Blogosz

MESE NINCS.

A kivétel

2013. október 23. 12:09 - BlogoszEditor

Nagyon rokonszenvesek így együtt, ahogy felszállnak: egy kicsi, bebugyolált, karon ülő gyerek - sőt, szerintem csecsemő lehet - és a fiatal apja. A babából semmi sem látszik, csak a ruhái, amibe be van tekerve. "Bezzeg ez nem olyan kamugyerek, amivel koldulni szoktak, hogy valójában csak egy csomó összetekert rongy" - villan át az agyamon. És ni, milyen jó fejek: bár látszik rajtuk, hogy nélkülöznek - a gyereken legfelül kis juhászbekecs-féleség, a srác gumicsizmában, tisztán, de szakadtan - az apa mégsem indul el kéregetni a villamoson. Szerények, egyenesek és vagányak. Ahogy ürül hely, az apa leül, karjában a bebugyolált aprósággal. És nyílt, egyenes tekintettel nézeget kifelé az ablakon, amíg a rejtett gyerek csendben van - valószínűleg alszik. Lám, semmi kéregetés, semmi meghatási próbálkozás. Jó kis jelenség, úgyhogy csak nézegetem őket, vigyázva arra, hogy azért ne legyen bámulás.


Át is megy közben a fejemen: "amilyen szimpatikusak, úgy adnék nekik most valamit, nem tudom, mondjuk pár étkezési utalványt, vagy tíz lejt. Bár ketten vannak, úgyhogy inkább mondjuk ötvenet. Főleg, hogy nem kérik, pedig láthatóan hasznát vennék, és mégsem folyamodnak ehhez. Á, de biztosan megsértődne ezen, nem olyan típusúnak néz ki. Még a végén úgy értené, hogy koldusnak nézem, megbántanám." Úgyhogy hagyom a dolgot. Isten őrízz megsérteni őket, lehet elég gondjuk, és mégis milyen természetes kulturáltsággal, valami falusi őserővel viselik. Valahogy lerí róluk számomra, hogy egy amolyan könyvekbe, meg filmekbe illő család egy részét látom: akik keményen húznak a megélhetésért, de gerincesek és nem kérnek. És ahogy esteledik közben, még az is beugrik, hogy milyen lehet a szerény, de rendezett hajlékuk, ahol nemsokára álomra hajtják majd a fejüket...

Aztán felvirrad a mai nap. A város legnagyobb piacára tartok éppen. Már látom messzebbről, hogy a bejárat közelében ott ül - épp egy bank lépcsőjén, milyen beszédes kép ez is... - az apa és az ölében a baba. Ugyanúgy öltözve, és a gyerekből ugyanúgy semmi sem látszik. A piacról kiszorult zugárusok és koldusok között ücsörögnek, de lám, állapítom meg messziről, ők nem kéregetnek. Biztosan csak megfáradtak kicsit és pihennek, vagy várnak valakit.

Aztán amint közelebb érek hozzájuk, már hallom, hogy az apa folyamatosan beszél. Ahogy elhaladok mellettük, rám is odanéz, és mondja nekem is, mantraszerűen a szöveget:

- Adjon pár lejt, néhány lejt, adjon egy kis pénzt, adjon, na...

 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://mesenincs.blog.hu/api/trackback/id/tr365595538

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása