Érdekes adalékot hallottam a közelmúlt történetéhez. Stefano Bottoni történész-kutatótól, aki itt tartott előadást. Ő az, aki például az is kiderítette, levéltárazással, hogy Szilágyi Domokos rendszeresen jelentett a román titkosszolgálatnak (– aztán amikor ezt megírtam, akkor néhány szentfazék nekem is ugrott). Szóval nem a most következő az egyetlen meredek, de érdekes megállapítása Bottoninak. Aki nekem hitelesnek tűnik. Ha nem ő mondaná, a következőket, akkor eléggé holdkóros összeesküvés-elméletnek tűnne. Persze az is benne van, hogy az olyan stílusban dolgozó és szerepelő kutatók, mint ő is, szeretnek hangzatos témákban kutatni, és olyan eredményeket felmutatni, amelyekre felkapja a fejét az ember – de ezzel semmi baj, és nem szükségszerűen megy a hitelesség rovására.
Mna szóval: a kommunizmus utáni átmenetről tartott előadásában mintegy mellékesen jegyzi meg Bottoni, hogy kutatásai szerint a valóságtól a pályafutása végére már elszakadó Nicolae Ceauşescu bukását azzal is próbálta siettetni a Nyugat, hogy az országnak akkoriban hitelező pénzintézetek révén durva megszorításokra vette rá a vezért, hogy a sanyargatott nép aztán hátha fellázad már ellene. Ez így elsőre tehát inkább valami film leegyszerűsített forgatókönyvének hat – de ismétlem, ezt Bottoni mondja, szóval nem valószínű, hogy annyi lenne. Kontextusba is helyezte: az eladósodás például Romániát is érintette az adott korszakban, mivel az akkor valamelyest Nyugaton még szalonképesnek számító diktátor, Nicolae Ceaușescu nemzetközi pénzintézetekkel szerződött le. Később jött csak rá a Nyugat, hogy ezzel siettetheti is a kommunista blokk kinyílásában résztvenni nem hajlandó Ceaușescu bukását. Bottoni szerint ugyanis 1982-től a Nyugat a pénzintézetek révén arra sarkallta Ceaușescut, hogy brutális gazdasági megszorításokat léptessen életbe országában. – Durva, de úgy számolták, hogy annál hamarabb jön a rendszerváltás, minél jobban megszorongatja népét az amúgyis elfogadhatatlanul bekeményítő diktátor. Ráadásul egy szocialista országban ezekről nem tudtak nyíltan beszélni a népnek, Ceaușescu sem tudta elmondani a sajátjának, ahogy például Kádár sem a magáénak – fogalmazott. Persze nem csak ettől bukott meg a rezsim, de ez is segített végül. És hogy milyen bizonyítékok vannak erre? Londonban talált ezt igazoló, korabeli iratokat – tette hozzá. A megszorításokat Ceauşescu be is vezette, erre még én is emlékszem. Ám – ismét csak a történész szerint – nem volt hogyan kommunikálnia az igazságot egy kommunista diktatúrában, azaz nem mondhatta el, hogy nyugati pénzből van a hitel, és főleg azt nem, hogy ilyen paktumok miatt van senyvedés a nagyszerű kommunizmusban. Úgyhogy nem mondott semmi érdemlegeset. Maradt mindenkinek a tapasztalat.
Hát így. Szerintem abszolút hihető.
Amúgy további érdekesség, hogy a legtöbben alapvetően politikai manővereknek tudjuk be a kommunista tömb szétesését, ám Bottoni szerint több más elem mellett a gazdaság határozta meg e rendszerek bukását. Meg például az, hogy többek között Romániában a vezetők túl idősek voltak, nemhogy a világbeli mozgásokat nem értették, de a saját országukbelieket sem. Romániában például valós adatok már szinte a diktátorhoz sem jutottak el, míg például Kádárnak adatai voltak ugyan, de megoldásai, receptje viszont már nem. Egyszerűen elfogyott a pénz, és a Gorbacsov vezette szovjetek sem adtak már. (Aztán 1988 decemberében Gorbacsov egyszerűen már be is jelentette, hogy elengedik azokat, akik nem akarnak szocializmust építeni.)