Amikor egy tárgy példát mutat az embereknek. Ezt ma láttam és fotóztam a városban – és amint megpillantottam, rögtön láttam, hogy tökéletes. Pontos és jellemző kép. Úgy alapvetően mindig, de errefelé meg külön is, mostanában, amikor Európában (de különösen annak keleti részén) ismét kezd teret nyerni a minél butább, annál hangosabb nacionálóbégatás, a kontextust, a háttérben állókat és azok érdekeit minél kevésbé meglátó, annál megveszekedettebb és önsorsrontóbb nemzeti nemzetieskedő ricsajozás. Szóval ez itt nem pusztán egy kerékpár, hanem egy installáció.
Bár nyilván a gazdája nem az utóbbinak szánta, csak oda lerakta. (Persze nem kizárólag román nemzeti színekkel érvényes, hanem nagyonis a magyarral is, vagy bármilyennel. Az is elég sokatmondó, bár fárasztó, hogy a gyengébbek kedvéért ezt is mindig hozzá kell tenni – mert a reflexió képessége talán még megvan, de az önreflexióé egyre kevésbé.)
Mna szóval egyből a következő két mondat ugrott be erről a spontán kerékpár-installációról. Össze is montírozam, szerintem összetartoznak.