Nem feltétlenül perverzió az, hogy Dancs Annamari indul a parlamenti választásokon.
Nem is értem, miért hüledeznek ezen egyesek.

Elvégre a parlament jelentős hányadát már most is giccses figurák, pojácák és haknirekorderek teszik ki. Akik ugyanúgy hülyeségeket próbálnak lenyomni a plebs torkán. S akiknek fogalmuk sincs arról, miért vannak ott, csak bábnak, szavazógépnek kellenek azon párt számára, amelyik benyomkodta őket oda. Nekik maguknak meg szintén jó, mert még egy kis lét felmarkolhatnak, meg a saját kis mutyizásaikat is elintézhetik a parlamenti ciklus alatt.
Utána meg legfeljebb lelépnek a politika színpadáról, függöny.

Gyűrött dalok előadója, s hatása: körülötte néhány kisdead

Sőt, további érvek is vannak a hölgy indulása mellett.
Ugyanis Amerikától Ázsiáig sokhelyütt szokás olyanokat jelölni, akik kilóra hozzák az istenadta nép szavazatait. S ezek sokszor előadók. Énekesek, színészek, ilyesmik.
Hogy milyen művészi szintűek, az most ugyanúgy mellékes, ahogy a közönségük számára is az.

Mi több, a román parlamentben is voltak és lesznek kábé olyan magasságokban bányászó szakértők, mint Annamari. Akik annyira ígéretesek a politikában is, mint a zenében - s egyforma szinten is művelik a kettőt.

Sőt, precedens is van. Mert már a most leköszönő parlamenti csapat elődjében is megtalálhatóak voltak például a román műdal olyan kriminális képviselői, mint Ion Dolănescu és Irina Loghin. Ők PRM-színekben jutottak be annak idején - most meg Dancs RMDSZ-kampányelem, de más pártok is dolgoznak hasonló őstehetségekkel az idei korteshadjárat során is, a PNL-től a PD-L-ig.

S hogy mit keres egy-egy kétes hírű dalnyűvő a kétes hírű parlamentben?
Hát például a vécét.

Nagyszerű példa ez arra, hogy úgy igazából mennyit is mozdíthat előre az ország sorsán, a társadalom törekvésein, a gazdaság szekerén meg miegymáson, ha pár ilyen horpadt jukebox is betüremkedik a parlamentbe, az amúgyis vegyes társaságba.
Mert például Dolănescu volt képviselő - és pacsirta - parlamenti ténykedéséről máig az az egyetlen emlékezetes epizód, hogy mandátuma elején a T. Házban még a férfivécét sem volt képes megtalálni (nemhogy a honatyai elhivatottságot).
Így aztán már az elején a női toalettbe surrant be - kifelé jövet meg várta is rögtön, kedvesen a kaján sajtósok hada...

Mandátumának ideje alatt kábé ennyi volt az ő ottani szereplése és egyéni kezdeményezése.
(Időnként aztán még elő-elővette valamelyik tévéstáb, ha uborkaszezon volt. Néha megkérdezték Dolănescutól is, hogy na, mi volt ma a parlamentben, ki miről beszélt, vagy ő maga miről szavazott az előbb.
Fogalma sem volt róla persze, így - jópár társához hasonlóan - az egyik kedvenc szívatásalanya lett a médiának.
De ezek már csak epizódszerepek voltak.
A törvényhozás történetébe a mosdó-afférral írta be magát.
S utána semmi, de semmi mással.)

Békanyál

Ne felejtsük továbbá, hogy azon nemzettársaink, akik zenében megelégszenek Dancs Annamarival, sőt, szeretik az ilyet, azok kifejezetten megérdemelnék, hogy a parlamentben is ő képviselje őket.
És nem: erre a dologra nem húzható rá, hogy ízlés dolga.
Illetve de: annak a dolga, hogy az embernek van-e ízlése, vagy nincs.

(Mondjuk de facto a bejutására egy árnyalatnyit kisebb az esély, mert Dancs nem itthon indul, hanem az Ausztrália, Észak-Amerika és Dél-Amerika számára fenntartott választókerület képviselőjelöltje - mivel ott is vannak elfajzott ízlésű, de potenciálisan szavazó magyarok. De a sikere nem lehetetlen. Ahogy ugye az sem volt lehetetlen, hogy a sajátos közönsége előtt befusson annyi és olyan produkcióval, amennyivel és amilyennel.)

De - giccs ide, röhej oda - mindenképpen elismerendő tény, hogy az ilyen valójában húzónévnek számít. Adja magát, hogy visszahúzónévnek mondjam a dolgot - de a helyzet az, hogy nem ez a helyzet.
Ugyanis valós hatásában akármennyire is visszahúzó, devalváló hatású az ilyesmi, a pártok szemszögéből épp annyira produktív.
Hozzánk is begyűrűzött már az, amit a világ másik felén régóta tudnak: ha nem vagy elég jó a politikában, ha nincs elég hiteled, programod, ajánlatod, akkor indíts valaki olyat, akit ismernek - mégpedig nem arról, hogy rögeszmés, korrupt politikus. Tolj magad előtt valakit, aki színes és vigyori.
Aztán ezen túl már mindegy: lehet az illető barátságos sintér, sármos porszívóügynök, vagy bugyuta ugribugri, a szavazatokat hozni fogja, ha ismerik az emberek, ha mozgósító hatású.

És akármennyire is tiltakozik például Dancs indítása ellen a józan ész (és a fül), az tagadhatatlan: ez megint csak azt mutatja, hogy az RMDSZ felnőtt. Profi és cseles.
Azt most hagyjuk, hogy milyen mélységekbe jut így megint a szegény érdekképviselet, meg a politikum maga, s hogy miféle újabb mutációkat eredményezett az egyéni választókerületes "reform".

Engedjük inkább, hogy nyomják a műsort olyan emberek, akik megmutatták: ők igazi party people-nak számítanak.
Hiszen egyszerre pártemberek, és a színpadon is olyat tudnak mutatni partyzásnak beállítva, hogy azt már távolról nézve is beégünk. Helyettük.

Igazán azonban akkor kezdtem el pironkodni, amikor pár napja megláttam: Dancs Annamari jelölt az egyik legnagyobb magyarországi hírügynökségnek kampányinterjút adott. Ebben olyat szólt, hogy "a kultúra nagyköveteként szeretné képviselni választóinak érdekeit a román parlamentben", ráadásul "a zene és önnön személye híd lehet a hazájukban és a távolban élő magyarok között".

A kokas csípje meg! Mellesleg milyen zene?
De főleg: ha ezt nemcsak hülye viccnek szánta, akkor lassan tényleg abba az abszurd helyzetbe is eljuthatunk, hogy nem szabad magyar jelöltre szavazni, ha védeni és bújtatni akarjuk szegény magyar kultúrát és az összekötő hídjainkat.

S hogy a rizsát odébbtolva mik a konkrétumok?
Hát, ezt a témát is bealázta, erősen, alaposan.
Szerinte vannak olyan Nyugaton élő magyarok, "akik öregségükre szeretnének hazaköltözni. Nekik segítséget kell nyújtani, például több jogi kérdésben, ehhez kell a képviselői mandátum".

Ennyi!
Fú, nagyon ott van, mi?
Ez már választási program a javából! Jó részletes. Alapos.
Annyira összetett, hogy bizonyos részeit nem is értem.
Mert aki eddig haza a akart költözni, annak nyilván azt mondták eddig mindig a romániai hatóságok: "Sajnáljuk, maradjon ott a fenébe, ahol van. Ugyanis Dancs Annamária nincs a parlamentben, úgyhogy nyista hazaköltözés."

És ezek után még azzal zárja az interjút, hogy aszongya: kreatív személyiségnek tartja önmagát.
Aaaz.
És itt bezárul a képzeletbeli kör.

Azt ajánlom hát, hogy aki egy kicsit trippelni akar tiszta állapotban, az sürgősen nézzen utána a Dancs-dalszövegeknek a neten. Kábítóak. Egyenesen letaglózóak.
És addig mártózzon meg minden kalandor ezekben a sötét hullámokban, amíg a hölgy és tettestársai is csak "civilek".

Mert ha a politikai party így megy tovább, akkor a meg"zenésített" macskastresszelő és kutyazavaró rigmusok helyett már politikai nyilatkozatokat olvashatunk, hallhatunk majd Dancs Annamária képviselőtől és kultúrnagykövettől.
Csakúgy, mint Florin Salam művelődési minisztertől, Adi de la Vâlcea miniszterelnöktől, vagy épp Nicolae Guţă államfőtől és Ionuţ Cerceltől, a kisebbségügyi kormányfőtitkárság vezetőjétől. Akik a közszolgálativá átminősített Taraf TV-n intéznek majd szózatokat a mi kis La-la Landünk la-la-lakosaihoz.
Ihaj!