Blogosz

MESE NINCS.

Egy kis csend

2009. október 29. 01:33 - BlogoszEditor

Megszűnhet a Sláger rádió és a Danubius. Mert az ORTT másnak adta oda a frekvenciáikat.
Hogy gazdasági és politikai disznóság (a kettő szorosan összefügg ezúttal is, akárcsak a gazdaság és a politika a disznósággal) van a háttérben, ez tény, mert a helyeikre kerülő egyik rádió MSZP-közeli, a másik meg Fidesz-portéka. Kiegyezett ebben a két párt, így kerültek helyzetbe. De most nem erről akarok.
A két rádió mögött álló cégek ugyan bírósághoz fordulnak, de ez csakis az ő dolguk. Mert én speciel nem fogom hiányolni egyik adót sem. Na persze gusztus dolga, úgyhogy nincs is mit vitázni azon, hogy kinek tetszett és kinek nem - vélemény kérdése. Én például nyilván csakis a sajátomat mondom.

sokol.jpg Bőrszerkóban feszít

A dolog piciny pozitívuma mondjuk, hogy ezután egy kicsit normálisabb körülmények között utazhatok Pestre s vissza, ha kisbusszal megyek. Sok-sok éve ugyanis minden egyes buszsofőrnek az lett a mániája, hogy a Slágert nyomatja az ilyen utakon. Kihagyhatatlanul, androidszerű automatizmussal keresgélve az apostolos, dolly rollos, hungáriás, status quo-s adót menet közben. Ajvé, sosem érünk már oda...
Mintha munkaköri kötelesség lenne: legalább hetvenhétszer kell mobiloznia - beszélni, SMS-ezni, vagy csak úgy felkapkodni, nézegetni a telót - vezetés közben, időnként rá is kell gyújtani, de nyilván csak neki szabad, s adig kell nyomogatni a rádión a gombokat, amíg fel nem csendül valami idegesítő és/vagy valami unalmas a Slágeren.
És hát részemről a Danubiusszal is valahogy így volt a dolog. Csak itt olyan dalok csendültek fel sokszor, amelyektől már szeretnék szabadulni, a Slágeren meg olyanok, amelyektől egyszer már sikerrel megszabadultunk, s azt hihettük, remélhettük, hogy sosem türemkednek vissza többé.
És hogy Boros meg Bochkor? Mit mondjak, engem kifejezetten fárasztottak már az utóbbi 120 évben. Annyi pozitívum volt az egészben, hogy Bochkorról mindig Várkonyi Andrea ugrott be. De valahogy megleszek majd e képzettársítás nélkül.

A kocsiban is a manele-adókon, a szektás jámborkodó-szépelgő rádiókon szoktam csak mindig egyből átugratni a keresőt, na meg a Slágeren és a Danubiuson. Ha már rádió és mainstream, akkor én inkább az a petőfizős típus vagyok.
Ám a kedvenc adóm még ma is a Kossuth. Amivel kapcsolatban amúgy igazán zavaró, hogy itt a 21. században, amikor már minden hi-tech és izél, akkor szegény Kossuth-nak még mindig véget ér az adása éjfél előtt a középhullámon (AM). És nálunk például az egész lakásban csak olyan rádiók vannak, amelyeken ez az adó csak középhullámon fogható. Tehát - itteni idő szerint - 22:25-kor beáll a csend a frekvenciáján.
Vihetem át olyankor a România Actualităţi-re, ahol rendszerint olyankor már csakis buta zenék és az ország ismeretlen részéből előmászó idióta betelefonálgatók, valamint unott riportalanyok és álomba szenderülő műsorvezetők váltogatják és ébresztgetik egymást.

Persze FM-en más az élet. Ott nagy a nyüzsi. Ott megy a kereskedelmi rádiózás. Ami a természeténél fogva eleve kereskedelmi tehát. És ha időnként egy-egy termék eltűnik, kiszorítja egy másik, az valahogy része a kereskedelemnek.
Amiken én még ma is igazából szeretek rádiózni, azok a készülékek nem is tudják rendesen fogni az FM-et. A VEF és a Sokol készülékek (ez a "készülék" szó is úgy talál rájuk, de az új rádiókra valahogy nem, hmm...), amelyek még mindig megvannak, s nagyszerűen működnek.
Nemcsak emlékszem tehát erre a két, évtizedeken átívelő, örökölt vevőre, hanem még mostanság is azokon szoktam recsegtetni a Kossuthot. A VEF-en általában, a Sokolon meg áramszünetek alkalmával. Évtiztedekkel ezelőtt is megolt a fílingje, amikor éjjel hangjáték ment töksötétben és arra ébredt az ember, hogy nemcsak a katarzist aludta át, de már meg adásszünet van. Ennek ellenére a másik párnán még mindig ott zümmögött a vén rádió.

soko1.jpg Fedetlenül, öregen

Most megint elővettem a kis, bőrtokos Sokolt, és itt figyeli, hogy miket írok róla.
2 band, 7 transistor. Ezt írja rajta. Tud ez valamit.
Az elem például már vagy öt éve nem merült le benne (igaz, manapság már évente csak vagy kétszer-háromszor van bekapcsolva). Sláger és Danubius? Csak mosolyog az ilyesmiken. Jöttek és mentek. De ő már sokkal előttük itt volt, és itt is lesz még egy darabig.

Na, de ez már kezd átmenni egy kicsit olyan Bródy János féle nosztalgikus ömlengésbe. Úgyhogy abbahagyom, mielőtt még saját magam idézem meg a végül elhalkulóban lévő Slágert.

**

Update

A Danubius majdnem teljes munkaközössége át is megy az egyik új országos szórású rádióhoz, a Klassz FM-hez, s például Boros meg Bochkor ezzel, meg a másik új adóval, a Neo FM-mel is tárgyal az átigazolásról. Ez is mutatja, hogy itt a két nagy politikai párt csinált magának újabb szócsöveket, s az meg mindegy, hogy a vakítások közötti időt mivel töltik ki - lehet az a megölt két rádió stábjainak és részben műsorainak az átvétele is. Sőt, ez - az ő szempontunkból - ügyes húzás, mert a hallgatók jórészét is egyből átveszik ezzel.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://mesenincs.blog.hu/api/trackback/id/tr52637940

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása