Blogosz

MESE NINCS.

Nem történt semmi

2009. október 13. 19:30 - BlogoszEditor

Sokan figyelték ma a híreket érdeklődve, drukkolva, szurkolva. A nagy semminek, a nagy semmi ellenében, a nagy semmiért.
Mert a lakosság, a polgárok, a választók szempontjából semmilyen tétje nem volt az egésznek. És ez nem demagógia. A demagógia éppen az, amit érdeklődve, drukkolva, szurkolva figyeltek ma sokan.

Annyi történt tehát, hogy megbukott ma a román kormány, de ügyvezetőként továbbra is marad. Boc van, de közben eltűnt a süllyesztőben. És már nem először. Hát nekünk ez tökmindegy.
Azért, mert sajnos az is tökmindegy, hogy milyen összetételű kormány jön majd később - hetek vagy hónapok múlva - a helyére. Ugyanis nincs alternatíva. Vagy John Gottira alternatíva Al Capone? A kullancsra a pióca? A rákra az elvérzés? A zsarolásra a rablás? Hm? Ha igen, akkor bocs, mégis van.
Bár mindettől még érdekes figyelni a saját bőrünkön azt, hogy miként kergetik körbe egymást bársonyos felhámunkon a rajtunk élősködők.

Meggyőződésem, hogy az egész ügynek politikailag is csak egyetlen igazi tétje volt, mégpedig a népszavazás megakadályozása. (És csak úgy mellesleg, másodlagosan az államfőt adó kormánypárt meggyengítése, térdre kényszerítése az elnökválasztási kampányban.)
Akinek van gusztusa hozzá, annak elmagyarázom.

Az újraválasztásáért kampányoló államfő ugyanis referendumot kezdeményezett a kisebb parlament bevezetéséről, amely voksolás azonban pont egy napon lenne az elnökválasztással - és valójában semmi mást nem szolgálna, csak a kezdeményező előnyhöz juttatását, kettős kampányolását, megszólalási, villogási lehetőségeinek megduplázását. Egy egyszerű és a nagy többség által nyilvánvalóan igenelt kérdés felvetésével a népszerűségének emelését.

Namármost: a népszavazásról szóló döntést az államfővel szemben álló parlamenti többség valószínűleg nem szavazta volna meg. Emiatt a terv az volt, hogy - a parlamentet kihagyva a játékból - a kormány fogja a referendumot elhatározni, mégpedig sürgősségi rendeletet hozva erről.
Így aztán az PNL, az RMDSZ és a PSD alkotta parlamenti ellenzéknek csak az maradt, hogy megpróbálja megbuktatni a kormányt. Ugyanis ha a kormány elleni bizalmatlansági indítvány átmegy, akkor hiába marad a kabinet a helyén ügyvezetőként, a törvények szerint sürgősségi rendeleteket már nem bocsáthat ki.

Nem olyan bonyolult ez. Leírni is bonyolultabb volt, mint végiggondolni.
És bejött nekik.

Az államfő maga persze még visszavághatott volna. És ez már egy következő fejezet ebben a ponyvában.
Ugyanis a most megbuktatott kormány számított erre a buktatásos fejleményre, ezért épp pár napja javasolta módosításra a referendumtörvényt. Lényegében olyan értelemben, amelynek révén az elnök maga is könnyebben írhatna ki saját hatáskörben népszavazást, ugyancsak megkerülve a parlamentet, s akár a kormányt is.
Csakhogy a kormány megbuktatása után ezt a javaslatot is könnyedén leszavazta a parlament...

Szóval ennyi.
Ha úgy vesszük, a kormány a választási kampányba bukott bele. De az, hogy Băsescu is bele fog, ettől még nem biztos. Hanem mindegy.

Hiszen elég ha véginézünk az államfőjelölteken ugyanúgy, ahogy a parlamenten.
PSD? PNL? RMDSZ? PD-L? Ugyan!
Băsescu? Antonescu? Geoană? Oprescu? Kelemen? Nehogy már! Az egyik volt szekus, a másik Patriciu kitartottja, a harmadik opportunista bandavezér, a negyedik trójai faló, az ötödik az etnobiznisz kofája. És ugye mind egyesülnek abban, hogy hajlandóak egymás ellen is, de egymással is, akárhogy, akárki ellen, akárkin keresztül a zsetonokért. Hol "alternatívák" egymásra, hol "szövetségesek" az országért. Ugye?

Aki azt hiszi, hogy igen, s nem kellenek ide az idézőjelek, az gondolkodjon el csak ezen: a kormánybuktatás előtt a pártok napokig suskusoltak, "tárgyaltak", azaz pénzekkel és posztokkal kínálgatták egymást. Mérlegelték, hogy a népszavazás megakadályozása-e a fontosabb, vagy mégis inkább hagyják a korrupciót - tehát a fő mozgatórugójukat - érvényesülni, dolgozni. Voltak, akiket meg is sikerült vásárolni ennyi idő alatt, így pártot váltottak, vagy egyszerűen nem mentek el a szavazásra, hogy így erősítsék az egyik oldalt. Voltak olyanok is, akiket csak azért nem sorolhatunk a megvettek közé ezúttal, mert a rövidtávú érdekeik helyett a középtávút tartották végül fontosabbnak. Nem erkölcsileg, vagy ilyesmi, ó, dehogy. Csakis matematikailag, kalkulusaikban, nyilván.
És még így is majdnem az lett, hogy a bizalmatlansági indítvány benyújtói közül is sokan a saját indítványuk ellen szavaztak végül...

Írtam ma egy cikket épp erről az egészről. És milyen melléütés, betűcsere lett benne? A honatya bizalmatlansági indítványkor leadott szavazata helyett azt írtam, eladott szavazata.
Szeva, Tourette, üdvözlet, igazság!

De aztán kijavítottam. Mert nem talált a kontextusba.
Az igazság soha nem talál ebbe a kontextusba.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://mesenincs.blog.hu/api/trackback/id/tr972637933

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása