Blogosz

MESE NINCS.

Pozitív gondolkodás

2014. október 18. 17:10 - BlogoszEditor

"Mindig, de mindig gondolkodj pozitívan" - mondja a régi, jól ismert, sokszor idézett baromság. Mna jól van. Akkor egy ideje pozitívan gondolkodom. Bár ennél azért összetettebb a dolog. Szóval azt vettem észre, hogy amikor el-elgondolkodom rossz és/vagy zavaró és/vagy dühítő és/vagy elszomorító és/vagy katasztrofális és/vagy kriminális eseményeken, helyzeteken, dolgokon, mondjuk buszon, villamoson, autóban, bicajon, vagy épp gyalogolva elmélkedve épp, akkor előbb-utóbb valahol mindig megjelenik egy-egy macska.

És jobb kedvre derít. De tényleg: már hónapok óta figyelem, hogy valahonnan állandóan előtűnik ilyenkor egy miccedék. Mondjuk épp utcán mászkál, ablakból nézeget, fűben heverészik, porban hentereg, rohan valahova, vagy épp valakinek a táskáján látom meg, kézimunkázott díszként, vagy valami kirakatban, odarajzolva. Meg ilyenek. De ha már eléggé felhúz, vagy inkább lehúz a sok hínár, akkor valamilyen formában, valahol megkerül, előkerül, felvillan. Aztamindenit.

(Persze nem hiszem igazából, hogy összefüggés lenne, meg nem magyarázok bele semmi ökobioezoterikus sámánkarmamantrát, véletlenek ezek csak, de kellemes véletlenek: a lényeg, hogy mostanában mindig ott terem ilyenkor. Sokat nem agyalok ezen - már csak azért sem, mert a pozitív gondolkodás lényege az ilyen valami hogyhíjják.)

Na, úgyhogy utazom ma is a buszon. Fel, a város fölötti egyik dombra. És az ilyesmi ugye arra készteti az embert, hogy út közben nézegesse a tájat - az meg arra, hogy közben eszébe jusson ez meg az. És ahogy jön is az ezmegaz, ahogy felötlik a rossz, zavaró, dühítő, elszomorító, katasztrofális, kriminális miegymás - hát persze, hogy két perccel később ott egy cirmedék. :) Hehe. Ott mászik át egy kerítésen, fekete. Milyen kis ídes, azannyaistenit - könyvelem el. :)

De úgy látszik, ma dupla nap van, mert pár méterrel odébb az úttest bal szélén már meg is látok egy újabbat. Nesze, kétszeres felvidítás. Most ott van egy kis rozsdaszínű is. Ott alszik, az úton. Milyen kis bátor. De ahogy közelebb érünk, azt konstatálom, hogy inkább milyen kis döglött. Ugyanis el van ütve. Hulla. Bél. Vér. Na tessék...

És ez még nem minden: alig megyünk még tíz-húsz métert, az út másik, jobb szélén meg ott egy patkány, elütve, ugyanúgy kinyúlva. Íme, még a döglött macska prédájának is annyi.

Aztán felérünk a dombra, a busz végállomásánál leszállok. Jön egy szép, nagy kutya épp. Komótosan bandukol a délutáni napsütésben, aztán leheveredik. Az útra, egy kanyarban. Az első érkező autó majdnem ki is vasalja. Őt is. Hogy még a döglött m ellenségének is annyi legyen.

Nesze: ennyit a mindig, de mindig pozitív akármiről. Úgy nézem, itt inkább minden épp totál szevasz.

a120141017_121508.jpg

eyj0nne_1.jpg

20141017_121512.jpg

Copy of 20141017_121458kjjj.jpg

 

 

 (Drámai sorozatom nem a szóban forgót ábrázolja, illusztráció, tegnapi.)

 

Szólj hozzá!
Címkék: macska döglött

A bejegyzés trackback címe:

https://mesenincs.blog.hu/api/trackback/id/tr336805665

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása