Blogosz

MESE NINCS.

Hát mit csinálnak iiitt?

2016. február 02. 20:10 - BlogoszEditor

Egyszerre lehetne sírni és ordítani is  jut eszembe valahányszor erre járok. Hiszen még készen sincs a nagyváradi főtér átépítése, de a beépített fém díszítőelemek egy része már most rozsdásodik, az új, dizájnos csatornafedelek is rozsdáznak néhol, a díszburkolat egyes kövei már most meg vannak repedve, máshol műanyag szigetelést építettek be közéjük, ami ha ott van, ronda, de van, ahol máris kiesett, ott meg foghíjat eredményezett, a gyepszőnyeg egyenetlen és gyatra, és még megannyi finom részlet sértően elnagyolt, elrontott, be nem fejezett, úgy hagyott ami pedig az uniós pénzekből átépített főtér összképét illeti, az a különböző, össze nem illő elemek és formák miatt leginkább eklektikus, ami jelen szövegösszefüggésben azt jelenti, hogy bántóan szedett-vedett, ahol pedig még most sem végeztek a munkával, ott ráadásul egy megyeszékhely főterén zajló munkálatokkor elvárható állapotok helyett koszos, kaotikus az építőtelep. Tessék, sikerült egy mondatban összefoglalnom, hogy milyen. Szóval hogy sírjon vagy ordítson az ember, amikor ezt látja mindig erre gondolok, ha itt megyek el, így most is ez jár a fejemben, ahogy a villamossal áthaladunk a város főterén. És ekkor észreveszem, hogy a villamosból nézi a teret egy gyerek is, majd egyszerre sírós és ordító hangon kérdi az anyukájától:

''DAR CE FAC AIIIIICI?''

(''Hát mit csinálnak iiitt?'')

Na ez az, kisfiú. Pont ez. És akkor a főtér mellett lévő Sas-passzázst amit egy másik nagy panama keretében nemrég ''újítottak fel'', de már tönkrement, és most is épp felújítják, mégis egyre szétesettebb és balesetveszélyesebb és nem tudni, hogy sírjon, vagy ordítson-e az ember, valahányszor ott halad el még nem is láttad. Pedig az is ''Dar ce fac aiiiiici?'' kategória. És ha lehet, akkor ne menj a Fő utcára sem, amit pedig még az előző városi rezsim idején építettek át, igazi randasággá, szürke szörnyeteggé, ugyancsak hatalmas pénzért sokkal csúnyábbá téve, és ott sem tudja az ember, hogy ''dar ce fac aiiiiici?'' Vagy ott van a vár, ami ugyan csúnyább nem lett, sőt, viszont még át sem adták, még javában zajlott a felújítás, amikor sok terme már elkezett dohosodni, penészedni, máshol vastag por lepi, sokfelé pedig láthatóan máris fáradnak a felhasznált anyagok. Úgyhogy ''Dar ce fac aiiiiici?'' Ja, erről még eszembe jut a színház épülete is, amelyben nem sokkal a főjavítás befejezte után pár éve hitetlenkedve néztem, egy előadás szünetében, ahogy az alapos felújítás után a folyosókra patakokban ömlik be az esővíz  és nem sokkal később felújították az egészet, újra. Én meg éreztem, hogy bár adekvált lenne, a színház folyosóján sem illik sírni-ordítani a szünetben (jó, előadás közben sem), hogy ''dar ce fac aiiiiici?''

Szóval tessék: pont Várad ikonisztikus helyei. Mindegyikhez hozzá kellett nyúlni, ez kétségtelen, de az is, hogy egyik sem sikerült igazán. (Említek viszont egy kivételt is, több sajnos nem jut eszembe: az RCS&RDS által saját székháznak felújított palota, ami a főtér egyik sarkán van.) Alapjában véve azonban nagyon úgy néz ki, hogy nem is a városrendezés, nem a település szépítése az igazi cél, sokkal inkább egyrészt európai pénzek megszerzésére ürügy az összes ilyen macera, másrészt még a közelgő választásokon úgy is el lehet adni, mint megvalósítást. Pedig ''dar ce fac aiiiiici?''

Amúgy a ''dar ce fac aiiiiici?''-od nyomán a főtéren le is szálltam a villamosról, és tíz perc alatt hirtelen, találomra az alábbi galériában lévőket fotóztam a környéken. De végülis ha olyan helyre szeretnél, szeretnék menni, ami igazán tökéletesen, precízen, alaposan van megépítve, vagy felújítva, akkor egyáltalán mit keresel, mit keresek Váradon? Hiszen hol van itt olyan, ami mögött, mellett, oldalt, kicst arrébb nincs egyből valami szemétrakás, hátrahagyott hulladék, illetőleg magában a befejezett munkában nem fedezhető fel azonnal több nyilvánvalóan hanyagságból eredő, durvább baj, vagy ami nem reped, vagy nem rozsdásodik, vagy nem esik le, nem lötyög, nem zörög, nem kotyog, nem potyog, nem ferde, nem túl vastag, nem túl vékony, vagy nem valami, már az átadáskor is? Hát, kedves kisfiú, ebben a korszakban szinte alig van ilyen. Hanem az van, hogy itteni lakosként nézel körül, erre is, arra is  miközben síró-ordító hang kérdi benned, meg bennem is, aki (utólag már sajnos) akkor sem mentem el innen, amikor lehetett volna: ''Dar ce fac aiiiiici?''

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://mesenincs.blog.hu/api/trackback/id/tr98354016

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása