Blogosz

MESE NINCS.

Slágermúzeum

2017. június 08. 08:08 - BlogoszEditor

Csak úgy eszembe jutott Taizé. Ez egy franciaországi településen lévő ökumenikus közösség, amelyik lényegében egész évben fogad ifjúsági csoportokat. Én is voltam, kétszer. Meglepően csodálatos élmény volt. És téli találkozókat is tartanak, de azokat mindig a világ más és más nagyvárosában, azon is voltam egyszer, Bécsben. Nyugalom, nem lesz semmi térítgetés, zenéket akarok csak mutatni.

Akit esetleg maga a taizéi közösség érdekel, az nézzen utána neten (például itt, azaz a hivatalos lapjukon, esetleg a Wikin, itt.) Úgy tudom, még most is szerveznek utakat oda, például Váradról is, Székelyföldről is. Meg persze onnan is ismerős lehet, hogy azt az embert, aki az egészet alapította, majd évtizedeken át vezette (én is találkoztam vele, többször, akár több ezer más fiatal), azaz Roger testvért épp egy román nő gyilkolta meg. Aki ráadásul egy ilyen csoporttal ment oda; és a pszichés zavarral küzdő tettes épp a legszebb eseményen, vagyis a közös, ökumenikus szertartáson ugrott elő a tömegből egy késsel, és ölte meg a vezetőt. De most nem erről akarok.

Hanem tehát arról, hogy akkoriban nagyobb részt olyan földi dolgok vezettek oda, mint a szerelem (az elsőre ment az akkori barátnőm is, aki a másodikkor már nem volt meg, de akkor meg számomra is váratlanul, az odaúton, a buszon lett másik), meg mint a világlátás vágya (nem sokkal a komcsik bukása után voltam először, és akkor még kiemelten izgi volt akárhogy eljutni mondjuk Franciaországba, vagy például bárhova), meg a kóborlási késztetés (előre sejtettem, hogy nem fogok én ott állandóan imádkozni, hanem ki is szököm a táborból, és megnézem a környéket; amúgy a csoportok tagjaiból őröket is állítottak a ki- és bejáratokhoz, hogy az ilyen szökdöséseket megakadályozzák, egyszer a pólómnál fogva próbáltak visszatartani, de úgy sem sikerült, és azért nem is vették véresen komolyan). Ám hiba is csúszott a számításomba. Ugyanis az egyszerű, de ötletes ökumenikus közösség eléggé megkapó volt számomra is. Számomra, aki nem különösebben voltam vallásos már akkor sem, ma meg már annyira sem. De ez a kutyát sem érdekelte ott, és nem is próbáltak terelgetni. Hanem egy idő után már mentem én, magamtól. Több kellemes dolgot is tapasztaltam ugyanis, de a legszebb tehát a naponta ismétlődő szertartás volt a táborbeli templomban, ami inkább egy hatalmas sátor, vagy nemtom. És bár énekelni nem tudok, szuper volt az a sok, különböző világnyelveken megszólaló ének. Amihez még énekeskönyvet is adtak, nekem is van, azóta is, sőt, még akkoriban kazettán megvettem a Best ofot is. :) (Amúgy tök véletlen, hogy a legalsó képen olyan keresztalakúan tört meg a fény és ettől vagány.)

20170607_223944.jpg

20170607_223656.jpg

20170607_223720.jpg

Szóval én most ide fogok tenni pár jó dalt. Ám persze más így találkozni esetleg először ezekkel, és egészen más abban az atmoszférában. Ahol ameddig a szem ellát mennyiségű fiatal vagyunk, és az amúgy mindig is nagyon tetszett, korszerű és szuper egyszerű, dizájnos kis oltárszerűség felé fordulva, a fenti szövegkönyvből lesve nyomjuk a dalokat. Egy idő után már én is mormolni kezdtem azokat. És az angolon kívül tudtam hirtelen a spanyolt is, bár nem értettem. Sőt, a franciát is. (Na jó, azt még így sem. :) ) Nem beszélve aztán arról, amikor a hatalmas tömegben mindenkinél van mécses is, és valahonnan elindul a láng, mindenki átadja a másiknak, és a végén hat tonna mécses fényében úszik az egész. Számtalan kis fénypont, és közben megy ez az éneklés, meg az én mormogásom hozzá. (Nekem, az egyszerűséget hirdető vallásba, a reformátusságba születettnek, aki amúgy is alig jár templomba, az ilyesmi attól is izgi, mert új volt a katolikusoknak már nem annyira.) Kerülöm én a nagy szavakat, de ez szépséges is, meg lélekemelő is. Még a csavargásaimból is igyekeztem visszatérni esténként az ilyenekre. Később már ki sem nagyon vágytam.

És külön jó az egészben, hogy ezekkel a szép emlékekkel tértem haza de úgy, hogy egy cseppet sem lettem buzgóbb, vagy dogmatikusabb, vagy vallás-victim, vagy akármi. Szépen békén hagyott az egész, és mégis adott valamit.

Na, de ennyi a szöveg. Felteszek pár jó számot. A saját toplistám sorrendjében, az első az első, a második a második, és így tovább. (Ha közben valamelyiket, vagy mindet egyszer eltávolítják, tessék rákeresni másutt.)

 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://mesenincs.blog.hu/api/trackback/id/tr2112575703

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása