Blogosz

MESE NINCS.

Az ország legjobbja

2017. november 07. 20:38 - BlogoszEditor

Nemrég még törvénytelen sztrájkban voltak a nagyváradi tömegközlekedési vállalat alkalmazottai (főleg óriási fizetésemelésért) de végül csak maguk, valamint az utasok számára érek el kellemetlenséget. A polgármester ugyanis azzal törte le az egészet, hogy tevékenysége optimalizálására utasította a város kezelésében lévő vállalatot, ami gyakorlatban azt jelenti, hogy ritkították a villamosjáratokat (szóval köszi), és kiteszik az alkalmazottak egy részét.

Erre szombat este mennék be egy eseményre de nem jön a 3-as villamos. Egy ismerősöm azzal üdvözöl a megállóban, hogy már öt 1-es ment el, de 3-as egy sem, negyven perce várja. Erre más, számomra ismeretlen várakozók is elkezdenek hasonlót morgolódni. Hülyeség – gondolom én –, hiszen a múlt hét végén volt az, hogy nem jártak, és akkor be is jelentették előre. De azért megnézem a vállalat Facebook-oldalán. Lám: a legutóbbi bejegyzés múlt heti, és épp az, hogy az akkori munkálatokat a tervezettnél hamarabb befejezték, újra járnak a villamosok. És azóta eltelt egy hét. Na, de közben ez a 3-as tényleg nem jön. Hallom másoktól is, már, hogy nem jár a központban. Elment viszont már több 1-es is. Na, felhívom a központot. Aki ott felveszi, azt mondja, nem tud ilyesmiről, szerinte minden rendben jár – viszont kicsit elbeszélgetünk, és elkezdi lehordani "az embereket", akik "folyton panaszkodnak". Ám 3-as, az közben sem jön. És utána sem. Ez biza nem jár. Na, de vannak ezek az elektronikus táblák, amelyek elvileg azt mutatják, mikor jön a következő jármű, illetve kiegészítő információkat – például üzemzavarra vonatkozót is – meg kell rajtuk jeleníteni szükség esetén. Mondjuk nem mindig megbízhatóak, akkor sem, amikor azt írják, mikor jön a következő jármű, mert sokszor nem akkor jön. És üzemszünetkor sem mindig megbízhatóak, például a legutóbbi sztrájk során az első napon szinte végig várhattak az utazók a megállóhelyeken, egy nyikkanás nem jelent meg a kijelzőkön arról, hogy sztrájk van, és áll a közlekedés. Most sem írja, hogy ne járnának a 3-asok. Ám tehát ez nem jelent sokat. Attól még járhatnak, vagy sem. Viszont hoppá: azt sem írja, mikor jön. Hanem helyette folyton csak azt mutatja, milyen időközönként kellene jönnie. Tény azonban, hogy nem jön. Később sem, egyik irányból sem, egyetlen 3-as sem. Tehát ez nem jár. És nem értesítik róla az utazókat. Most sem. Sőt, a központban sem tudnak róla, mi több, ha betelefonál az ember, azt mondják, hogy járniuk kell, mivel az alkalmazott tényleg így tudja. És nem, nem járnak. Mármint gyakorlatban. Mert elméletben és hivatalosan közben közlekednek, hiszen egyrészt azt mondják, másrészt akkor sem és azóta sem jelenik meg sehol egy szónyi közlemény sem arról, hogy mi volt ez.

Ma este meg jövök haza, a végállomáson felszállok a 11-es buszra, kezemben egy pereccel, egy sajtos rúddal és egy kefírrel, leülök, és a 19:30-as indulásig eszem. Ritkán szoktam tömegközlekedési járművön, és egy kicsit mindig dilemma is ez nekem: ugyanis jó pár évvel ezelőtt pont én voltam az, aki észrevette, hogy a szabályzatból kivették azt, hogy tilos a buszon, villamoson enni, inni. Hogy miért vették ki, máig sem tudni. Akkor utánakérdeztem, de semmi konkrét, érdemleges választ nem kaptam, csak valami izét, amit meg már rég elfelejtettem. Én sem értek egyet azzal, hogy kivették. Viszont ha ki, akkor ki. Ám hirtelen megjelenik előttem a sofőr – egészen normális embernek tűnik amúgy, és egyenruha is van rajta, ami azért kunszt, mert a többség évek óta sem hajlandó hordani –, és jelzi, hogy tilos a buszon enni. Hm, igaz, hogy hozzá közelebb is ott eszik épp valaki, aki ráadásul már előttem rajta volt a járművön, de egyből csakis hozzám jött ide... Na mindegy. Mondom neki, hogy már kivették a szabályzatból, nem tilos. Nemsokára visszajön, immár azzal, hogy "látom, nincs jóérzés önben, mondom, hogy tilos". És azt is hozzáteszi, hogy "akkor is megmondom ezt, ha ön újságíró". Nafene. Nem tudja, hogy magát az elvet érintően indulásból egyetértünk, valóban tilosnak kellene lennie, ráadásul én értem, hogy ő nem tudhatja, hogy nem fogom összekoszolni a buszt, ő csak aggódik. Meg valószínűleg idegesíti is a sokféle ember, mert –  ez is sokszor eszembe jut –  ez egy stresszes szakma lehet. És nem tudja, hogy jó pár évvel ezelőtt pont én voltam az, aki észrevette, hogy a szabályzatból kivették azt, hogy tilos a buszon, villamoson enni, inni. És nem tudja, hogy bár már nem tilos, nekem is a mai napig dilemma, hogy nagynéha beleharapjak-kortyoljak-e a nálam lévő akármibe utazás közben. És nem tudja, hogy még utána is kérdeztem, és nem tudja, hogy nem kaptam semmi konkrét, érdemleges választ, épp az ő vállalatuktól. És nem tudja, hogy az elmúlt évek során pár (azért nem sok) ilyen vitám volt már ellenőrökkel, járművezetőkkel, akik mindig azonnal abbahagyták, ha látták, hiogy tudom, hogy változott a szabályzat. Na oké, mindezeket nem tudja, persze nem is kell – én meg az ilyen felütés után nem is fogom elmondani neki, meg nem is az a miliő ez, itt sajna akkor sima veszekedés van, bár megértem az ő álláspontját is. De súlyosbítja, mivel persze hiába mondom, hogy nézzük meg a szabályzatot (igaz, nem is tudnánk, hol, kifüggesztve már rég mincs a járműveken, és az egész után itthon, a neten én is csak nehezen találtam meg, a saját vállalatának a honlapján is). Ámde ehelyett még behozzuk ide, hogy mi a szakmám? Hm: én őt nem ismerem, sosem láttam, úgy látszik, ő engem igen. (Emlékszem: először akkor terjedt el a járművezetők egy részének soraiban, hogy ki vagyok, amikor a vállalat előző igazgatója arra kért jelezzem neki a tömegközlekedési szabálysértéseket, és amikor ezt komolyan véve rengeteg ilyet jeleztem neki, fotókkal is dokumentálva, ő nem megoldotta az ügyeket, hanem kiadta egyes járművezetőknek az adataimat, hogy ez és ez vagyok én, a bejelentő, tessék, pereljenek be, és volt is, aki a végállomáson leszólított és ordibált, meg fenyegetett.) A mostani sorőr meg láthatóan azt sem tudja, hogy huszonhárom éve, mióta csak a sajtóban dolgozom, mindig is utáltam azzal érvelni is, nem, hogy intézkedni, hogy a szakmámat hozom fel, fenyegetésként, az egyik legundorítóbb dolognak tartom, és szerintem csupa hasonló visszaélés miatt is szenny ez az ország. Ahogy azt sem tudja, hogy amúgy sem a kifli, sem a sajtos rúd nem ízlik, a kezdeti falat után nem is kérem ezeket, és kefírt sem innék hozzájuk. De így kénytelen voltam még párat harapni és kortyolni, amikor láttam, hogy tüntetőleg a nézett, mielőtt ide visszajött nincsbennemjóérzésezni. És most azzal próbálkozik, hogy "akkor mondok mást: ez az én buszom, itt én parancsolok". Nyilván nem tudja, hogy épp mostanában, a sztrájkjuk idején tudtam meg pár sofőr kollégájától, hogy már rég megszűnt azt az addigi gyakorlat, hogy egy-egy járművezető felelt a "saját" járművéért, azaz egy ideje már nincs senkinek "saját" busza, ehelyett ma már kávzi találomra kapnak maguk alá járművet a műhelyből. És nem nem is így lenne, akkor sem megfelelő kategória ide a "parancsolás", itt egy szolgáltatás van. Olyasmi viszont valóban van a szabályzatban, hogy indokolt esetben a járművezető az első megállóhelyen leszállíthat utast. Mondom: indokolt esetben. Szintén semmi köze a támához, de még azt is felhozza, hogy felszálláskor nem érvényesítettem a kártyámat – mondom neki, hogy ez viszont igaz, és azonnal érvényesítem is. Ezek szerint viszont mér eleve figyelt, kezdettől, kereste ezt a kis közjátékot. Hm, ez újabb hm. És már visszafelé tart a fülkébe, amikor megint eszébe jut egy totál ide nem tartozó "érv", mindegy, csak fenyegetés legyen: egy kis belső kamerára mutat, a busz belterében, hogy "vigyázzon, felveszi magát". Én meg: "Sőt, kérem is, meg akkor magát is felveszi". Nyilván nem tudja, hogy pár napja már észrevettem én is a kamerát, és egyrészt örülök is neki, jó is az, még épp arra gondoltam akkor, hogy a sofőr biztonságát is szolgálja, helyes, másrészt viszont buhera, magánakció, azaz nem hivatalos, mivel ilyesmi nincs rendszeresítve a vállalat járművein, úgyhogy akár kérdéseket is felvethetne, ha akarnánk, hogy mit keres ott. Ő azt morogva ül vissza a volánhoz, hogy "na, szép kis példát nyújtó újságíró", én meg azt teszem hozzá "inkább sofőr". Pedig mondom: ő kifejezetten a jobb arcok közül való, ahogy néztem, csak már eleve félrement ez – kár.

Amúgy pár hete futott egy kört valami felmérés a neten, hogy egy ingatlanközvetítő cég (wtf?) és egy nem túl ismert kutatóintézet felmérése szerint (két másik város mellett) Váradnak van a legjobb tömegközlekedése az országban. Nem tudhatják, hogy amikor ez nyilvánosságra került, épp egy villamoson két dolog járt a fejemben: gyengék között könnyű erősnek leni, meg hát ez az "erős", ez a "legjobb" is milyen minőségű, naponta láthatjuk, ugyanakkor végülis annyira nem is rossz. Viszonyítás kérdése, és sajnos jogosan és logikusan csak ehhez a szutyok országhoz viszonyíthatjuk. És akkor elmegy. Perec a buszon, ahol amúgy nem tilos, de tiltanák, kefír a villamoson, ami hivatalosan jár, de gyakorlatban órákig nem jön.

Őszintén: itt, nálunk, ebben az egészben egyáltalán joggal vár jobb utast a vezető, jobb szolgáltatást az utas, jobb akármit az akárki? Nem tudom.

Amúgy este 7 után eleve nem is akartam enni. Aztán végül pont addig vettem az összes cuccot, amíg a buszra vártam.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://mesenincs.blog.hu/api/trackback/id/tr3313200379

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása