Blogosz

MESE NINCS.

Muszlim terrorista, hányózacskó és más fordulatok a repülőgépemen...

2017. június 16. 07:03 - BlogoszEditor

Velem mindig ilyenek történnek állítja rólam félig humorosan egy ismerősöm. És ha nem is teljesen így van ez, azért igaza van. Ez is érdekes, ami jön. Pont utazom haza Strasbourg-ból, ahol épp ma az Európai Parlament plenáris ülésén is részt vettem (ezúttal nem Brüsszelben tartották, mivel átlagosan havonta négy napot Strasbourg-ban ülésezik az EP, ahogy most is). Ezt tehát tessék megjegyezni, később szerepe lesz: pont ma utazom haza, és ugyancsak ma voltam az Európai Parlament plenáris ülésén. Mivel Strasbourg légi úton eléggé nehezen megközelíthető, átszállással jövök haza is, mégpedig Amszterdamba tartunk az első géppel. Beszálláskor lehuppan mellém egy idősebb, színes bőrű illető.

Egyből kedves, úgyhogy én is az vagyok vele. Látom, hogy nem tudja a biztonsági övet kezelni, segítek neki miközben feltűnik, hogy az idős illetőnek is fejhallhatója van, akárcsak nekem. Biztosan valami hóbortos kis indiai gondolom, és meg is kérem, hogy készítsünk egy szelfit, a fejhallgatóink miatt. Gond nélkül, nevetve benne is van. Ekkor készül el ez a kép, én tartom a telefont, ő nyomja az exponálógombot:

20170615_183330a.jpg

Aztán felszállunk a géppel, és hallgatjuk a zenéinket, sokáig semmi más. Később azonban körbetekintgetve azt veszem észre, hogy a telefonján az üzeneteket nézi, és a chatben többen is így köszöntek neki: "Allah bless you!" Uh. Akkor mégsem indiai, hanem valami muszlim arc lehet  gondolom, és ekkor már azt figyelem, hogy a telefonján egymás után valamiféle muzulmán hitszónokoknak tűnő emberek kisvideóit nézi. Hátö, mondjuk ajaj. De csak kicsit ajaj, hiszen azt néz, amit akar – döntöm el, és az ablakon kirévedve, a felhőket nézve elmélkedem tovább. Arról, hogy ugye muszlim, meg repülőn, meg pont mellettem, meg Allah bless you, és most már hitszónokok Youtube-videói is. Kicsit értem azokat, máskor is, akikről azok a hírek szólnak, hogy ilyenkor bepánikolnak. Mégis azért csak kicsit értem, mert az nyilván túlzás. De mondjuk már a cipőjét is levette közben. Ki tudja, minek, miféle szokás ez a muszlimoknál – bár valószínű, hogy csak azért, mert így kényelmesebb utaznia. Mondjuk egy kicsit elkektikus világnézetre vall, hogy már meg Martin Luther King egyik beszédét nézi. De az legalább megnyugtatóbb. Nekem.

Na, mindegy, haladunk, haladunk – aztán landolás után szóba is elegyedünk, immár hosszabban, miközben a gép a kifutón gurul. Kérdem, ugye egy Martin Luther King-videót nézett az előbb. Mondja, hogy nem, hanem az Muhhamad Ali volt. (Haha. :) ) Kérdi, mi a foglalkozásom, és hol voltam. Mondom, újságíró, és Strasbourg-ból jövök, utoljára ma az Európai Parlament plenáris ülésén voltam ott. Kérdem, és neki mi a foglalkozása, és ő honnan jön. Azt mondja: "európai parlamenti képviselő vagyok, én is Strasbourg-ból jövök, szintén a plenárisról".

Hát, ez már eleve nem semmi. Ezek szerint nemrég még egy városban, egy épületben, egyazon teremben voltunk néhány órával később meg egyazon gépre keveredtünk, és pont egymás mellé. Ráadásul egyikünk sem Amsterdamba tart, ahol most leszálltunk, hanem innen mindketten tovább fogunk utazni. Én Pestre, ő meg Yorkshire-be, ugyanis mint hozzáteszi, ő brit EP-képviselő. Aztán még elmeséli, hogy Pakisztánból költöztek Nagy-Britanniába, a családjával, amikor ő még csak 8 éves volt. Hm: most meg ugye EP-képviselő – tessék, ennyit az én "indiai", majd muszlim "terroristámról"...

A Martin Luther Kingnek nézett Muhhamad Ali kapcsán megjegyzi még, hogy elküldi nekem is azt a videót. Ehhez elkéri a nevemet és a mailcímemet, amit egy darab papírra írok le neki. Csakhogy ezzel el is fogy mindkettőnk papírkészlete, névjegykártya megy egyikünknél sincs, úgyhogy amikor én kérem az ő nevét, akkor már nem találunk semmit, amire írhatnánk. Végül mentő ötletem támad: előveszem a minden utasnak előkésített hányózacskók közül az enyémet (a képen), és átnyújtom neki, írja le erre.

20170616_063640a.jpg

Rá is írja: ő Amjad Bashir, Yorkshire-i konzervatív EP-képviselő. A slusszpoén pedig akkor jön, amikor eszembe jut, és meg is jegyzem neki: "Az lett volna az igazán vicces, ha pont a hányózacskóra épp egy olyan képviselő írta volna le az adatait, aki euroszkeptikus. Érti..." Erre a válasza, nevetve, de azért komolyan gondolva: "Én euroszkeptikus képviselő vagyok."

(Nah, akkor már ki is szállhatunk a gépből, minden megtörtént, ami történhetett, sőt, olyan is, ami nem is történhetne meg. Mondom: velem mindig ilyenek történnek állítja rólam félig humorosan egy ismerősöm. És ha nem is teljesen így van ez, azért igaza van.)

1 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://mesenincs.blog.hu/api/trackback/id/tr4212599279

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása