Kellemes kis fotóra akadtam - ebben a rekkenő hőségben jó kontrasztú.
Valamelyik télen Finnországban készítettem ezt a képet. Január volt, és -22 fokban fagyott be az orrlyukunk, repedt a kezünkön a bőr.
Most július van és 34.
Ahogy a reklámtáblát elnézem, azért a finnek sem adják fel a reményt soha...

És itt van egy másik hűsítő, ezúttal a fülnek és az agynak.
Ez a dal itt. Amelyik eléggé mű, hiszen panelekből van összerakva. De jól sikerült a gyártás, ügyes az illesztés - nekem tetszik, háttérzenének fincsi limo.
És hónapok óta hordozza az enigmát. 2:59-től tessék figyelni majd, onnantól a kórus szerintem azt énekli, hogy "álszent hóember".

Nemtom, milyen lehet az, de erősen izgalmas kép. Egy hóember, amelyik álszent. Hm.
Most, júliusban speciel magát a hóembert is nehezen tudom elképzelni, nemhogy a jellembeli gyengeségeit.

Az elmúlt hónapokban azonban többször is próbáltam felfejteni, megoldani, mit is jelenthet ez a plasztikus kép, mit rejt e szimbólum. Ám nem sokra jutottam. Lehet, hogy tényleg csak egy álszent hóember, és kész. Ennyit akartak mondani róla a dalszerzők. Egy megjátszós hóköcsög. Egy hótahó.
Bár ha hipokrita, ha farizeus, akkor vélhetően valójában nem is hóból van. Csak attól ilyen hűvösen cool, mert jó kondiban van. Ja: légkondiban.
Tipikusan kelet-európai féker.

Úgyhogy tökéletesen megy hozzánk. És kell nekünk. Úgy megölelnénk e nyárban...
Á-áálszent hóóóembeee-ee-r...