Blogosz

MESE NINCS.

Az ajándék ló foga

2008. november 23. 21:16 - BlogoszEditor

Nem lehet megszabadulni Jozef Kozáčektől. Pedig 131 éve halott.

A Vatra Românească soviniszta szervezet szlovák megfelelőjének, a Matica Slovenskának a volt elnökéről van szó. Akinek emlékét immár másodszor örökítik meg Nagyváradon - mind a két alkalommal felelős magyar vezető segítségével.

kozacek.jpg Az ajándék mellszobor.
Jozef Kozáček volt, van és lesz

Az rendben van, hogy Kozáček római katolikus egyházi személyként épp a térségünkben, a Partiumban fejtette ki tevékenységét. Itt is halt meg (Aradon) 1877-ben. (Amúgy épp erre hivatkozva akarják azóta is őrízni az emlékét a katolikus püspökség székhelyén, azaz Nagyváradon.)
Csakhogy Kozáčeknek volt egy másik elfoglaltsága is: ő volt a Matica Slovenská első elnökeinek egyike. (Ezért zavaró a magyarok számára az emlékének ápolása - főleg, ha a magyar nemzetiségű váradi katolikus pöspök is állandóan segít ebben.)

Meglepetéssel tapasztaltam, hogy sokan mintha elfelejtették volna, mi is ez a Matica. Pedig nem is olyan rég még hallatott magáról megveszekedett magyarellenes akciói révén. Mostanság épp csendesebb egy kicsit.
A szervezet neve Szlovák Anyácskát jelent, s a tömörülés kulturális szervezetként jött létre még 1863-ban. Ez is rendben van, hiszen a kisebbségek végső soron mindig is joggal követelőztek az Osztrák-Magyar Monarchiában. A szlovákok vezető politikusainak követelésére engedélyezte tehát Ferenc József osztrák császár a Matica Slovenská létrehozását. Szellemi elődei már voltak, hiszen ekkor már létezett a Matica Srpska és a Matice česká.

Még az is rendben van, hogy a Szlovák Anyácska berágott, amikor 1875-ben Tisza Kálmán belügyminiszter betiltotta a működését. 1918-ban alakult újra először, majd "alvó állapotba került". Aztán 1989 tájékán már úgy aktivizálták újra az akkori vezetői, hogy kifejezetten szlovák soviniszta, magyarellenes, manipulatív "kulturális szövetségként" az uszítás szócsöve lett.

Emlékezzünk: a ’90-es években mi is láthattunk ehhez kísértetiesen hasonlót. 1990 februárjában jött létre és kezdett el tombolni Romániában is egy "kulturális szövetség", amely a magyarellenes retorikára és akciókra épített. A neve Vatra Românească (Román Tűzhely). Egyesek szerint a magyarfalás csak imázsnak kellett a Vatra számára (ezzel együtt véresen jól csinálta), lényegében ugyanis ez a szervezet is csak a hatalmat átmentő Securitate-grémiumok egyik megjelenési formája volt.
Ebből nőtt ki aztán a Román Nemzeti Egységpárt (PUNR), amely - a Nagy-Románia Párttal karöltve - a posztkommunista-titkosszolgálati hatalom soviniszta vonulatát képviselte immár a politikai porondon is. A PUNR egyébként nemrég egyesült a Konzervatív Párttal (PC).

Romániában tehát a vátrások alázgatták a magyarokat, Szlovákiában ezzel egyidőben a maticások őrjöngtek az ottani magyarok ellen.

Nos, egy ilyen sovinisztává lett szlovák szervezet elnöke volt a szóban forgó Jozef Kozáček. Igaz, hogy a Matica jóval az ő halála után durvult be igazán - ám már az elején sem babazsúrok szervezésével volt elfoglalva.
Történt tehát, hogy Kozáček pár éve emléktáblát kapott Nagyváradon. És hol? Éppen az itteni magyarság egyik emblematikus helyén, a Kanonok soron.
A falba épített tábla a szlovák személyiség egyházi érdemeit is méltatta, ám a Matica aktuális vezetésének aláírása is rajta volt, sőt, a szlovák magyarvadászok vezetői el is jöttek a táblaavatóra. Virágokat és koszorúkat helyeztek a Kanonok sor falára.
Kinek a beleegyezésével történt mindez? Tempfli József nagyváradi római katolikus püspökével.

Atom, ugye? Annak idején sokan idegesek is voltak ettől, s például és is meg-megálltam néha a tábla előtt, ha a Kanonok soron jártam, s arra gondoltam, mi járhatott a fejében a magyar püspöknek, amikor hozzájárulását adta egy ilyen szlovák szívatáshoz.
Mindig azzal intéztem el, hogy biztosan nem akart békétlenséget (gyenge érv, de arra gondolni sem merek, hogy valami sötét érdekek lettek volna akkor a háttérben).

