Kezdjük azzal, hogy nagyon drága. Bár szervezők idén több rokonszenves és konkrét intézkedést is hoztak, annak érdekében, hogy normális keretek között tarthassa az ember a költését. Na, de az már az emberen múlik, hogy a legtöbbször azért lehetetlen betartani az ilyesmit. Mindjárt adom a példákat.

Szóval a Sziget sok éve legendásan drága - de nem volt ez mindig így. A kilencvenes években, amikor járni kezdtünk oda, és még kint is laktunk, sátorban, hamar felfedeztük, hogy gyakran lehetett találni elveszített pénzérméket a fűben, és ha egy napi néhány száz forintot összeszedtél – hamar ment –, az már elegendő volt, ugyanis 25 forint volt egy zsíroskenyér. Aztán évtizedek jöttek, amikor én legalábbis egyáltalán nem számoltam, és nem érdekelt az egész, az van, ami van, hadd menjen a buli. Alapvetően most is így van ez – ám érdekességként legelőször tavaly (azaz pont 25 évvel az első Szigetem után) kiszámoltam, hogy odabent hatszoros ára volt általában mindennek. Például egy kis palack víznek.

Idén pedig azt vettem észre, hogy idekint lakva, a városban, például épp tegnap bevásároltam, egy kis sarki üzletben, néhány élelmiszert – kenyér, kovászos uborka, sajt, tökmagkrém, humusz - mindezt három napra, és 4000-ből kijött az egész. Ehhez képest bent a Szigeten egyetlen vegán hamburger átlagosan 5000 forintba kerül, egy shot fény (ajánlom persze, de naponta max hármat, sok órányi szünetekkel köztük) 2600 körül van, egy palack magyar (Szovjetszkoje Igrisztoje, de ne izgasd magad, a neve ellenére még magyar, és bodzásan finom) pezsgő 6800 körül.

Na de, mint említettem, a szervezők idén kifejezetten barátságos intézkedéseket vezettek be a költés megzabolázására.

Már csak vízből is rengeteget megiszik az ember, már ha egy kicsit is tudatosan nyomja a bulit, éppen ezért felállítottak a Szigeten néhány – igaz, nem sok – olyan pontot, ahonnan ingyenesen ivóvizet lehet vételezni. (Ugyanis a teljesen megújított, és a toi-toiok helyett immár kizárólag angolvécékkel felszerelt mosdókomplexumokban nem ivóvíz van, csakis öblítésre és kézmosásra alkalmas. Bár minél mocsarasabb tekintetűek az emberek, annál inkább isszák, meg palackokban hordják el a vécéből, de nem ajánlom.) Tehát itt vannak ezek a ivóvíz-vételező állomások. Már az elején eldönti az ember, hogy igenis nagyon érdemes lesz mindig, bármilyen helyszínről elzarándokolni a tömegben egy ilyenhez, ha megszomjazik - ugyanis sok kicsi sokra megy. Szóval rengeteget lehet spórolni eleve ezzel is. Elméletben. Persze a valóság más. Hiszen érdemesnek ugyan érdemes lenne minden megszomjazáskor elmenni jó messzire, de hát az ördögnek van kedve meg ideje ilyesmihez: bulizni jöttünk, nem ide-oda vonulgatni. Inkább jöhet a víz pénzért, az árushelyekről.
Most pont fél idejénél tart a Sziget, és például én minden éjszaka szerintem legalább két-három liter vizet is lenyomtam.

Akkor is még a legelején, nappal, próbából. Meg azért, mert eleve közel volt, na.

