Azért megfertőz még engem is (aki épp a fertőzésveszélynek való ellenállást hirdetem) a cucc. Ülök két idős, kedves svájci emberrel, egy nagyváradi helyen, olyan tipikus kedves, vidám, nyugodt, kulturált, jóindulatú nyugatiak, lerí róluk, hogy Normálisföldére valósiak - és a könnyed, finom kis beszélgetés közben mégis újra, meg újra arra gondolok: vajon hogy fogtok reagálni ti, a kedvesek, szépek, kiegyensúlyozottak, rendezettek, segítőkészek, nyitottak, igaziak, ha elér benneteket is napjaink divatja, a terror? És még arra: úgyis csak ti győzhettek (még ha közben számos áldozat árán is) nemcsak nem a terror, de az európaszéli, sápítozó, önmaga alatt fát vágó, itteni, őshonos buta csőcselék sem. És ugyanilyen nyitottan és derűsen és szépen fogtok mosolyogni majd utána is. Ahogy most itt isszátok a limonádétokat és az áfonyaizéteket, és azzal a csodásan tiszta, idősebb korra is ártatlannak megmaradt tekintetekkel pásztáztok.