Kevesen vették észre aztán a fejleményt idén áprilisban: a táblát máig ismeretlenek egyszerűen leszerelték és eltüntették. Kozáček emlékének márványba vésett változata eltűnt Váradról.
(Persze fölösleges itt képmutatóan megjátszani a naivságot: a tábla épp akkor tűnt el, amikor az Erdélyi Magyar Ifjak nevű - sok szempontból bírálható, de máskor kifejezetten szimpi tevékenységet kifejtő - kis fogdmegcsapat tagjai egy éjjel épp a környéken szórópisztolyozák fel a román mellé a magyar utcaneveket is egy gerillaakció keretében...)

Azóta nyolc hónap telt el. S ezen a héten kiderült: Kozáček visszatér.
Mégpedig látványosabban: ezúttal mellszobrot kap.
Ráadásul ezen alkalommal is magyar környezetben, az emléktábla egykori helyétől pár méterre, a katolikus püspöki palota kertjében fog állni az alkotás.

Mintegy mellékesen, váradi sajtótájékoztatója végén, félszájjal jelentette ezt be Adrian Miroslav Merka, a Romániai Szlovákok és Csehek Demokrata Szövetségének elnöke.
Kérdem is tőle rögtön: hogy sikerült épp a püspöki palota kertjébe megálmodni a nagy visszatérést, ki hagyta ezt jóvá? Azt mondja: "Természetesen a Római Katolikus Püspökség vezetőinél kezdtük az ügyintézést, Tempfli József püspök úr azonnal bele is ment."
Na, szép. Köszönjük.
Merka még azt is hozzátette: nem akarják túlságosan reklámozni a dolgot, "mivel tisztában vannak azzal, hogy a szlovák–magyar viszonyt feszültségek terhelik." Magyarul: tudják, hogy magyar szempontól nem igazán százas a dolog, tartanak is esetleges kis ellenakcióktól - de végülis ők rendben vannak, minden legális.
És igazuk is van.

Hát így jutottunk el oda, hogy holnap, azaz hétfőn 17 órától az ősi ifjúsági központban csendesnek szánt ünnepséget tartanak. Ott a 15.000 új lejnek megfelelő szlovák kormánytámogatásból készült mellszobrot úgymond Nagyváradnak ajándékozzák, s azt átveszi a polgármester. Itt lesz a szlovák kormány és a Matica képviselete is.
Jó kis ajándék.
Előtte még meg is kérdezték a magyarok illetékes képviselőjét: jöhet, hozhatjuk, s oda felállíthatjuk?
Ő meg mondta: ja.

Így megint felmerül a kérdés: hogy lehet kétszer is belemenni ugyanabba a cikiségbe?
Itt már kevés az, hogy megint a békesség keresése lehet az ok.
Rövidesen mindenképp új egyházi elöljáró lesz Tempfli József helyett (ő - tisztes kora miatt - már régebben távozni készült, de bizonyos okok miatt mégis belement egy kis hosszabbításba, ami most zajlik.) A készülő váltás kapcsán egyesek már régebben azt rebesgették, hogy a Vatikán Tempfli atya után ezúttal nem magyar, hanem szlovák nemzetiségű püspökre fogja áldását adni. Már hallom egyes helyekről, hogy ez lehet a nagy hajbókolás oka. Szerintem ez túlzás, de na...
Tény, hogy a püspöki hivatal állandóan cáfolja ezt. Leginkább nem szeret semmit mondani az utódlásról, de amikor mégis igen, akkor állítja, hogy magyar lesz az utód is, nem szlovák és nem román.
Hát nem tudom. De néha úgy tűnik, mindegy is.

Szóval holnap megkapja a város a mellszobrot ajándékba.
Kevés esélye van annak, hogy bármilyen magyar csoportocska megzavarja az átadást. De szerintem ez így helyes. Fölösleges, méltatlan és okafogyott is lenne ott hőzöngeni.
Ahogyan például a legtöbb esetben nem vagyok híve a táblák, emlékművek eltüntetésének, összetörésének, lefestésének sem. A táblaügyeket nem akkor kell kezelni, amikor már kint vannak, hanem főleg ezt megelőzően. Utána már sokkal kényesebb. (A magyar közösség is kapott már sok ilyen jellegű övön aluli ütést, egyes román táblákat feltettek oda, ahova nem kellett volna, magyarokat pedig lekaptak, lemázoltak - úgyhogy csak nyugi. De ha nem kapott volna, akkor is... Hiszen ez nem megoldás.
Más megközelítésből meg talán azt mondhatnák egyesek, hogy ez az egész ügy mellékes és nem számít semmit, hogy egy kis szobor hol áll. Bizonyos mértékig még ezzel is egyet tudok érteni. Csakhogy akkor is ugyanott vagyunk. Hiszen ha annyira mindegy, hol áll, akkor állhatna épp máshol is.)

Ennek dacára nagyon kérem: nehogy eszébe jusson majd valamelyik forrófejű tesónak meggyalázni, netán eltüntetni a mellszobrot a palota kertjéből.
Mert ha a tábla után a busztnak is lába kél (egy buszt lábbal - szép képzavar), akkor legközelebb a Szent László-szobor helyére nyomnak majd fel egy egészalakos, giganto-Kozáčeket. De akkorát, hogy az egyik lábával a Körös egyik partján áll majd, a másikkal meg a másikon.
És lehet, hogy a bazilikát is róla fogják elnevezni. Értelemszerűen a római katolikus püspökség is a Kozáček soron lesz a Kanonok sor helyett.

Tehát nem is a szlovákok és a városvezetés holnapi találkozójára kellene menni reklamálni.
Hanem a püspökségtől lehet elvárni, hogy legalább ne hallgasson ilyen mélyen. Már úgyis kibukott az ügy.
Legalább találjanak ki valami magyarázatot. Még akkor is, ha kamu.
Az is ér annyit, mint a fizetett hirdetésekben való püspöki kampányolás, amit épp ezekben a napokban nyomat a sajtóban.
Mert ugye ettől a szoborügytől igazából függetlenül jönnek a parlamenti választások is.

És lám - hiába függ össze mindkét dolog az állítólagos magyar érdekvédelemmel is - sem ebben az ügyben, sem az urnáknál nem igazán van választása a magyar közösségnek.
S ha ez nem tetszik, akkor a szavazókörzetek után már a püspöki palota impozáns kertjét is kerüljük el a jövőben?
Más lehetőség tényleg nincs (azon gondolkodom, vajon pontot vagy kérdőjelet tegyek-e a végére)

*

Update: tévedtem.
A fejlemény ugyanis az, hogy a hétfői szoborátadásról (meg az egész ügyről) írtam az újságba is, s állítólag ezen buzdult fel néhány EMI-s fiatal, akik végül mégis ott tüntettek amikor a szlovák delegáció átadta a busztot a városnak.
További fejlemény, hogy az alkotást végül nem is Nagyvárad román polgármestere vette át, hanem a magyar alpolgármester: Biró Rozália...

2 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://mesenincs.blog.hu/api/trackback/id/tr852637840

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Vazek 2008.11.25. 15:56:27

Tempfli püspöknek sajnos nem a Kozacek tábla, illetve szobor engedélyezése volt az egyetlen furcsa döntése. Jómagam az öregség számlájára írom, de lehet, hogy egyéb is van benne.Az viszont reális veszély, hogy Tempfli poüspök nyugdíjba vonulásával ha nem is szlovák, de román püspöke lesz a nagyváradi és Bihar megyei katolikusoknak. Velük is ki tudnék egyezni magyarr katolikusként, ha ők meg a Kozacek szobor mellé engedélyeznék a Wass Albert szobrot felállítását, hiszen mégis csak többen vagyunk itt egyelőre magyarok, mint szlovákok. Ha nekik lehet, nekünk miért nem lehet. Ha pedig csak Avram Iancu és Kozacek kaphat szobrot, akkor mit ér a testvéri szeretet hírdetése, meg a tízparancsolat ama tétele, miszerint "szeresd felebarátodat, mint önmagadat?"

HÖHÖ 2008.11.28. 20:23:13

A szlovákok, vagyis amint akkor nevezték őket a tótok, 1848-ban lapítottak és az osztrákoknak szurkoltak. A románok és szerbek pedig egyenesen a szabagságért harcoló magyarok ellen fordították a fegyvert, lásd a Bécsből a szabadságharc bukása után követelődzései miatt erőszakkal kiebrudalt Avram Iancu példáját, kinek lelkén sok magyar vére szárad, s a végén, amikor begolyózott mégis csak a magyarok kegyelmére szorult, vagy a Petőfi által is megverselt Jelasics példáját. Mindhárom nációnak nagy volt a kiábrándultsága, amikor az osztrákok nem velük, hanem a rebellis magyarokkal egyeztek ki. A Matica cica is a kiegyeszés után alakult és kezdte meg aknamunkáját, mondván, hogy vért nem áldozunk ugyan, de időt és energiát igen. És láss csodát! Nem hiába, amint azt a jelenlegi példa is mutatja.
süti beállítások módosítása