Megvolt a harmadik nagyváradi bloggertalálkozó tegnap. Mindegyiket egészen mások szervezték eddig, más-más tematikával. Egyben azonban hasonlítottak: abban, hogy semmiről nem volt szó lényegében - de az jó sokáig. :) És mégsem volt fölösleges egyik…

  És le is zárul lassan a magyar állampolgárrá válásom. Már csak a magyarországi születési anyakönyvi kivonatomat kell kézhez kapnom. Az is készen van már. De nincs karnyújtásnyi távolságban. Ellenkezőleg: vagy 150 kilométerre van a kezemtől. És nem akar…

  Régóta, azaz már sok éve világos, hogy valami nagyon nincs rendben a Nagyváradon megjelenő Reggeli Újság című kiadványnál. Sok olyan újságíró kollégát láttam az évek során, aki idegesen ment be oda dolgozni, majd remegve, vagy éppen sírva jött ki - s végül…

Kicsike a váradi kulturális élet. Sőt, inkább kicsike, mint kulturális. És inkább kicsike, mint élet. Épp ezért kirívó - és, legalábbis tudomásom szerint itt, helyben páratlan - az a plagizálás, amiről értesültem. Kupán Árpád nagyváradi történész esetéről van szó,…

  Fogalmam sincs. (Na jó, azért még hozzáteszek pár mondatot. Arról van szó, ugye, hogy Nagyváradon lassan már nem marad olyan magyar vonatkozású szobor, emlékmű, emléktábla, amit ne ért volna valamilyen sérülés. Néha elvétve visszatérő jelenség volt eddig itt egy-egy…

Ez volt tegnap, azaz március 15-én: Nagyvárad román alpolgármestere, Gheorghe Carp is magyar kokárdát viselt, s úgy koszorúzott. Ezen akadhatott meg a szemünk tegnap (s olyasmiken gondolkodtam közben, hogy amennyire ritka szép gesztus az ilyesmi, annyira hiteltelen közben egyes…

“A lakosság üljön a seggén” - tessék, ezt üzeni a hatalom. És így old meg ügyeket és így dolgozik egyáltalán. Alapvetően: így viszonyul.

Szívunk. A szó szoros érelmében, s átvittben is. És szívatnak. Sőt, mit mondják, ez így is marad. Nem vicc: erre már az egészségünk megy rá. S nem csak a mentális. Még sosem láttam akkora szennyezést Nagyváradon, ami mára virradóra érte a várost. Szinte megfeketedett a hó mindenütt. Úgy jött az…