Blogosz

MESE NINCS.

Magas labda, vadbarmoknak (is)

2014. április 04. 18:35 - BlogoszEditor

Hát de én nagyonis híve vagyok a szabadságnak, ezen belül a szabad mozgásnak és letelepedésnek is, továbbá nagyon szerencsétlennek és szánalmasnak tartom a minenféle fasisztoid kis frusztrációbajnokok morgásait más nemzetek, közösségek ellen és a mások szabadságának korlátozására irányuló beteges törekvéseket.

Ugyanakkor Brüsszelben körülnézve minden egyes alkalommal meg kell állapítanom, hogy e példa kapcsán nehezen tudnék vitatkozni velük.

Legalábbis arról, hogy miként dúlt fel a mindenféle ide érkezett náció, közösen egy szép, rendezett, aranyos, kulturált várost. Mert amellett, hogy a modernitás harcol az ódonnal (egy nonstop építőtelep az egész - a szépséges kis régi épületek foghíjasodnak, és szinte szégyenkezve húzzák meg magukat az amúgy szintén, csak másféleképpen vagány új és még újabb épület között), bizony az is állandóan, minden ittlétemkor szembe ötlik, hogy koszos, poros, szemetes sok központi része is, a közlekedés néha kifejezetten balkáni, közben megjelentek a vagánykodó, primitíven hőzöngő kis nagyarcok is, akik láthatóan bevándorlók, az utcákon sem a közismerten derűs arcú, intelligens külsejű, mosolygós nyugat-európaiak vannak már többségben, hanem a komorak, akik itt szeretnének boldogabbak lenni, de nem látszik rajtuk, hogy sikerülne. És úgy összességében is mintha nem csak, vagy már nem főleg befogadó és nyitott lenne Brüsszel a mindenhonnan ideözönlöttekkel, hanem végül mintha az ő áldozatukká válna lassanként. Feladva - vagy inkább elveszítve - a visszafogott, kulturált, polgári, csendes, bölcs, kis kokett régebbi önmagát. És mintha nemcsak modernizálódóban lenne, hanem szétesőben is.

Hát ilyesmiken is gondolkodom, minden alkalommal, amikor itt járok. (És főleg olyankor, amikor kimegyek a szünetben egy konferenciáról, kicsit szétnézni újra - aztán ezzel ki is zárom magam, mert az ajtó automatán bezáródik mögöttem, a portás meg már nem tud visszaengedni, mert hazament. Mint az előbb. :) Ilyenkor aztán van idő akár gondolkodni is.)

Igen: vannak példák, amikor valahogy félremegy  a nyitottság és a befogadás. Brüsszel számomra ilyen példának tűnik - ahogy persze egyébként van sok más olyan is, amikor nem megy félre és jól működik. De itt valahogy nem. Ezt el kell ismernem. Azzal együtt, hogy nagyonis híve vagyok a szabadságnak, ezen belül a szabad mozgásnak és letelepedésnek is, továbbá nagyon szerencsétlennek és szánalmasnak tartom a minenféle fasisztoid kis frusztrációbajnokok morgásait más nemzetek, közösségek ellen és a mások szabadságának korlátozására irányuló beteges törekvéseket.

 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://mesenincs.blog.hu/api/trackback/id/tr825919309

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása