Azt mondja a mai hír: „Kétnyelvű levonót ragasztott az Erdélyi Magyar Ifjak nagyváradi szervezete a Szent László híd két végében felállított, folyóneveket jelző táblákra. Az akció célja a figyelemfelkeltés volt.”

Az enyémet egyből sikerült.
Én speciel arra figyeltem fel, hogy az elhelyezett magyar felirat eleve hibás. Hiszen a Sebes-Körös így írandó, azaz kötőjellel. És ez egyáltalán nem mellékes - sőt, lényegi elem -, ha épp a magyar nyelv használatáról, magyar nyelvű feliratokról van szó.

Jó ötlet, rossz végkifejlet

Kölönben még oda juthatunk, hogy adott esetben hivatalosan is lesz Szent Lazlo nevű terünk, meg például Kőros utca, Kapuţinus utca, Zold fa utca – és még örülnünk is kell neki.

Szóval szerintem nemcsak az fontos, hogy magyar feliratok legyenek, hanem az is, hogy amit az anyanyelvünkön akarunk olvasni, látni, azt legalább mi magunk le tudjuk írni – ha már igényeljük. Főleg akkor, ha közterületen díszelegnek - és kemény harcok, vagy éppen - ezen küzdelmek elmaradása miatt - önkéntes akciók eredményei.

Eszembe jut erről a legnagyobb ordas borzalom, amit eddig ilyen témában Váradon láttam.
A Megyei Könyvtár kirendeltséget nyitott egy adott pillanatban Biharpüspökiben. Egyből kétnyelvű táblát helyeztek ki, igeeen! S mégis alig vártam, hogy levegyék.
Ugyanis az állt rajta: „Megyei Könyvtár - Biharpüspöki filyók”.
Mondom: a könyvtár felirata. Amely intézmény valahogy szintén rokon a tudatunkban az írni tudással.

Na legalább ugyanennyire minimum, hogy ha magyarul akarunk valamit kiír(at)ni közterületre, akkor tudjunk is magyarul.
Különben minek?
Sőt...

***

Fejlemény: azóta már rendeltek új feliratot, s azon helyesen szerepel a Körös neve.