s minden, sziasztok.

Viszont az nehezen megbocsátható, amikor a megbocsátás és a szeretet giccsbombáival,  kliséfegyvereivel indítanak terrortámadást, netán idén is. Köszönet mindenkinek, aki nem teszi.

Hála mindenkinek, aki ugyan idén is általános iskolás szinten maradt beragadva, de legalább immár nem ugyanazt kezdi ismételgetni. Köszönet mindenkinek, aki nem terrorizálja a többieket ugyanolyan hajmeresztő, az idény nyújtotta örök közhelyekkel, mint minden évben. Békesség és szeretet külön azoknak, akik abbahagyják annak évente ismétlődő szajkózását, hogy „ó, békesség és szeretet, jöjj el ma”, meg „jaj, globalizált világunkban a karácsony a fogyasztás oltárán való áldozás profanizált rítusa”, meg „hová lesz a szeretet egész évben, de legalább most tárjuk ki szívünket egymás felé”, meg „ne csak most legyünk szeretetteljesek, hanem az év minden napján így kellene élni”.

Őszinte tiszteletem azoknak, akikből már majdnem kibukna, de vissza tudják tartani azt, hogy „legyünk ma jobbak, adjuk át magunkat a”. Na. Nem is folytatom. Legyen elég.

Mert amúgy így van ez, fontos mindez, igaz mindez. Tudjuk. Csak nem ártana nem idiótaságot csinálni az ünnepből is. Mert ilymódon is azt lehet ám. És hát méltatlan. Hozzá is, hozzánk is.

Szóval köszönet és respekt azoknak, akik az ünnep fárasztó arcai, hangjai szoktak lenni, de megszabadultak immár ettől. És boldog karácsonyt nekik is, ahogy mindenkinek. Szeretetben, békességben, nyugalomban, megbocsátásban, ha lehet, egész évre, vagy évezredre kihatóan, merítkezve, továbbá nem a bevásárlás oltárán áldozva, meg minden ilyesmi. Persze. EVIDENS. Épp ezért nem kell ismételgetni.

Ilyenformán magam sem üzenem nekik, amit mondani szerettem volna.

Vagyis nem üzenem azt, hogy tegyük meg, hogy a szeretet erejéből áradó békesség hassa át a nyugalom tengerének jobbító, emberi érzéseit és a békesség nyugalmának szeretete hassa át az áthatott békességet, nyugalommal, szeretetből, amely az áthatás átható nyugalmát szeresse, békésen, boldog nyugalommal merítkezve áthatottan a nyugalom szeretetének áthatásától áthatva. Békés megyében is. És mindenütt, az egész földön, békében, szeretetben, sőt, megyében, mélyen hatva át a tengert ezen a napon, legalább most, amikor sajnos nem az év minden napján, a sok talmi árucikk, ahelyett, hogy, pedig most különösen, de igazából mindig, pedig a lényeg az lenne, hogy, csak sajnos sokan nem eléggé, vagy nem igaziból, de ez sem tudja befolyásolni, szeretettel elcsendesedve már egyszer végre.

 ( :) )

 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://mesenincs.blog.hu/api/trackback/id/tr974979880

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása