Bármikor kijöhet az autizmus az emberből – még akkor is, ha benne sem volt –, és különösen igaz ez erre a szanaszét országra, amiben élünk. Régi alaptételem ez. Ami persze félig humor, de azért vegyük inkább a másik felét, a komolyabb részét.

Így néz ki egy majdnem harmincéves pékáru. Sosem gondoltam volna, hogy látni fogok egy ilyet. Azt főleg nem, hogy kötődésem is lesz hozzá. És azt sem, hogy itthon volt eddig is.

Hogy minek köszönhetően történt, az nem világos – de tény, hogy a jelek szerint elkezdték helyrehozni azt az egyetlen nemzetközi kerékpárutat, amely Romániát és Magyarországot köti össze, és amelyet román oldalon nemrégiben épp egy útépítés kapcsán tettek tönkre.

Hátöö... eléggé erős kompozíció. A helyszín Told, Magyarország.

Vagy épp: múlt és jelen. Meg minden ilyesmi. De igazából egyszerűen sörtartóvá alakított fejfa.

Spontán nagyváradi válasz a környezetvédelem égető kérdéseire.

Véletlen, hogy ez épp ma került elő. De jól tette, mert augusztus 20. van, úgyhogy ezzel helló mindenkinek. Takarítás közben találtam meg most újra egy régi rajzos füzetemet, abban van.

Bár erős a mezőny, jó eséllyel pályázhat az A Világ Pofátlanja-díj, helyi szakaszának a megnyerésére az Országos Útkarbantartó (CNAIR): egy másik projekten dolgozva egyszerű nemtörődömséggel kettévágták az uniós pénzből épült nemzetközi utat. Amely út ráadásul a maga nemében sajnos egyedi is Romániában. És úgy is hagyták az egészet: a munka végeztével levonultak a területről, és azóta sem reagálnak senkinek, sem polgárnak, sem sajtónak, sem érintett polgármesternek.

Nem kerestem, de megtaláltam a panaszkönyvet, miközben véradásra vártam a nagyváradi vérközpontban. Még a múltkor, azaz a májusi alkalom során a váróteremben nézelődve szúrtam ki a vendégkönyvnek is nevezhető valamit, akkor kezdtem lapozgatni, aztán ma, az újabb véradásra várva folytattam. Ezúttal azonban a panaszokban foglaltakon kívül kiderült az is, hogy valóban vannak bajok a transzfúziós központban.

Milyen szintekre mászott fel már az oltásellenes hülyeség? Továbbá: a CFR szolgáltatásainak javulása a vonataik sebességénél is lassúbb.

• Phase 1.: trying to literally place them in food heaven.

Ott egy kő. Csak úgy, a szántóföld szélén, egyedül, a semmiben. Csak annyi áll rajta, hogy „1949. március 2.”. Úgyhogy valamiféle emlékmű lehet ez. De már mindegy, elmentem mellette, hagyjuk.

A szeretői miatt gyilkolhatták meg itt az akkori magyar királyt – állítják egyes források. Ám nem biztos, hogy tényleg ez volt a motiváció – és nem is fog már soha kiderülni. A mai magyar-román határon áll az a vár, amely mellett a merénylet történt: a gyilkosságnak most van 731 éve. (Ami persze nem kerek évforduló, nem is azért említettem, hanem csak épp most jártam ott, amikor véletlenül pont évfordulója van.) És magának a várnak az elhelyezkedése és a formája is érdekes: lakótorony volt, ami viszonylag ritka, és méterekre áll a mai konkrét határvonaltól, egy síkságon. A román oldalról aszfaltozott úton közelíthető meg, bár a szántóföldek között van, a magyar oldalon azonban sokkal nehezebben érhető el, és csak egy vékony sáv van, amin át el lehet jutni a romhoz, különben mindenütt az egykori várárok maradványa húzódik, a magyarországi részen. Ezt a vékony átvezető sávot épp megtaláltam – és egyúttal a zöldhatáron oda-vissza mászkáltam is egy kicsit. De vannak még további érdekességek is.

Mit jósoltak ötven éve arról, hogy hol tartunk majd ma az űr felfedezésében? És ebből mi vált valóra? Honnan jöhet a Reszkessetek, betörők! című film alapötlete? (Nem fog kiderülni, de a ködös háttér is érdekes.) Honnan származik a "kuka" szavunk? Mi lett az új román himnusszal? Mit kellett tenni a vándor cipősdobozokkal? Mi volt a siker a moziban? És az önégetés? Milyen találmányok voltak újdonságok akkor, amelyek ma már hétköznapi használati cikkek? Csak pár téma abból a sokból, amit az világít meg, hogy felmentem a régi padlásra. Rengeteg érdekesség jön, érdemes esetleg több részletben elolvasni ezt az egészet.

Találtam a régi padláson egy nagy dobozt. Benne több magyarországi lap egy-egy teljes évfolyama, az 1964-1967 időszakból. Olyan lapok ezek, amelyeket ide, a mai Románia területére, Nagyváradra is lehetett járatni akkoriban. Egy darabig. Aztán ahogy egyre kegyetlenebbé vált a Ceaușescu-rezsim, úgy szűnt meg ez a lehetőség is.

Megkezdődött ma a kötelező maszkviselés kivezetése nálunk. Ezzel az andalító videóetűddel köszöntöm a fejleményt.

Látott ön már a valóságot világosan bemutató felvételeket arról, hogy mit is találtak a régészek a városközpontban, Nagyváradon? Én nem láttam ilyet, semmilyen híradásban, úgyhogy elmentem megnézni, és egyúttal megörökíteni.

Régi sírhelyek vannak a református templom alatt, teljesen elzárva – viszont most tervezik azok feltárását. Izgalmas, ugye? Mint ahogy az is izgalmas, hogy mi lehet a templomtól teljesen külön, messzebb, magányosan álló templomtoronyban.

Elkezdték visszavenni a területet, amelyről kiszorultak: ismét megjelennek lassan mindenféle úgymond polgári plakátok a város hirdetőoszlopain, azt követően hogy száműzték ezeket onnan, mert választási kampány volt.

Elbűvölő, vagyis inkább lebilincselő, hogy milyen nyíltan és könnyedén beszélik meg a lopást. Ekkor még csak a fülemnek nem hiszek, de még nem tudom, hogy később már a szememnek nem fogok hinni, amikor majd azt látom, milyen játszi könnyedséggel megy maga a kivitelezés is.

Nem újdonság, hogy az RMDSZ Bihar megyei szervezete is félanalfabéta pártkáderekkel, sötét konjunktúralovagokkal van tele. A Facebook-posztjaik is sokszor kritikán aluli színvonalúak, és ez a mostani – a tematikája miatt is – igazi csemege.

Néma csönd van és teljes üresség: sokezer trillió trillió trillió trillió évvel későbbre tekintünk előre. Azon is régesrég túlra, hogy végül kihalt az emberiség, aztán megsemmisült a Föld is.

Eljöttem vért adni. De olyan sokan vagyunk – állítólag ez ritka –, hogy nagy sor van a Vérközpontnál: az épületen kívül is kanyarog, így az udvaron várakozunk.

Rejtélyesnek tűnik már a történet első része is, így, kívülről szemlélve.

Ez irtó nehézkes búcsú volt – de nem is ez a baj, hanem az, hogy nem is teljes az elválás.

Lefogadom, hogy még a környékbeliek túlnyomó többsége sem tud erről – én is környékbeli vagyok, én sem tudtam: véletlenül fedeztem fel egy régi bakterházon több száz régi feliratot.