Blogosz

MESE NINCS.

"Föld alatti munkatábor" egy váradi exmoziban

2016. május 04. 07:28 - BlogoszEditor

Nem, nem szexmozi (nem elég nagy a város, hogy ilyesmi legyen), hanem ex-. Bár végülis... Mert hát eszembe jut, ahogy a most fantasztikus látványt nyújtó, kibelezett volt Transilvania moziban vagy húsz évvel ezelőtt több filmet sem láttam. Pedig mentem, és érdekelt a film  de a lányt, akivel mentem meg én érdekeltem. És bár szinte mindig kifejezetten elutasítottam, hogy visszaéljek azzal, hogy újságíró vagyok (nem szerettem soha ezzel érvelni, ennek nevében megoldani konfliktusokat, vagy ismerkedni, vagy akármi), azért ilyenkor kivételt tettem, és kértem, hogy nyissák ki nekünk a mozi erkélyen lévő felső nézőteré, amit  a tipikus romániai hétköznapi abszurdumok egyikeként – állandóan zárva tartottak, soha nem nyitottak ki semmilyen nézőnek, gondolom azért, mert akkor utána ott is takarítani kellett volna, vagy valami ilyesmi. És ó, milyen meglepetés volt, hogy

amikor mi oda feljárni kezdtünk, az erkélyen nem is csak székek voltak, hanem épp középül egy nagy kanapé. És az egész emeleten egyedül - a teljes, körbefutó erkélynek az urai mi voltunk. A lány az ölembe ült, arccal felém, hiába tettem le, hogy így nem látom a filmet, mind visszaült. És mind gombolta ki az ingemet. Hiába mondtam, hogy nem látom a filmet, viszont minket meg itt fent a mozigépész biztosan lát, és mivel ő már látta a filmet, biztosan minket néz, úgyhogy én gombolom is vissza az ingemet. Hát beszélhetett az ember. Úgyhogy dolgok lettek az erkélyen. Ám miközben több filmet is nem láttam abban a moziban, mégpedig a legjobb helyről, néha átment az agyamon, hogy talán meglesz még ennek a böjtje.

És tessék: alig telt bele húsz év, hip-hop be is zárták az egész mozit, sőt, le is bontották az egész erkélyt. Tegnap meg is néztem, milyen most. Ott dolgoztak épp a munkások, és bekérezkedtem. Rendkívül érdekesen néz ki ma az egész volt filmszínház: aki szereti az elhagyatott épületeket (oké, most nem elhagyatott, mert épp dolgoznak benne), annak ez is ajánlott. Posztapokaliptikus is, de főleg pont olyan, mint egy bánya, ahol kényszermunkások dolgoznak. Mert valóban nagyon intenzíven dolgoznak (meg is lepődtem), és nagyon szuggesztív, ahogy a mélyből meredek deszkapallókon serényen talicskázzák fel az agyagos földet. Van ugyanis mélység is. Mégpedig olyan, ami aztán igazán izgalmassá teszi az egészet: a mindössze két reflektorral megvilágított, így aztán tárnaszerűen félhomályos terem ugyanis még hatalmasabbnak az érzetét kelti, mivel benne teljesen lerombolták az erkélyt, a székeket kidobálták, a padlót pedig felszedték, és négy méter mélységbe leástak. És mivel az emelet az erkéllyel már nincs, az oda nyíló ajtók most a magasban a semmibe nyílnak.

Szóval nagyon érdekes, ami ott zajlik, aztán külön az azoknak, akik jártak is moziba oda annak idején. A bejáratnál még mindig ott a filmeket hirdető, a kommunizmus idejéből maradt tábla. És belül is ott van, az is üres. A munkások szerint utolsó itt vetített filmek plakátjai még mindig kint vannak az ajtókon és az egyik falon. Eszerint az Along Came Polly, a Titanic, a The Last Samurai és a Broken Arrow ment utoljára. Láttam is mindet. Mondjuk épp innen tudom, hogy ezek nem lehettek mind az utolsó filmek, mivel nem is ugyanabból az évből valók. De mindegy. Attól a dolog romantikája megvan, és ez ural itt mindent. Ez a vadomantika, ez a régi emlékek a mai föld alatti lágerben.

És ott a pénztár is, amelynél néha úgy álltunk sorba, hogy a sor vége az utcára is kiért. És ezen a kis ablakon behajolva mind intézkedtem én is, jobb helyért néha. Most az utcai ruháikat tárolják bent a munkások. Akik amúgy még leletekre is szert tettek: a négy méterre való leásás során találtak cserépedény-maradványokat. A kitermelt agyagos földből pedig egyikük gyúr mindenféle kis figurákat, amit a mozi volt előcsarnokbeli hirdetőtáblájának szélén "állít ki". Amúgy multifunkciónális stúdióterem épül itt, a volt mozi helyén, és leásni azért kellett, hogy legyen hely egy forgószínpad mechanizmusának de ez mindegy, ez nem érdekes, nem izgi. Annál inkább az, hogy most (a falakon kívül) csak összesen vagy hat vasoszlop tartja az egész épületet, amely több emeletes, és amelynek az alagsorában ásnak most. A fennebb lakók félnek is rendesen attól, hogy összedől az egész mondják a munkások.

Amúgy többen arra tippeltünk, hogy ez az egész ingatlan valamikor a hatvanas években épült kommunista tömbház lehet. De nem az. Volt kollégámat, Péter I. Zoltán helytörténészt kértem meg, hogy akkor már foglalja össze a történeti tudnivalókat. Eszerint magát az épületet 1907-re fejezték be, 1910-ben pedig kibővítették. Bankszékháznak épült, a Központi Takarékpénztár működött itt legelőször. Ugyanakkor a moziteremkét ismert részben már szinte kezdettől voltak vetítések is, és más szórakoztató rendezvények, míg a közvetlen szomszédságában lévő másik, de emeleti teremben, ahol a városi művházként ismert rész van, kezdetben a banki ügyfelek fogadóterme volt. A most átalakítás alatt álló részben 1912 novemberében nyílt meg az Apolló filmszínház. Ez lett Transilvania 1945 után. És ez lesz nemsokára stúdió.

Készítettem néhány képet is bent. Ezeket akartam megmutatni. Csak kicsit elkalandoztam. Szóval itt egy galéria, a képre való kattintással nyílik, aztán a nyilakkal tovább. Élőben amúgy izgalmasabb. De ne menjenek oda. Mert amikor jöttem el, a munkások mondták, hogy nem szeretik, ha látogatók kíváncsiskodnak be. ( :) )

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://mesenincs.blog.hu/api/trackback/id/tr578682966

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása