Hát, így valahogy. (A képek kattintásra kinagyított formában láthatóak, és bizony úgy az igazi.)

Mintha ezt üzenné a Nagyvárad mellett lévő Félixfürdő központja.

Ez mindig meglep. Meg elgondolkodtat. Vagy nem is tudom, mit csinál, nem találom most rá a pontos kifejezést.

A tét nélküli lóbálás akkor az igazi, ha ráadásul marhaságokat lóbálunk, hülyeségeket tartunk bele a szélbe. Ennek mai példája pedig kitűnő: igazi metaforája annak, ami körülöttünk, magyarok körül is történik mostanság.

Persze sok halott zóna van, a világban, is, az országban is. De érdekesebb, ha például egyben nyaralóövezet is. Volt, amikor még prosperált – és ami furcsa jellemző, hogy most is az. Nyaranta mostanság is tömve van – csak már lepukkantabb egy része. A Nagyvárad melletti két híres fürdőhely közül (az…

De tényleg: jönnek. És tényleg: ez a bejegyzés csak erről fog szólni.

Van vita arról, régóta, hogy a naiv festészet, de tágabban a naiv művészet igazán művészet-e. És van is róla véleményem, de ez most mindegy, mert nem erről akarok. Hanem arról, hogy ez az alábbi viszont igazán művészet. :D

Ez megy most Nagyvárad központjában, a főtéren. :)

Egyáltalán nem vagyok híve annak, hogy mások nemzeti ünnepein fanyalogjunk, sőt, ironizáljunk és/vagy hőbörögjünk. Nem, még akkor sem, ha azok a mások adott esetben pont a románok, és olyasmit ünnepelnek, ami nekünk történelmi veszteség. Az egészet – az összes ilyesmit –…

Hoppá. A nagyon elvesztett választások után a pártelnökök le szoktak mondani. Lássam csak a retrográd pártok mögé besorolt sok gerinctelen, hipokrita püspök és magyar pártelnök lemondását!

Erre minden alkalommal rácsodálkozom, amikor nagyritkán arra járok (és ezúttal tegnap jártam arra). Csodás is, erőteljes is, tragikus is.

Egyetlen szót sem érdemes vesztegetni a közelgő romániai referendumra, nem, hogy még vitázni róla, elmélkedni rajta. Egyszerűen nem szabad rajta részt venni, nem kell elmenni szavazni, és kész. Ez az alap, és ennyi az egész. Most mégis összegzem a fő kérdéseket, mert sajnálattal látom, hogy…