Még én is laktam itt, nekem azért érdekes (igen, a saját városomban, Nagyváradon is laktam szállodákban is, de persze csak ritkán, néhány éjszakát): meglestem ma, hogy néz ki most belülről a Fő utcán lévő egykori Park szálló.
Arra jártam az előbb, nyitva volt az egykori főbejárat – nem tehettem meg, hogy ne menjek be rajta, bár – mivel most építési terület – ez persze illegális. Nem is terveztem odamenni ma, csak a környéken volt dolgom – viszont 2015-ben már bejártam az egészet (akkor hivatalosan), és itt van egy képgaléria is róla, az akkori blogbejegyzésem végén.
Már 2021 óta tart a volt hotel felújítása. És már eleve gyanús volt nekem, a mai rövid ottjártamkor, de csak megérzés volt – aztán egy órával később kiderült, hogy jó a megérzés: ezt is azért újítják fel, mert ezt is megkaparintotta a Fidesz, és ez is nekik fog hasznot hajtani.
Amikor beléptem pár pillanatra, csak az előtérbe, sehol egy lélek sem volt – pár másodperccel később azonban már valahogy olyan tipikus, titkolózós, ijedten agresszív NER-es stílusban próbáltak onnan kitessékelni, és rávenni, hogy töröljem a pár másodperces videót is, amit ott vettem fel. Rendőrt is hívtak rám, hátha attól megijedek, ha már addig nem ijedtem meg – de mivel semmitől nem hátráltam meg, sőt, segítettem is infókkal, hogy telefonon rám tudják hívni a rendőrséget, és azt is jeleztem, hogy simán megvárom őket, végül már inkább arról győzködött a bejelentőm, hogy mégis sétáljak el, nyugodtan, mert nem tarthat itt (pedig még az elején épp azt próbálta, hogy erőszakkal ott tartson, és töröltesse a felvételt is velem, és épp én mondtam neki, hogy ezt nem teheti). Lám, végül mégis épp ő az, aki hangsúlyozza, hogy szerinte tulajdonképpen jobb is, ha mégsem várom meg a rendőröket. Aha.
Pedig csak pár pillanatra nosztalgiázni mentem be – hiszen tehát laktam ott, kétszer is – és már épp jöttem is elfelé, körülbelül ötven másodperc ott-tartózkodás után, amikor megjelent a valahogy, valahonnan hamar riadóztatott és odasiető felelős. Akinek abban természetesen igaza volt, hogy ez építési magánterület, így teljesen érthető, ha zavarja idegen jelenléte, de csak addig jogos, amíg túlkapásokba nem bocsátkozik (ezt neki is hangsúlyoztam) – ám ettől az egész kis epizódtól, és annak a stílusától lett végül az az érzésem, hogy ez is a Fidesz biznisze lehet már. Egyértelműen olyan az egész, mintha valami NER-területre lépem volna, tudtomon kívül: ők szoktak megrémülni, erőszakoskodni, titkolózni, fenyegetőzni, aztán ha az sem hat, simulékonyan próbálkozni, bármikor, ha az égvilágon bármijüknek a közelébe jut bárki, aki nem a NER tagja. Maffiatempók? Igen, nekem is ez a képzettársítás ugrott be, azonnal.
És rémlett is valami, hogy talán régen hallottam már arról, hogy ezt az ingatlant is a Fidesz szerezte meg, csak a részleteket már elfelejtettem. Ám egy órán belül akadt valaki, aki nemcsak emlékeztetett rá, hanem még olyan infókat is megosztott velem, amiket nem is tudtam erről a konkrét ügyről. Amilyenből amúgy rengeteg zajlik most Magyarország határain túl is, többek között Erdélyben is, azon belül a Partiumban is, meg azon is belül Nagyváradon is. Nemsokára kitérek a konkrétumokra is.
Szelíd magánügyek
Szóval én is töltöttem pár éjszakát ebben a hotelben, évtizedekkel ezelőtt. Kezdetben ettől érdekes nekem most újra itt lenni, pár pillanatra, legalább az előterekben.
Amikor még hotelként működött, az utolsó évtizedeiben akkor is a romantikus és olcsó lerobbantság adta a báját –együtt azzal, hogy közben a város központjában volt. Emlékszem erre a recepcióra is: hogy mosolygott sokatmondóan a hölgy, aki azt hitte persze, hogy mindent ért velünk, a legújabb vendégekkel kapcsolatban is, itt ez a kis párocska, ugyebár – holott alapjában véve tévedett. Csak egy éjszakát kértem itt – és később tudtam meg, hogy garniszállóként is működött, szóval azt hitte, hogy mi is ilyen vendégek vagyunk.
És jól emlékszem erre a recepcióval szemben lévő étteremre is: másnap itt szolgálták fel az árban benne foglalt reggelit. Valami olcsó virslit, egy tojást, uborkát, vajat, műdzsemet, teát – ennek a minimálnak is nagyon megvolt a bája. Főleg, hogy reggeli után egyszerűen hazamentem innen, de nem egy másik városba.
És persze maguk a szobák. A több mint száz évvel ezelőtti megnyitása után még sokáig biztosan jó hotelnek számított – de amikor a működésének a vége felé én fogtam ki, már a szobák is vadromantikusan lerobbantak voltak. Fürdőszoba közös, egy emeleten csak egy – viszont bent a szobában volt például kagyló. De azon kívül nem sok minden, csak ágy és szekrény. Helyenként a padló is felvált már, a fáradt falak is mesélni tudtak volna. Mindez mégis nagyon kellemes érzetet adott. Az ablakba kiülve, borozgatva nézni a város központjában, a sétálóutcán járókat - akik fel-felpillantva talán azt hihették, valami luxusszállóból nézegetünk kifelé, fene a burzsuj fejünket.
Szóval így néz ki ma, 2024. április 24-én. A hotelt 1915 márciusában nyitották meg. Vagyis százkilenc éves. Lenne – de már sok éve zárva.
Durva közügyek
És innen jött be aztán a NER-szál. Mondom, hogy ezek már mindent összeharácsolnak, az ember már a saját városában is beléjük botlik, akaratlanul is, már nosztalgiázni sem lehet tőlük, ahogy szinte levegőt venni sem, sehol.
Tehát a távozásom után nem sokkal valaki felfrissítette a memóriámat és – igen – ezt az épületet is a Fidesz kaparintotta meg, immár ez is a NER kezében van. Ahogy Erdélyben, a Partiumban és itt, Nagyváradon is már sok más ingatlan is.
Ezúttal a párt paravánja a Manevi Pro Transilvania nevű cég, ami magyarországi állami vállalat, a romániai kirendeltsége pedig Szatmárnémetiben van bejegyezve. Ez vette meg tehát ezt a volt Park szállót is. És ez csak egy csáp, a sok közül, ami a fideszpolip itteni terjeszkedését szolgálja: tehát ennek a révén kaparintották meg Orbánék Nagyváradon a fent említett volt Park szálló épületét is.
De más városokban is manővereznek ugyanígy, a Manevi révén is, másképp is, ingatlanbizniszek sokaságában is, más területeken is. Például épp Szatmáron is behúztak már maguknak egy szállodát.
A NER most kicsit (köz)pénzhiányban van, ezért lelassultak ezek a konkrét kavarásaik, amelyekkel a közpénzt magánvagyonná alakítják, ezer módszer egyikeként ilyen ingatlanügyletek révén is. De attól még haladnak. A váradi Park hotel felújítása is elhúzódik ugyan, de meglesz. És így már ez is a NER-nek hajt majd további hasznot. Nem, nem a magyar közösségnek. Ahogy semmi más ilyen sem. Csakis a pártklientúrának.
Még román nyelven is van itt egy pár infó erről – meg arról, hogyan igyekeznek letagadni, elkendőzni közben ezt a bizniszüket is – tehát természetesen szó sincs arról, hogy a köz érdekében vennének meg mindent, amit tudnak, ráadásul persze közpénzből, amit előzőleg szintén eltérítenek maguk felé, hanem csakis a maguk számára kaparintanak meg mindent. Ez is része egyrészt a gátlástalan lopásnak – illetve ha az elkövetés módozatait nézzük, sok esetben egyenesen rablásnak –, a mértéktelen zabrálás, harácsolás pedig a maguk és a klientúra meggazdagítása, tehát érdekeltté tétele mellett szolgálja még a Fidesz hatalmának bebetonozását is, akárcsak lényegében az összes többi tevékenységük.
És ezen a linken vannak további részletek magyarul is, mégpedig szavahihető forrásból, pont a korrupciós monitor oldalán, a "Manevi Pro Transilvania" keresésre. Ezek sorában is felbukkan a fideszes magánvagyonszerzés helyszínei között Nagyvárad is.
Itt van egy kis galéria, a mai állapotokról. De sokkal érdekesebb és bőségesebb képanyag található a jelen bejegyzés elején említett és belinkelt posztomban, akkorról, amikor az elhagyott hotelszobákat is bejártam.
Érdekes történelem
Harmadik elemként utánanéztem akkor már a Park hotel történetének is – ez a forrás –, és mint általában, ezek a részletek is érdekesnek hatnak ennyi idő távlatából. Idézem tehát egy az egyben:
"A telket gróf Csáky Imre váradi püspök 1727-ben a premontrei rendnek adományozta, hogy azon templomot és konventet építsenek, azonban a Körös gyakori áradásai miatt csak egy kis épületet emeltetett a rend adminisztrátora, Graff Vazul. A ház rendeltetése homályos, a források szerint 1737-től gyógyszertár működött benne. 1785-ben a telek a kis házzal együtt széki gróf Teleki Sámuel főispán tulajdonába ment át, aki emeletes barokk palotát épített a helyére. A palota 1833-ban gróf Rhédey Ádám tulajdonát képezte, aki az emeleti termeket átengedte a frissen alakult Bihar Megyei Nemzeti Kaszinónak. Az 1888-ig itt működő kaszinó hét teremmel rendelkezett, a tanácsozási és társalgási teremmel, két olvasószobával, három játszószobával és egy teketeremmel, ahol a 2000 kötetből álló könyvtár is helyet kapott. A palota hátsó részében 1863 és 1870 között Kiszel István fényképész műterme volt berendezve. A Rhédeyek után az épület a Bethlenek tulajdonába ment át, 1904-ben Bethlen Gergely özvegye és kiskorú gyermekei birtokolták, akiktől Moskovits József és ifj. Moskovits Mór 280.000 koronáért akarta megvásárolni. Az épületet azonban Weiszlovits Adolfné és Heiman Józsefné összefogásának köszönhetően az ők családjaik kapták meg. 1909-ben az egész palota a Weiszlovitsok birtokába került, mivel az árverésre bocsátott Heiman-részt Weiszlovits Lajos vásárolta meg. Az ő fiai, Emil és Gyula a barokk palota földszintjét üzlethelyiségekké alakították, az emeleten pedig szállodaszobákat hoztak létre. A Nagyváradi Napló 1914. június 25-i számában megjelent tudósítás szerint »a közfalakat szétbontva 60 kényelmes, szép hotelszobát rendeznek be vízvezetékkel, villamos világítással, központi légfűtéssel és modern kényelemmel«. Ezzel egy időben az épület homlokzata is változásokon ment keresztül, az eredeti homlokzatkiképzést megtartva a historizmus szellemében alakították át. A vendégek teljes körű kiszolgálása érdekében a szállodához istálló, gépkocsigarázs és kert is tartozott."
Hát, ennyi. Volt. Ami meg most van, azt fennebb részleteztem. Ami pedig lesz – legalábbis rövid távon – az az, hogy a NER mindent elzabrál a közösségtől, csakis magának, és ez megy épp mindenütt, így már az orrunk előtt is, a saját városunkban is. A Park szálló is – annyi minden máshoz hasonlóan – megélt közben már egy államosítást is, a kommunista időkben: a hatalmon lévők összeharácsoltak mindent, azt hazudva, hogy a közösség érdekében teszik, holott épp a hatalmi klikk javára tették. Most – a megváltozott korszakhoz igazított módszerekkel és az azokhoz épített újabb kulisszák mögött – ismét ugyanez zajlik a környéken mindenfelé.
