Beesteledett. Máris. De végülis tudtam, hogy be fog. Mostanság amúgyis hamar szokott. Úgyhogy hazafelé, busszal. És hamarosan a nap, de talán a hónap - vagy mit tudom én, milyen hosszú időszak - szuggesztív képe jön szembe.
Itt suhanunk el egy pizzéria előtt, a már beállt estében – a hely világító fényreklámján ez áll: AMANTE. És rögtön mellette ott egy másik üzlethelyiség – ennek világító fényreklámján meg ez áll: AMANET.
(Ó, igen: amante és amanet. Kedves és zálogház. Egymás mellett.
Na ja: a szerelem, és a zálog összefüggései... Meg aztán néha a szerelem és az anyagi és/vagy szellemi cuccok zaciba dobásának összefüggései... Nem beszélve a szerelem és a bizomány - alapszava: bízik, bízni, bizalom - összefüggéseiről... Egen. Mgen. Hm.
Még jó, hogy közben megyünk tovább. Nem én vezetek. Vigyenek csak. El. A nap, de talán a hónap - vagy mit tudom én, milyen hosszú időszak - szuggesztív képétől.)