Ma megint összefutottunk. Persze a várban. Én egy ottani rendezvényről jöttem el épp, és neki is dolga lehetett, legalábbis nagyon úgy, elfoglaltan ment épp át a belső várudvarról a külsőbe. A nagyváradi vár macskájáról van szó. Amellyel kapcsolatban mai, friss hírem van.
De előtte még az előzményekről. Évek óta lakik ott, sőt, a várban dolgozók gondozzák. Az őrtől az irodai alkalmazottakig mindenki ismeri. Közben lettek kölykei is, már azok többsége gazdára is talált, és az az egy, amelyik maradt, nemrégiben eltűnt. Aztán pár napja még egy külön oldala is lett Facebookon, Mici – Pisica cetatii (Mici – a vár macskája) néven. Na, gondoltam, milyen jófejség már, hogy csináltak neki egy lapot, ment is rá egyből a lájk. Aztán néhány ottani kommentből összeállt, később meg meg is erősítették, hogy ez nem ennyi, hanem azért lett a lap, mert a macskát ki akarják ebrudalni (macskát EBrudalni, érted, ez véletlenül jött itt össze, egész jó, na mindegy) a vár területéről az ottani főnökök. És ekkor már vontam is visza a lájkot a Mici lapjáról. Ugyanis ez nem ilyen egyszerű, és főleg nem ennyi, hogy a gonosz főnökök ki akarnak tenni a várból egy macskát.
Ugyanis egyrészt már rég ismerjük egymást Micivel, amikor a várban szokott lenni dolgom, régebben többször találkoztunk is, amikor meg nem volt a környéken, érdeklődtem utána az alkalmazottaktól. Viszont ha szereti is az ember az állatokat, az még nem zárja ki azt, hogy akkor sincs keresnivalója a várban. Azóta lakik ott, hogy felújították az egész létesítményt, és attól kezdve egyből a bejáratnál, mégpedig ponbtosan a várban működő idegenforgalmi információs iroda előtt tannyázott, ott volt az éltele is, a földön, meg tányérkában a vize is. Vahányszor láttam ezeket, meg a jószágot magát, egyrészt persze aranyosnak tűnt, másrészt viszont magam is arra is gondoltam, hogy valahogy itt nincs keresnivalója. És nem, itt nem főleg egy macskáról van szó, hanem az elvről. Ilyen állatbaráti alapon akkor kóbormacska mellett, vagy helyett tarthatnának ott az alkalmazottak (és pont a főbejáratnál is, a turisztikai irodánál) kóborkutyát, kóbortehenet, kóborborzot, kóborzsiráfot, kóborkrokodilt. Vagy nevelhetnének ott (kóbor)tyúkokat, esetleg tarthatnának (kóbor)stertést. Meg ha nem kóbor állatok, akkor sincs ott kersenivalójuk. És nem, nem áll az az elsőre nagyonis megállónak tűnő "érv", hogy a kettő nem ugyanaz, hiszen más egy macska és más egy disznó, vagy tyúk, vagy zsiráf. Az elvet tekintve ugyanis egyáltalán nem más. Az elv pedig az, hogy ez hivatalos turistalátványosság, nem pedig valakinek az udvara. Itt vannak higiéniai szempontok, népegészségügyiek, esztétikaiak. Ott tartani egy kóbormacskát, a kajájával együtt, a vár turistaközpontja előtt? Na ne. Ugyanakkor persze, csináljátok, mivel ha csináljátok, az olyan tipikusan romániai balkániság. (Közben az idegenforgalmi iroda egy másik szárnyba költözött a várban, de remélem, ettől most nem fogunk úgy tenni, mintha ez a lényegen változtatna, köszönöm.) Szóval már most van benne pozitív és negatív is. És még jön bele egy újabb elem, ami önmagában is vegyes: mert közben úgy is lehetne, hogy oké, ha már a vár macskája, akkor viszont legyen tényleg az, akkor tessék a maximumot kihozni a képzetből. Logóba felvenni akár, meg váras ajándéktárgyakon szerepeltetni, meg valamiféle látványossággá tenni ott (ez utóbbit lehetőleg azért úgy, hogy magát az állatot ne stresszelje állandóan a sok kíváncsiskodó). Ám ez jó ötlet is, meg nem is, mivel egy ilyen mici általában 15 évet él csak, erre nem nagyon szerencsés dolog stratégiát építeni (hacsak titokban le nem cseréled aztán másikra, de az meg miféle dolog lenne), és a jelen példánynál azt sem tudjuk, hány éves lehet már most is, eleve...
Szóval ilyenek. Mindez egyszerre. Ezek be is szoktak ugrani, ha arra járok, és összefutok Micivel. És úgy látszik, nem csak nekem ugrottak be ezek, ugyanis a várral kapcsolatos döntéshozók immár ki is akarták onnan lakoltatni a macskát. Épp az utóbbi hetekben volt ez téma.
Ma pedig, ahogy megint találkoztam az állattal, követtem egy darabig. Vagy inkább azt mondhatnám, egy rövid szakaszon együtt mentünk, csak ő egy kicsit előrébb. Aztán betért ott egy helyiségbe, Idához, aki ott szokott régi szövőgépen szőni, a Nagyváradi Kézművesházban. Mici besasszézott, hátrament enni, aztán inkább mégis hamar előrejött, az első szobába, ahol lefeküdt egy kézműves takaróra. Eközben aztán Idától megtudtam, hogy a jelenlegi állás szerint maradhat a macska. A várbeli főnök, Angela Lupșea (akit amúgy mások szintén ki akartak onnan rakatni, arra hivatkozva, hogy nincs meg a megfelelő felkészültsége a poszthoz, és csak azért van ott, mert a polgámester egyik embere – de ez már más sztori) ugyanis kvázi megkegyelmezett neki. Szóval marad minden(ki), főnöknő is, macska is, dilemmák is. Az egész félig rendezetlenség is. Ami olyan tipikus nálunk. Annyira tipikus, hogy már autentikus. Hadd nézze csak a turista tehát.
Itt van pár (rákattintással nagyítható) kép a vár macskájáról, amit a szóban forgó mai találkozásunkkor készítettem a jószágról, a vár udvarán, meg aztán a kézműves műhelyben.
És itt van még – ugyancsak róla, ugyancsak a vár területén készült – két tavalyi kép, az egyik ősszel, ahogy egy süllyesztett lámpán ülve melegszik, a másik télen, ahogy vág át a belső udvaron.
Na és akkor itt van már két másik kép is, amelyeket szintén ma készítettem, és amelyeken viszont egy kóborkutya (amúgy Váradon már alig van ilyen, ezért is meglepő) lazul a város főterén, a Szent László téren, sőt, még kenyeret is kapott. Köze a fenti témához? Elsőre semmi. Másodikra azonban az, hogy egészen pontosan ugyanazokat a kérdéseket veti fel, mint Mici, a vár uraként.