Aztán ott van az étkezés. Közismerten nagyon változatos, igazán minőségi szuperfinom, többnire strreetfood-, valamint egytálétel jellegű kajákat lehet kapni a Szigeten, minden évben. Mondom, hogy egy átlagos vegán hamburger, amilyenekkel én szemezgetek, nagyjából 5000-be kerül, falafel pitában 6300, és ennyiért túl kicsi, ám szintén nagyon finom. És van rengeteg extra kaja. De hát az igazság az, hogy egyáltalán nem ínyenckedni jött ide az ember, nem sok finomságtól elnehezülni, elfáradni, és hízni – ellenkezőleg: üresen, tisztán és szabadon ugrálni (aminek a vége mellesleg általában több kilónyi fogyás szokott lenni, nekem már most annyira be van esve az arcom, mintha Etiópiából érkeztem volna, a világzenei színpad egyik fellépőjeként, és minden éjjel állnom kell a döbbent tekinteteket, hogy hogy néz ez már ki). Hanem új alter zenéket megismerni jövünk, a FreeDome arénába, technóra veretni a Colosseumban, EDM-re pattogni a Party arénában, drum and bassre vergődni a Snow Attack-nél, meg mittomén, szóval ilyesmik. Úgyhogy semmi extrát nem próbáltam ki. Minek azt itt?

Azt viszont láttam, hogy az áraik jól el vannak szállva. De hát azért azt se felejtsük el, hogy Európában most épp szegény Magyarországon a legmagasabb az infláció. úgyhogy ez is tükröződik benne.

Na de a szervezők itt is közbeléptek: idén először bevezettek úgynevezett budget foodot, vagyis minden ételárust – márpedig ezekből rengeteg van, külön csoportokba szervezve, a rendezvény számos pontján, ugyanis a koncepció az, hogy kevesebb, mint kétszáz méteren belül bárhol találhass magadnak ételt, több változatban is – kötelezték arra, hogy felvegyenek a menübe legalább egy olyan (t)ételt, ami 2500 forintnál nem lehet drágább. Hogy pontosan mi ez, azt maga a vállalkozó dönti el, hiszen nagyon sok specifikus ételárus hely van kitelepülve, úgyhogy mindenhol más a kínálat. A szervezők folyamatosan ellenőrzik, hogy ne csak valami vackot odadobjanak 2500-ért. hanem kiadós, normális étel legyen. És ahogy megnéztem, valóban működik: a kedvenc vegán helyemen lecsót adnak budget foodként, még valamivel, amit két rákérdezés után sem hallottam, a Nagyszínpadról érkező, vagány, hangos basszustól, de mindenképp okés.

Az eltelt három nap és három éjszaka során nekem semmikor sem ugrott be időben a 2500-osat kérni – hanem általában már reggel felé, hazaérve jut eszébe az embernek az ilyesmi. A megváltáshoz tegnap este kerültem legközelebb, amikor rögtön a hétezer forintos kis vacsorám szerény elköltése után eszembe jutott, hogy a fokken budgetet kellett volna kérnem. Úgyhogy lehet, hogy most, félidőben áll be vendégek agya arra, hogy ezt kell rendelni – de hát idén van először ilyen, mindenhez kell egy kis idő, amíg megszokja az ember.

Összességében tehát odabent ellehetsz minden nap egy 2500-as étellel (már ha egyáltalán muszáj bent enni ez alatt a hat nap és hat éjszaka alatt), vizet teljesen ingyen nyakalhatsz, mennyit akarsz (ha vagy annyira spártai, meg aszkéta, hogy képes vagy a kevés ilyen vételezési pontig állandóan elmenni a tömegben).

Tovább: itt van ez a repohár-rendszer. Aminek a lényege, hogy az első italoddal együtt kötelező kifizetned a poharat is – ez utóbbi 800 forintba kerül a Szigeten –, és utána majd az üres poharat vagy egy újabbra cserélheted, a következő rendelésnél, vagy kapsz egy zsetont a pohárért, amit vihetsz magaddal bárhova, és újabb rendelésnél immár ingyen kapsz érte másik poharat. Ez rengeteg helyen így van már, jó néhány éve. És eddig bosszantó volt, hogy az egyszer befizetett pénz soha, semmilyen módon nem kerülhetett vissza a fogyasztóhoz, ugyanis a rendezvények végén sem váltották vissza sem a poharat, sem a zsetont. Ráadásul az ember hajlamos elfelejteni a tokeneket, így aztán sokszor az a vége, hogy tényleg minden egyes rendelésnél újabb és újabb poharat fizet ki, és ez így már elég komoly összegre dagad a végére (főleg itt, hat nap alatt). Például én Bépesten is, Debrecenben is számos szórakozóhelyről összesen legalább 80 pohárral maradtam az egyik nyár végére.

ami szintén logikus, különben erre is pitiáner üzlet kezedne épülni, egyenként hatmillió, mindenhonnan összevadászott poharat hurcolnának oda emberek. És egy pohárral/tokennel is le lehet nyomni az egész rendezvényt. Tehát minden kiürülő poharát visszaváltja az ember, így csak az az egyetlenegyszer befizetett 800 forint forog, és nem ad minden egyes itallal újabb és újabb pohár megvásárlására pénzt.

Vannak aztán még olyan alapvető, mégis extraköltségek, amiket szintén meg lehet zabolázni. Néhány évben hajlamos voltam állandóan taxizni, minden nap, ki is, a Szigetre, onnan haza is. Mondanom sem kell, hogy ez teljesen fölösleges. Nyugodtan lehet tömegközlekedni. Bár persze nagyon tömöttek a járművek ilyenkor, nappal is, odafelé is, és éjjel bármikor, visszafelé is. Egy tanács: a legtöbb ember a HÉV-vel indul hazafelé onnan, általában befelé, a városba különböző irányokat véve aztán. Ezért szinte bármely órában dugig van a HÉV. Érdemes nem abba az irányba felszállni hazafelé menet, hanem pont az ellenkező irányba, az Aquincum felé menőt választani – arrafelé szinte senki nem utazik. Lehet menni vagy két megállót, aztán átmenni az ellenkező, immár helyes irányba induló szerelvényhez, ami így, a Szigettől eltávolodva üres. Onnan kezdhetünk meg visszaereszkedni a városba, útba ejtve persze a Filatorigát megállóhelyet, vagyis a Szigetet, ahol immár nyugodtan nézegethetjük a tolongó tömeget, nem kell annak részének lennünk, hiszen megkerültük őket. Szóval spórolni tömegközlekedve is lehet, taxi nem ajánlatos, ráadásul sok a persze a taxishiéna is ilyenkor az egész környéken.

Apropó tömegközlekedés: ilyenkor minden évben van ez a Citypass nevű, tömegközlekedésre is érvényes, külön megvásárolható karszalag (ami különféle kedvezményeket is nyújt egyúttal, például egyszeri ingyenes strandolást, szinte bármelyik budapesti strandon, én például már végig próbáltam az összeset).

Hiszen úgy van megállapítva az ára, hogy bár alapvetően tömegközlekedési bérletnek minősül, drágább mint egy sima tömegközlekedési bérlet – tehát ez utóbbit, a simát érdemesebb venni, és külön strandbelépőt fizetni, ha majd akarunk.

Szóval az utóbbi időben hat naposra rövidült Szigetből három telt el, és itt már releváns következtetéseket lehet levonni, arra nézve hogy tehát mennyire drága, vagy sem. Semmi extrát nem vettem a városban sem, bent sem (amúgy a Szigeten szép, egyedi ingeket, trikókat, néha jó cipőket is lehet kapni, d.r.á.g.á.n. persze, de négy-ötévente érdemes kicsit vásárolni ezekből is, ha olyanod van), kint a tömegközlekedési bérletemet vásároltam meg, és néhányszor voltam ábécében, a legtöbb pénz pedig nyilván bent, a Szigeten ment el, de ott is mérsékelten (vagy annak képzelten) költve.

Nem ajánlom, hogy az úgynevezett olcsózással próbálkozzon bárki (mégis sokan nyomják, ott is folyton tömeg van), vagyis azzal, hogy nem a Szigeten veszi meg az italait, hanem odakint, a Sziget környékén. Vannak kiskocsmák, amelyek ilyenkor természetesen megdrágítanak mindent, ugyanakkor a bejáratnál lévő MOL-kút is igazi ábécévé és bárrá alakul ilyenkor, külön dj-t is hoznak, minden évben, ott nyomatja, a benzinkút parkolójában, és még egy Jäger-csap is ki van téve. Rányomul aztán az egészre minden évben külön a közelben lévő Auchan is, amely úgymond alternatív partit hirdet. De tulajdonképpen rátelepszik a Szigetre. Ilyen reklámanyagot osztogatnak.

A lényeg, hogy tévedés az olcsózás, ugyanis a legtöbb esetben az a vége, hogy még többet költ a delikvens. Mivel nem csak az történik, hogy kint olcsóbban megissza az italait, és bent nem vesz semmit, hanem a vége általában az, hogy bent ugyanúgy megveszi azt, amit egyébként is megvett volna, csak még kint is vásárol, előzőleg, annak a téves képzetével, hogy most aztán jól spórol.

Ezek tehát az információk, meg a következtetések – persze személyes példa alapján. Esettanulmány. Természetesen továbbra is igaz, hogy az igazi célréteg a nyugatiak, akiknek ez még így is kifejezetten olcsó rendezvény. Azt is hozzáteszem, hogy természetesen a hangulat mindig csodálatos, és bent vannak olyan vendéglátósok, akikkel már arcról megismerjük egymást tavalyról, tavalyelőttről, és időnként egyszerűen azt mondják, nem kell kifizetnem a rendelésemet, a vendégük vagyok egy-egy körre – szóval nem a vad nyerészkedés megy bent, vagy legalábbis nem ilyen közvetlen szinten.

A szervezők egyébként a nyitás előtti napon tartott sajtótájékoztatójukon azt mondták, hogy idén szerényebb bevételre számítanak a Szigetről. Ami akár azt is jelentheti, hogy esetleg veszteséges lesz. Azt már most lehet tudni, hogy a szintén általuk szervezett Balaton Sound idén veszteséges volt, de azért azt is megtartják jövőre is. Az ugyancsak általuk szervezett VOLT fesztivált már tavaly sem volt, azért állították le, mert veszteséges, idén sem tartották meg, és jövőre sem fogják.

Amióta Gerendaiék megpróbálták megelőzni azt, hogy ez az egész vállalkozás is a fideszes maffia kezébe kerüljön – ahogy Orbánék az égvilágon minden jól menő vállakozást is kizsarolnak, bármilyen vállalkozó kezéből, és saját maguknak harácsolnak össze –, egy amerikai befektetői csoport a tulajdonosa már az egész Sziget-vállalkozásnak. Ami ad neki erős üzleti szemléletet, koncepciót és stabilitást. Ami az instabilitást adja, az az agresszív és bűnszervezetként működő terrorkormányzás. Amely már többször kóstolgatta az egész Sziget-impériumot is, és bármikor ráfordulhat erősebben is, a maga aljas módszereivel. Bár tudja, hogy ebbe akár bele is törhet a foga.

Ennyit erről az egészről. És vissza a lényeghez: ma például érdemes a FreeDome-ban a dél-afrikai Baby Queent meghallgatni, éjjel pedig a Party arénában indít az amerikai Diplo. De szuper dolgok lesznek még mindenütt is ezen kívül úgyhogy hajrá szerencsére még annyi van mint amennyi Sajnos már eltelt.

Nos, mint láttuk, tudatában van az ember annak, hogy egyszerűen megakadályozhatatlan a pénz égetése a Szigeten. Égő pénzek is megvilágítják a budapesti éjszakát a rendezvény idején. De annyi, hogy tudunk róla, ám nem kell vele foglalkozni, ez van, ez is része az egésznek.

Ja: az eki például 5000. Megnézik az ember arcát az éjszakában, és ha olyannak tűnik, akkor odajönnek ők, ajánlani. De nem kell az, minek. Ingyen is minek, nemhogy ötezererét. Ráadásul a zoknijából adja, ami a lábán van, abban hozta be, szóval lábas, poros, bőrhámos és DNS-es. Bleah.