Blogosz

MESE NINCS.

Búcsú (?)

2015. augusztus 25. 15:55 - BlogoszEditor

Ez megvan? Nemsokára amúgy már nem lesz meg. Szerintem az egyik leglátványosabb - szinte megható - benne az, ahogy a mai napig állnak a  kéményei. Nem is dacolnak, hanem kitartanak még egy kicsit, pedig már semmi sem támogatja azokat. És az egész épületegyüttest sem igazán. El is fog tűnni nemsokára. Főleg, hogy manapság már úgy tartják számon, mint Nagyvárad legrosszabb állapotban lévő műemlék-épületét.

20150823_153413.jpg

Nekem amúgy nem volt meg. Illetve régebben hallottam ezt-azt róla, de sosem láttam még eddig, nem néztem meg. Pár napja séta közben akadtam rá aztán, akaratlanul. Pedig egyáltalán nem eldugott helyen van. A Kaszárnya (Cazărmii) térből nyíló utcán lévő egykori huszárlaktanyaként ismert (bár eleve nem annak épült) ingatlanegyüttes az - és azért mutatom, hogy nézzék meg, amíg még tehetik, akik szeretik a fantomépületeket. És azért is mutatom, mert olyan tipikusan romániai történet, ahogy a végét járja, ahogy járja a végét.

Szóval kezdetben nem is laktanya volt. Még ma is áll a kispalota és a lovarda, meg a melléképület is - de már nem sokáig. A palotát Kornis Ferenc váradi prépost építtette, magáncélra, körülbelül 1760-tól 1780-ig tartott az építkezés. A prépost halálát követően, 1794-ben megvette az ingatlant a vármegye, és katonakórházzá, majd laktanyává alakította át. Az 1800-as évek közepén épült mellé a lovarda. Aztán a még sötétebb korszakok eljövetele után, valamikor az 1950-es évek elején az ortodox egyházhoz került az egész ("adományozással", ahan), amely 1968-ban a Centrocoop szövetkezetnek adta át. Innentől a szokásos kommunista irodatömb-raktár-kombó működött benne. 1989 után gyanús körülmények között magánkézbe került, többször is eladták.

A lovarda már egy magáncég bútorraktára volt, amikoris 1999-ben leégett. (Bár a helyszínen járva én nem a lovardán, hanem a palota melléképületében láttam súlyos tűzvész máig megtalálható nyomait - ugyanakkor persze ez utóbbi egy másik, későbbi tűzeset is lehetett). Az egykori lovarda és a palota falai ma is állnak, födém azonban nincs. És remény sem sok. A lovarda ugyanis városi önkormányzati tulajdonában van ugyan, ígérik is időnként, hogy valamit kezdenek vele - de semmi sem történik. A kispalota viszont most épp egy, a Szatmár megyei Csanálos településen bejegyzett, orosz cég tulajdona. És úgy tűnik, arra játszanak, hogy összeomoljon (lebontani a védett volta miatt nem lehet), és a területet magát értékesítsék.

Szóval annyira romániai ennek az egész, évszázadokon át húzódó történetnek a vége. Meg eleve az, hogy a Romániához tartozása után lesz teljesen vége. Ugyanis a Bihar Megyei Kulturális és Nemzetiörökség-védelmi Igazgatóság minden évben megbirságolja a palota jelenlegi tulajdonosát, mivel az nem tesz semmit az állagmegóvásért, de a cég nem fizet, és várja az épület megsemmisülését. Az is evidensnek látszik, hogy az önkormányzat egyszerűen visszavehetné az egészet. Ugyanis - műemléki besorolású épületről lévén szó - a kispalota minden egyes eladásakor elővásárlási joga lett volna az önkormányzatnak, majd a szakminisztériumnak is, és erről lemondani csak írásban lehet. Ilyen okmány viszont nincs, nem is készült, az épület viszont mégis többször tulajdonost váltott 1989 óta - úgy néz ki tehát, illegálisan. Azaz egy sima per indításával valószínűleg semmissé lehetne nyilváníttatni több adásvételt, a város pedig megszerezhetné a még épp megmenthető ingatlant. De mégsem indít pert, nem tesz semmit. Ugye ismerősek az ilyen észbontó patthelyzetek? Szinte egész Románia egy patthelyzet-sorozat: nem lépnek, és közben tönkremegy az egész...

Szóval érdemes egy-két órát ott töltenie annak, aki szereti az ilyesmit nézegetni. Szabad a bejárás amúgy. Jelenleg legalábbis még a kapu is nyitva, sehol senki (kutyaveszély sincs, de azért csak óvatosan, mivel erre garancia sincs). Ahogy elnéztem viszont, hajléktalan gyűjtögetők vették birtokba az egészet. Egyikükkel sem találkoztam ott, de a nyomaikat mindenütt látni. A lovarda területén van a szálláshelyük. Az egykori bejárat környékén lévő kis bódéban alszanak. Ottjártamkor a hevenyészett - a lovarda födémszerkezetének teljes hiánya miatt immár szabadtéri - tűzhelyen egy kis lábasban frissen főtt, még meleg penne tanúskodott arról, hogy nem lehetnek messze.

Egyáltalán nem szoktam bántani az amúgyis szükséget szenvedő hajléktalanokat - ám amit a lovarda melletti palotával tettek, az azért méltatlan. Ugyanis már az elején feltűnt - csak akkor még nem értettem -, hogy az összes földszinti terem tematikusan van teleszemetelve. És jó vastagon. (Emeleti szobák meg már nincsenek, az egész beomlott). A legnagyobb két egykori szobában mindenütt rongyok, rouhák, cafrangok, mégpedig egységes rétegben. Úgy lehet járni rajtuk, mint valami vastag padlószőnyegen. Egy másik teremben főleg műanyag-palackok. Sőt, ez utóbbiban még égették is a PET-palackokat, minden csupa korom. Aztán jöttem rá: ez lehet azoknak a szétválogató-bázisa, akik a város kukáit szokták átkutatni, azok ürítése előtt, újrahasznosításra leadható anyagok után. És a zsákmányt nyilván itt válogatják szét. A palotában.

Mondom: pompás képek ezek, beszédesek. Mondom: Románia. Mondom: ha izgalmas az ilyesmi, sétáljanak el oda. Úgy tűnik, búcsúzni.

(Ez itt képgaléria. Katt rá, nyílik.)

 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://mesenincs.blog.hu/api/trackback/id/tr617731500

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása