Megvan a jó oldala is, de kicsit gyanús is nekem mindig az ilyesmi: irányítottan, közpénzből készülnek el újabb falfestmények Nagyváradon. A város legnagyobb ilyenjének befejezése e hét végére várható. Már ha el nem romlik az idő. De el fog. Úgyhogy talán még egy hetet rá kell húzniuk az alkotóknak.

Valami közjáték zajlik az állomással szemben, a Bukarest téren, már amikor először érkezem. Itt is fel van törve az aszfalt, és vagy négy munkás markológépezik, lapátol e helyszínen is, ahogy ezekben az években Nagyváradon egészen példátlan módon ezer más helyen egyszerre dolgoznak mindenféle munkálatokon.

Meglepő: egy afrikainak tűnő, fekete személy látható a nagyváradi városháza főlépcsője fölötti falfestményen, sőt, a háromosztatú mű középső elemének is a közepén. Ezt említettem már az előző blogbejegyzésemben is, de most utánajártam, mivel érdekesebb, mint gondoltam, és érdekesebb, mint a tisztelt olvasó gondolná.

Ilyen a mindenkori nagyváradi városvezető dolgozószobája. Mostantól ugyanis egy rövid ideig látogatható ez a helyiség is, hétvégente.

Ismét megpróbálkozik Nagyvárad azzal, hogy saját zenei fesztivált teremtsen. Néhány évvel ezelőtt merült fel az ötlet az önkormányzatban, hogy kellene egy ilyen, de aztán nem történt semmi – most viszont itt van ez az első ON Festival.

Hol tartja a Nagyváradi Tömegközlekedési Vállalat (OTL) az Aviatorilor utcán a sínek megolajozásához szükséges cuccokat?

Na jó, bocsánat a tegezésért, minden esetre Ön is az erre esélyesek között van, ha részt vesz nyereménysorsolásunkon.

Így múlik el a világ dicsősége – mondhatnánk erre. De nem mondhatjuk, mert nem egészen ez van. Hanem az, hogy egy enyhén szólva rengeteg kétes ügyben érintett RMDSZ-es vezető kénytelen-kelletlen visszavonult ugyan, de mindent megúszott, mindenféle büntetés nélkül, és most a háttérbe vonulva élvezi mindazt, amit az évek során összekapart magának.

Ennyit. (A kép – számítógépes böngészőben nézve – rákattintással nagyítható.)

Most mondd meg...

Nehezen hiszem el, pedig igaz: nincs semmilyen légzőszervi megbetegedésem az idei Sziget után. Mert – nagyon sok év után most először – a Sziget nem volt kriminálisan, felháborítóan és kínzóan poros. Sőt: lényegében nem volt poros.

Itt van néhány spontánul elkapott pillanat a Sziget fesztiválról, közösségimédia-posztjaimba szánt felvételeken. Összefűztem párat ezekből, találomra, egy hosszabb videóvá. A feszt egyébként idén két érdekes adattal is szolgált. Egyrészt 30 éves, másrészt most érkezett meg a tízmilliomodik látogatója.

Kezdjük azzal, hogy nagyon drága. Bár szervezők idén több rokonszenves és konkrét intézkedést is hoztak, annak érdekében, hogy normális keretek között tarthassa az ember a költését. Na, de az már az emberen múlik, hogy a legtöbbször azért lehetetlen betartani az ilyesmit. Mindjárt adom a példákat.

Idén például Billie Eilish is ugyanitt fog állni, ahol ma délután mi, de volt már itt az évek során rengeteg világsztár, David Bowie-tól Snoop Doggig: a szervezők meghívására felmentünk a nyitás előtti napon a Sziget nagyszínpadára, meg az azzal szemben lévő vezérlőtornyába. És egyúttal bevittek a kulisszák mögé is, megmutatták a nagyszínpad mögötti részt, valamint a fő fellépőknek a backstage-ben elkülönített zónát, terasszal, öltözőkkel.

Ez az első év, amikor igazán, a maga teljességében térhet vissza a Sziget fesztivál, a pandémia okozta szervezési és gazdasági nehézségek után – mondták el Európa egyik legnagyobb és leghosszabb ilyen rendezvényének szervezői ma, amikor egy nappal a nyitás előtt sajtóbejáráson tájékoztattak, és mutatták meg az újdonságokat is.

Téma: hogyan profanizáljuk és nevettessük ki a saját nemzeti jelképeinket, ráadásul épp nagy, námzáti buzgalmunkban?

Bevallom, először azt hittem, marketingfogás – annak pedig elég olcsó, bár nagyot mondóan merész – az, hogy a szervezők bejelentették: elfogytak a sima bérletek a kolozsvári Untoldra.

Mi volt ez? Mert, hogy nem tornádó – bár kicsit hasonlított hozzá -, az biztos. És mi lett utána? Nézzük.

Hat darab hatalmas raffiazsák, amiket az egész udvar rendbetétele során telepakoltam összelapátolt földdel, és így már ólomsúlyú lett mind, legalább kilencven kilósak lehetnek, egyenként. Most mit csináljak ezekkel?

Minden nagyobb városban dívik ez a műfaj is, persze. Most ezen belül a pillanatnyi nagyváradi irányzatokat foglalom össze.

Esetleg jókedvű? Derűlátó? Vagy bármi ilyesmi?

Zsákfalu Nagyszántó. Ami azt jelenti, hogy eléggé elzárt helyen fekszik, csak egy útirányból lehet megközelíteni, és tovább sem közút, sem vasút nem vezet, nincs rajta sem átmenő forgalom, sem más irányokból beérkező.

„Ki van törve egy ablak” – üzente sokatmondóan egy ismerősöm, aki tudja, hogy szeretek elhagyott épületeket bejárni, és egyébként ő is szeret. A nagyváradi pálmaházról, vagy üvegházról, vagy miről van szó – a szabatos, hivatalos nevét komolyabb nyomozás után sem sikerült kiderítenem. 1977-ben épült ez, a Strand sétányon van, a Dacia Continental szálloda mellett. Az a kerek épület, mindenki ismeri kívülről.

Igyekszem nagyon közérthetően és nagyon röviden összefoglalni, épp csak néhány alapkérdést. Pontosabban alapválaszt. Mert ma van Európa napja és az Európai Unió napja.

Senki nem tudja, hogy kerültek ide, honnan, és főleg, hogy kik vannak a képeken.

Eléggé lehetetlen engem bármivel is behülyíteni, de azért a jelek szerint néha mégis lehet. Ám, hogy Önt – drága cukorborsó olvasóm – már ezzel ne lehessen, összegzem.

Előkerültek itthon, nálam régi fényképek arról a légi balesetről amelynek számos durva, de a korszakra jellemző részlete van.