Blogosz

MESE NINCS.

Amiről eddig nem beszéltem...

2014. december 08. 11:22 - BlogoszEditor

Eddig nem akartam a következőkkel "terhelni", "bonyolítani" az agyakat, de most már akkor kitérek erre is. Azért nem hoztam fel eddig, mert meggyőződésem, hogy ha valamit tényleg el akar érni az ember, valami olyat, ami nehéz, és nem csak szánsájnos dolog, hanem nehezebb fajta, akkor azt úgy kell, hogy arra összpontosít, mi a soron következő elérendő konkrét cél, és bár - a szerencsésebbje - látja, hogy mi van még azon kívül, de első mindig annak a lépcsőfoknak a vétele, amelyik épp előttünk áll. Ilyen volt a választásokon az, hogy a PSD-t, mint a jelenleg működő szervezett bűnözői csoportok legnagyobbikát mindenáron visszaszorítani - szóval nem akartam közben másfelé terelni a figyelmet. Nem mintha én lennék itt az egyik legnagyobb kombinátor, vagy (Örs) vezér, de azért megteszem, amit a magam kis részéről megtehetek. Na szóval pár olyan alapvető fontosságú dolog, amivel mindenkinek tisztában kellene lennie, szerintem. Különféle kontextusokban már említettem ezeknek egy részét máskor is, de most, hogy egy nehéz fokot vettünk, nézzük akkor, mi van, mi lehet ez után.

Néhány nap múlva tehát váltás jön: távozik az eddigi államelnök, és jön az új. Akinek most jó nagy a népszerűségi indexe. De ebben sincs semmi különös, az emberek hajlamosak újra és újra ugyanabba a csapdába esni: remélni, ott is, ahol következesen átverik őket, és ahol sötét erők dolgoznak. Márpedig az élet egyik ilyen területe a politika/gazdaság.

Szóval: Traian Băsescu. A távozó államfő a Ceauşescu utáni Románia legjobb államfője volt. Erről már beszéltem máshol is, nincs mit ismételgetnem magam - akinek még mindig nem világos, annak sötét is marad. Az maradjon azzal a zöldséggel, amivel beetették, maradjon annak klasszikus húzásnak a kollaterális áldozata, ahogy a PSD a démonizálás eszközével harcolt Băsescu ellen. Csakhogy persze ára volt annak, hogy bármit is el lehessen érni Romániában. Arról beszélek, hogy Băsescu úgy maradhatott hatalmon egy ilyen elfajzott dzsungelben, és úgy vezethetett relatíve következetesen egy évtizeden át, hogy ehhez erős háttérerők kellettek. (Például Constantinescu azért nem ért el semmit, mert ő - bár a legtisztább ember volt azon a poszton - nem rendelkezett gyanús kapcsolatokkal.) Nos, e két erő nem más, mint az USA - és a legnagyobb román titkosszolgálat, a kommunista Securitatéból lett, és immár tábort váltott Román Hírszerző Szolgálat (SRI).

Băsescu ugyanis úgy került hatalomra, hogy az akkori Năstase-rezsimből már a legbutábbak is kezdtek tömegesen kiábrándulni, így  szokásos protest-voksolás révén, és egy ügyes kampánnyal, nagy nehezen Băsescu lett a befutó. Aki ezt követően teljesen átadta az országot az USA-nak. Már legalábbis azt, ami ebből kell nekik. És itt erősödött meg ő maga is. Ugyanis Washington nálunk keresett - és talált - a térségbeli szövetségest, ahol nem csak bizniszelhet, hanem katonai bázisokat is kiépíthet, cserébe pedig védelmezte azt az államfőt, aki ezt lehetővé tette. Itthon pedig ott van a SRI, valamint a kisebb titkosszolgálatok. Amelyek persze nem jó srácok manapság sem, de már rég átálltak az exkomcsi oldal támogatásáról a jelenleg jövedelmezőbb nyugati szférához. Ja, és mellesleg ők irányítják lényegében Romániát. A rendszerváltás óta folyamatosan, csak egyre kifinomultabban: ezer felé leágazó gazdasági érdekeik szogálatában, eszközkét pedig ott vannak a pártok, a központi sajtó nagyobb penetrációjú része. (Emlékszem, egy egytemi tanárommal milyen következetesen meg tudtuk beszélni minden alkalommal, hogy igen, ezt az országot a saját titkosszolgálata irányítja, politikai és gazdasági  - azaz szinte minden - értelemben. Már untam is kicsit, annyiszor ismételgette ezt az evidenciát - de az is igaz, hogy nem lehet elégszer elmondani, és a többség úgysem fogja fel, vagy ha igen, akkor meg időnként elfelejti.) Nos, e két erő érdekei hasonlóak, és így lett olyan erős Băsescu, hogy a bizánci szörny PSD sem tudta elmozdítani, pedig annyiszor megpróbálta. És mellesleg mi is jól jártunk: mert amerikai vazallusnak lenni még mindig jobb egy ilyen fejletlen, lassan civilizálódó országnak, mint megint Moszkvát szolgálni. Harmadik út meg nincs mostanság, de ezt is annyit mondtam már, hogy unnám részletezni megint.

20141208_125156.jpg

Ami a távozó helyett érkező új államfőt, Iohannist illeti: természetesen ő is csak egy politikai aktor, egy arc, egy eszköz azoknak, akik mögötte állnak. És az ország nagy szerencséjére, a mi nagy szerencsénkre legalább ugyanazok állnak mögötte, mint az előző mögött, nem pedig a még sötétebb oldal. Nem érdekel, hogy utólagos bölcsködésnek hat-e, én tudom, hogy igaz: biztos voltam benne, vagy legalábbis bíztam benne, hogy úgymond Băsescunak még lesz egy húzása, az elnökválasztás körül - ami lényegében az őt védő erők húzása volt. Ez pedig Iohannis hatalomra segítése, a PSD ellenében. Meglepően csinálták, de biztos vagyok benne, hogy Washington és a SRI is megtette a magáét, legalább a "megfelelő közhangulat" kialakításában. Bár, hogy konkrétan milyen mélységig ment a "rásegítés", az csak évtizedek múlva fog kiderülni, ha egyáltalán. Ám vigyázat ezzel a szerencsével: sokan most hajlamosak megint túlzásokba esni, és rengeteget várni az e hónap második felében hivatalba lépő új elnöktől. Pedig nem kellene.

Egy: ne felejtsük el, hogy mögötte is korrupt pártok állnak. Mert minden párt korrupt, és újratermeli a maga klientúráját, ahogy hatalomra kerül. Sőt, ellenzékben is állandóan ezen dolgozik. A fő cél most az volt, hogy legalább a legnagyobbá nőtt ilyen pártot, a PSD-t ne engedjük még tovább terjeszkedni, sőt, kerüljön belső válságba. Ez megvan. Na nem mintha nem létezne sokkal fontosabb és átfogóbb cél, ilyen téren is. Ott van például a teljes politikum megújítása - mert enélkül csak ugyanazokat a köröket rójuk, továbbra is. De hogy mikor és főleg hogyan kerülhet sor ilyen átfogó megújulásra, arról fogalmam sincs. És másoknak sem. Úgyhogy amit tehettünk, az most ez volt. Kettő: az USA érdekei a régióban valóban a saját érdekeire korlátozódnak, és ehhez még hozzáadódik valamiféle civilizátori szerep is. (Főleg nem azért, mert ők annyira mindenáron civilizálni akarnának, hanem ellenkezőleg: azért, mert ebben a balkáni mocsárban annyira mélyre süllyedt már ez az ország is, hogy ha végre az USA használja, az már előrelépésnek minősül.) Úgyhogy az amerikaiak akkor szólnak csak bele a játékba, amikor az ő érdekeiket is érinti valami: azaz a legtöbb, számunkra, itt élők számára állandó visszahúzást jelentő hazai játék megy ám tovább. Három: Iohannis maga. Aki egyáltalán nem egy nagyívű politikus, sőt, mondhatnám, ilyen téren inkább kitalált személy. Tapasztalatlan, képzetlen, sőt, még a számunkra nagynak tűnő ügyletei (több lakása van, meg mit tudom én, ilyenek) is apró vacakolások ahhoz képest, ahogy abban a világban játszanak, ahova most bekerült. Úgyhogy elvileg akár élhet is a fővárosba felkerült vidéki arc tisztaságával, és hozhat valamiféle mélyebb megújulást - de valljuk be őszintén: ennek sokkal kevesebb az esélye. Azon múlik, mennyire próbálják megkötni a kezét azok a pártok, amelyek hatalomba emelték, tisztségbe tették. Márpedig nem véletlenül rakták oda, úgyhogy meg fogják próbálni maximálisan használni.

Itt a fő gond az, hogy újra kitermelődik-e annak a megint újabb fordulatnak a politikai-gazdasági haszonélvezői rétege, amelyik aztán rátelepszik az egészre, lenyomva, és ellehetetlenítve magát a változást. És bizony ki szokott termelődni, sőt, már eleve úgy indulnak neki a választásoknak, hogy tudják, mit akarnak - úgyhogy ez a réteg mindig, mindegyik oldalon eleve megvan, és tagjai ugrásra készen várják, hogy hatalomra kerüljenek. Mindennek a gyökeres megváltoztatásához pedig alapvetően meg kellene reformálni a parlamentet, a kormányzatot, a pártokat. És nem csak központi szinten, hiszen a helyi rétegekbe is mélyen beágyazódott az egész. Ami gigászi munka, ezer csapdával. Első lépése lehetne mondjuk az, hogy amikor mindjárt kiájul a kormányzásból a PSD, akkor nem mindenféle suskusok révén becsődül a helyükre a PNL (és az abban lakozó PDL), hanem Iohannis mondjuk kivételesen tényleg szakértői kormányt nevez ki, de olyat, amelyik nem politikai-gazdasági körök udvari szakértőiből áll.

Vagyis igen: magának a rendszernek kellene megújítania magát - a hosszútávú érdekei mentén, amelyek ellentmondanak a rövid- és középtávú érdekeinek. Most tényleg: Önök szerint képes erre egy velejéig romlott rendszer és ország? Szerintem nem. De úgy szeretek tévedni: olyan jó lenne, ha kiderülne, hogy a legfontosabb kérdésekben butaságokat beszéltem. Ám sajnos kevés ilyen tévedést láttam, 1989 óta. És nem azért, mert én olyan nagyon okos lennék (sőt, én itt, ebben az egészben nem is számítok) - hanem azért, mert itt tartunk most. De azért figyelek, hátha.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://mesenincs.blog.hu/api/trackback/id/tr66966281

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása