Blogosz

MESE NINCS.

Ami tökmindegy itt - és ami nem

2013. szeptember 23. 00:06 - BlogoszEditor

Épp most a Realitatea tévé szerint tízezer ember tüntet Bukarestben - sokadszor - a verespataki bányaprojekt ellen. A Digi24 szerint viszont pont most kétezren tüntetnek Bukarestben. A B1 szerint, amely óvatosabban fogalmaz, ezrek vannak. Szerintem meg - a lényeget tekintve legalábbis - tökmindegy, hányan vannak.

Ha csak egy ember van a tüntetésen, vagy ha tüntetés nincs is, akkor is marad az evidencia, a tények akkor is tények. Mert a tények makacs dolgok. Függetlenek attól, hogy a többség, vagy a kisebbség, vagy akárki látja-e, elfogadja-e őket vagy sem. És van néhány ilyen. Röviden összefoglalom.

1. Akárhányan is értik, vagy nem értik, nyilvánvaló, hogy Románia 1989 utáni történetének egyik legnagyobb és leggaládabb korrupciós megaügylete a verespataki.

2. És nyilvánvaló, hogy most az USL szövetség, azaz a PSD, a PNL és a PC próbálja nyélbe ütni a dolgot, mivel ők vannak épp kormányon.

3. Az is kristálytiszta, hogy egyetlenegy olyan párt sincs Romániában, amelyik ne tenné ugyanezt, ha rajta múlna.

4. Világos az is, hogy jelenleg kettős kommunikáció zajlik kifelé, azaz Önök felé, feléd, kedves közvélemény: az ellenzéki erőknek, vagyis a PDL-nek és az RMDSZ-nek könnyű most inkább a tiltakozók felé gesztusokat tennie, mert momentán e pártok úgyis ellenzékben vannak, és nekik ez a viszonyulás hoz most támogatókat. De senkinek ne legyen kétsége: a hatalmas ügyletet ugyanúgy támogatnák ők is, hiszen óriási összegeket hozna a saját, személyes maffiózóiknak, illetőleg emellett a pártkasszát, azaz magának a maffiának a közös vagyonát, a működésére szánható költségvetést is felduzzasztaná. Nem véletlen, hogy amíg ők voltak kormányon, addig ők is egyre több szívességet tettek az RMGC vállalatnak, most meg a jelen helyzetben óvatoskodnak, csak finoman kacsintgatnak most épp az ellenzők felé.

5. Ami a pedig a kormányzó USL pártjai közötti ellentmondást illeti, alapvetően az sem komoly. A pártszövetség legnagyobbik ereje, a PSD a háttérben valamilyen megoldáson dolgozik épp, hogy minden tiltakozás dacára beindíthassa a bányaprojektet - közben pedig a közvéleményt altatja, hogy pártként minél kisebb szavazatvesztéssel tudja keresztülvinni a dolgot. A PNL, és főleg annak elnöke, Crin Antonescu sem bányaellenes, bár persze ezt hangoztatja: az van csupán, hogy jelen helyzetben ezt a szerepet kapta ő és a pártja. Szintén azért, mert most ez jön jól nekik és a PSD-nek is.

Hiszen ne feledjük: Antonescu esetében az a lényeg, hogy ő államfőjelölt. A PSD és a PNL közös jelöltje lehet (ha el nem baltázza valamivel az utlsó száz méteren). Ő személyesen mindent ennek a posztnak a megszerzésére tett fel, emellett a pártjának is fontos, hogy összejöjjön ez neki, a PSD-nek pedig nagyon jól jön, hogy Antonescut támogatva egy bábot helyezhet az államfői székbe. Namármost: Antonescu ellenálló nyilatkozatai a verespataki biznisz kapcsán, amelyekben a tüntetők szája íze szerint beszél, nem más, mint egyszerű választási propaganda. Ő most kampányban van, az a feladata, hogy sok potenciális támogatót szerezzen, bármilyen témával, bármilyen eszközzel, akárhol, akármit is kelljen tenni ehhez. És mivel a közvélemény - és egyben a választók - jelentős része e témában inkább a bányanyitás ellen van, Antonescu államfőjelölt igyekszik a saját javára fordítani ezt, azaz jó sok támogatót, számos szavazatot szerezni. Amihez csak annyit kell tennie, hogy a titakozók szája íze szerint beszél, sőt, úgymond nagy bátran szembemegy az őt támogató PSD-vel. Színjáték ez is. Persze. Mint minden politikusi megmozdulás, amelyik a nyilvánosság előtt zajlik. Mégis mindig vannak tömegek, amelyek beveszik.

6. Megnézhetjük tehát: a kormányzó USL szövetségen belül minden fő társadalmi szegmens felé kommunikálnak, mindegyiket egyszerre édesgetik magukhoz és igyekeznek megtartani. A PSD a határozatlanok, a közömbösek és a bányanyitást támogatók pátyolgatását és szavazatokká konvertálását végzi, a PNL pedig az ellenzők esetében jár el ugyanígy. A lényeg tehát - és igazán ügyes, ördögien zseniális -, hogy a kormányzó USL pártjai a kulisszák mögött egységesen a verespataki bányaprogram mellett - tehát eme hatalmas korrupciós ügylet mellett - állnak, de közben még egy államfőt is hivatalba szeretnének helyezni, azok szavazataival is, akik ellenük vannak. Ez utóbbiakhoz beszél mostanában Antonescu, a többiekhez Ponta.

Pontokba szedve ez röviden, alapvetően ennyi. Tehát ha nem akarod megvenni az árut, hanem épphogy egészen más vennél, lényegében akkor is ugyanazt veszed, csak más csomagolásban.

És hogy mi akkor a megoldás? Jelenleg a politikumtól nincs mit várni (igaz, máskor sem, de ebben az ügyben aztán különösen egy követ fúj mindenki). Az igazi, bemocskolatlan polgári mozgások, a valódi civil szféra tehetne valamit. Ha lenne. De alig van, nagyon gyenge. Egyrészt azért, mert gyenge országban, erőtlen öntudattal élő nép körében az ilyesmi is gyenge, másrészt azért, mert a politikumnak volt gondja rá, hogy az évek során leuralja, megvásárolja a civil szféra összes olyan szervezetét, amelyik netán mégis kezdett erőre kapni. Tehát nagyon kétesélyes, hova vezetnek ezek a tüntetések. Láthatjuk: a kormánypártok már nagyon rajta vannak, hogy az ellenük irányuló mozgalomból is nekik kedvezőt hozzanak ki végül - vagyis minden réteget megkínálnak épp megfelelő szerepet játszó színészeikkel, akik egyenesen potenciális szavazóikká alakítják a tüntetőket. Szóval, hogy mi akkor a megoldás? Hm: milyen megoldás? Miért olyan biztos az, hogy van "megoldás", miért hisszük még mindig, hogy mindig van megoldás, hogy valahogy a jó győz, csak ki kell várni? Persze: például Verespatakot is meg kellene menteni. Egyértelmű. És még sokmindent. De rengeteg tényező és esemény és figura és helyzet mutatja, hogy Románia egyszerűen nem tart még ott sem, hogy mentse magát, óvja magát, vigyázzon magára. Megoldás? Annyit tehet a polgár, hogy megpróbálja az agyát és a látását tisztán tartani, a szavát pedig hallatni. Később derül ki, mire volt ez elég. Sokkal később. Hiszen például láthatjuk: még 1989 sem fejeződött be, évtizedek múltán sem. Úgyhogy csak gyerünk, attól még csináljuk, akárhányan is vagyunk. Mert szerintem - a lényeget tekintve legalábbis - tökmindegy, hányan vannak. Ha csak egy ember van - mondjuk - egy tüntetésen, vagy ha tüntetés nincs is, akkor is marad az evidencia, a tények akkor is tények. A lényeg akkor is a lényeg.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://mesenincs.blog.hu/api/trackback/id/tr145529135

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása