Blogosz

MESE NINCS.

Egy ibizai emlék, és hatása a világra...

2015. február 09. 14:29 - BlogoszEditor

Túl személyes volt valahogy. Érthetetlenül és elfogadhatatlanul az. Amikor először készültem az USA-ba, illetőleg amikor vízumért folyamodtam, számos település polgármesterével és más kavargatókkal együtt, akkor is még ezt hallottam. Pedig már a kétezres évek peregtek. Az utazásom intézője, Radu Ţîrle akkori PDL-s EP-képviselő nézegetett egy darabig, az irodájában, aztán nagyjából ezt mondta: "Minden rendben lesz, de most, a vízumigénylés és az utazás előtt azért kellene kezdeni valamit ezzel az ön hosszú hajával." Csak bólogattam, vagy valami ilyesmi, amiből leszűrhette, hogy szóba sem jöhet. (Amúgy persze én magam gondolkodtam a hajam levágatásán, de ha kérik, sőt, igénylik, sőt, ha egyenesen bármi ettől függ, akkor természetesen kizárt.) Úgyhogy ő még hozzátette, határozottabban: "Kérem, vágassa le a haját indulásig".

Az. Persze. Nem sokkal később tíz évre megkaptam a vízumot, majd pedig mindenre nagy szemekkel csodálkoztam már rá az Államokban (fú, amerikai fa; fú, amerikai aszfalt; fú, amerikai koldus; fú, amerikai gyufásdogoz; fú, amerikai kutya; fú, amerikai akármi, ami itthon is van, de milyen érdekes, hogy ez amerikai), miközben hosszú hajamba tépett a szél. (Nem volt szél, ezt csak úgy mondtam.) Ez vagy nyolc-tíz éve lehetett.

Ugyancsak túl személyes volt valahogy. Érthetetlenül és elfogadhatatlanul az."Nézd, igazából minden rendben lenne, annyi csak, hogy nekem nem jön be a hosszú haj. Talán ha levágatnád." Ezt mondta a chaten a lány, akivel épp próbálkoztam, majd végleg elköszönt. Egy olyan időszakban, amikor épp sürgősen és mindenképpen szükségem lett volna valakire, rá például.

Az. Persze. (Amúgy persze én magam gondolkodtam a hajam levágatásán, de ha kérik, sőt, igénylik, sőt, ha egyenesen bármi ettől függ, akkor természetesen kizárt.) Nem sokkal később aztán lett másvalakim. Akivel a lenyugvó Nap utolsó sugárait csodáltuk Ibizán, miközben hosszú hajamat babrálta. (Sosem voltam Ibizán, ezt csak úgy mondtam.) Ez vagy tizenkét éve lehetett.

Ezt megelőzően a másik is szintén túl személyes volt valahogy. Érthetetlenül és elfogadhatatlanul az. "Minden rendben van ezzel a Szeghalmival, jó újságíró. Csak hát az a haj... Na, azzal a hosszú hajával kezdenie kellene valamit..." Ezt "üzente" például Lakatos Péter, akkori RMDSZ-es intéző, aki vagy parlamenti képviselő volt már akkor is, vagy akkor még nem, nemtommár.

Az. Persze. (Amúgy persze én magam gondolkodtam a levágatásán, de ha kérik, sőt, igénylik, sőt, ha egyenesen bármi ettől függ, akkor természetesen kizárt.) Nem sokkal később valószínűleg megszokta, mert én semmit nem változtattam, ő meg nem apropózott többé. És közben hosszú hajam dacára a Számvevőszék igazgatótanácsának tagja lett. (A kettőnek amúgy semmi köze egymáshoz, ezt csak úgy mondtam.) Ez vagy tizenöt éve lehetett.

Szóval ilyenek. Még sok ilyesmi is történt. És végül, körülbelül tizenöt év után - pontosan nem tudom - ma ismét levágattam a hajamat. Érdekes ez. Nekem. Másoknak nem annyira, úgyhogy blogbejegyzés például biztosan nem lesz belőle.

Ja, bocs - na, már mindegy.

És mivel többen kértek "előtte-utána" montázst, az is itt van hát.

 

untitledxvfhjfghjkr5674zj.jpg

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://mesenincs.blog.hu/api/trackback/id/tr977155037

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása