Szarozás volt a stadionban, de kijött onnan. Ám kint már alig vevődik észre, mert ugyebár a szarozás amúgyis jellemzi az egész országot. Úgyhogy könnyen elkenhető.

Undorító kép, mi? Hát, az egész ügy is az.

Mert még mindig nem teljesen világos, hogy mi az, ami ma zajlott a román sajtóban. Na meg egy magyar vezetésű romániai intézményben.

Ez a kézírásszerű betűtípussal szedett üzenet jelent meg ma az Adevărul első oldalán

Arról van szó ugye, hogy pár nappal ezelőtt a Bukarestben lejátszott Steaua-Újpest focimeccsen a román csapat szurkolói egy olyan feliratot függesztettek ki saját szektorukban, hogy azt mondja: „Mennyi ideig tartja egy magyar nő a szart magában? 9 hónapig”. Sőt, először a pálya irányába tartották a feliratot, majd szépen át is költöztették a lelátó egy másik pontjára, ahol már az Újpest - amúgy szintén nem túl bársonyos lelkületű - szurkolóit provokálták vele.

A két tábor találkozásának volt még számos más kérdéses mozzanata, de ebből lett nagy ügy aztán. Főleg, hogy elméletileg az UEFA is büntethetne mindemiatt. Magyarországon egy ellenzéki képviselő még a kormányhoz is fordult az ügyben, azt tudakolva, hogy hogy ityeg mostanság, mi a pálya ezzel kapcsolatban. Illetve miért van az, hogy semmi.
Az UEFA is úgymond megvizsgálja a kérdést (bár itt inkább elkenés várható).

Ilyen előzményei voltak tehát annak, hogy a bukaresti Adevărul című napilap, továbbá a nagyobb városokban (így Váradon is) megjelenő helyi, ingyenes verziói, valamint a szintén az ő kiadójukhoz tartozó Click című kiadvány magyar nyelvű bocsánatkérést jelentetett meg ma, továbbá azt állítja, hogy az UEFA vezetőihez fordult, a felirat miatt szankciót követelve.

És ezen töröm a fejem azóta is. Ugyanis van pár érdekes vonzata ennek az egésznek, azon túl is, hogy alapvetően páratlan gesztus, és marketinghúzásnak sem utolsó.

Az újság címlapja

Nos emellett nekem az szúrt szemet, hogy az Adevărul csak a nőktől és Magyarországtól kér bocsánatot. Pedig mi, azaz az erdélyi, partiumi (azaz romániai) magyar férfiak is eléggé sokan vagyunk. S közülönk jópáran erőteljesen szidalmazhatták hol a teremtőt, hol a többségi nemzettársainkat, hol Trianont, amikor meglátták azt a feliratot. Amely ráadásul ugyanúgy sérti a bukaresti magyarokat is, meg az ausztráliaiakat és a felévidékieket. Egyszóval mindőnket, az összes magyart, nem kizárólag az anyaországiakat.

További meggondolkodtató részlet, hogy az Adevărul címlapján közölt rövid magyar nyelvű üzenet, s a lapban bennebb található magyar nyelven lehozott cikk annyira magyartalanul jelent meg, hogy visít, amikor olvassuk. Amikor először átfutottam, azt hittem, ez is valamiféle provokáció, galád csúfolódás, az anyázás masszív, de ravasz folytatása ez. De aztán – az írások tartalmát alapul véve – arra kellett jutnom, hogy csak egyszerű, de nagyon ordító és lelombozó hanyagság. Pedig igazán átnézethették volna valakivel megjelenés előtt, hiszen így lett volna teljesen hibátlan és úri a gesztus.
Ehelyett annyira rossz magyarsággal jelentették meg a szövegüket, hogy az már sértő. Viszont maga a durva felirat a stadionban tökéletes, hibátlan magyarsággal volt megfogalmazva és leírva. Már csak ezért is figyelniük lett volna üdvös a román újságíróknak eme egyáltalán nem mellékes részletre, azaz arra, hogy a magyar üzenetük magyarul legyen . Mert például én is tudok németül. Szerintem. De a németek szerint nem igazán. Azt még csak meg tudom kérdezni, hogy hé kislány, merre van a Rammstein koncert, de ha ezt sokezer példányban, írásban kellene közzétennem, akkor hívnám Hansot.

Emellett szembeszökő az is, hogy az egész provokáció már egy hete történt, de csak pont most, épp a visszavágó előtt egy nappal kértek itt nagy garral bocsánatot, ráadásul nem is az elkövetők, továbbá épp akkor, amikor az UEFA is egy picit mocorogni kezdett.

No, de legyünk megengedőbbek, s tartsuk azt szem előtt, hogy egyáltalán volt egy ilyen gesztus, hagyjuk akkor most a marketing-megfontolásokat, a slendriánságot és a fura időzítést.
Ám ha az ügyben már más szólított meg tört magyarsággal, mint akinek elnézést kellett volna kérnie, akkor én válaszolnék is, hasonló stílusban.
„Dragă Adevărule!
Tu cerut scuze de la Ungaria pentru porcăria din Bucureşti în numele poporului român. Eu spune la tine că şi eu fost ofensat de inscripţie, deşi nu trăeşte la mine în Ungaria, ci este eu în România. Dar eu nu supărat la mine pe poporul român. Vai, nu, băi!
Că nu popor e responsabil, şi mai ales noi, magharii din România ştim mai bine că e prostie culpabilizare un întreg popor sau o întreagă comunitate. Eu supărat mai mult pe România imbecilă, care bate joc nu numai de noi, ci şi de voi – de cetăţeni. Incidentul asta este numai un exemlpu. Jandarmii nu intervenit la timp pentru înderpărtarea inscripţie din stadion. Vinovaţii nu sunt căutaţi nici acu. Nimeni amendat de la jandarmi, nimeni amendat din galeria Steaua. Toată lumea bine merci. Asta exemplu elocvent pentru toată ţara: orice mitocănie intervine, scap făptaşii, apăraţi de sistemul de mitocănii din ţara asta.
Voi în ziar mai spuneţi că maghiarii să nu supere, că voi de fapt a fi popor european, civilizat. Păi, fraţilor, asta deja nu adevărat din păcat!
Incidentul asta putut fi întâmplat în orice altă ţară. Nu-i bai. Dar după aia nu se întămplă nimic cu făptaşii, autorităţile nu futut la ei - asta denotă deja tocmai că România nu este Europa. Uite: sunteţi nevoiţi voi să faceţi un gest de scuzare, în loc ca autorităţi intervenţie promptă, profesionistă. Hai că ne ia dracu aici cu toţii, măi.
Şi în plus mai avem şi pe maghiarii noştri imbecili care fac parte din sistem şi ne dau şuturi. Dar despre asta deja vorbesc în maghiară mai departe. Hai, pa, numa bine.”

No, ennyit a provokáció Adevărulban tapasztalt páratlan utórezgéseiről.

De mi, romániai magyarokként rezeghetünk tovább is, a dühtől és/vagy a nevetéstől. Mert egyszerre dühítő és nevetséges, hogy a saját magyar tisztségviselőink hogyan szívatják a magyar közösséget a miniárulásnak is beillő passzivitásukkal.
Arról van szó, hogy az ügyben léphetne a romániai Országos Diszkriminációellenes Tanács (CNCD) is. Amelynek elnöke történetesen még mindig egy magyar: az RMDSZ-es Asztalos Csaba.
Praktikus, csodás! Épp egy magyar van egy olyan kulcspozícióban, ahol tehet is valamit. Úgyhogy értelemszerűen meg is tette, ugye?

Frászt.
Ehelyett Asztalos Csaba írt egy levelet Michel Platini UEFA-elnöknek és pá. Sőt, Asztalos olyat nyilatkozott a sajtónak, hogy "Mi is indíthatunk vizsgálatot, de ha meg is állapítjuk, hogy diszkrimináció történt, a törvénybe foglaltak szerint maximum pénzbüntetést róhatunk ki az érintett klubra. Ezért indokoltabb, hogy jelen esetben először az UEFA-hoz forduljunk, amely jóval drasztikusabb szankciókat szabhat ki".

Hogy mi van?! Már bocs, de a Országos Diszkriminációellenes Tanács nem azért van, hogy Michel Platini UEFA-elnöknél sírdogáljon és az ő mandzsettáját húzogassa, hogy „tessék megbüntetni a csúnya fiúkat, akik bántottak”.
Hanem speciel épp azért van, hogy – mint eleve a neve is mutatja – eljárjon diszkriminációs ügyekben. Saját hatáskörben, ügyesen.
Hogy esetleg most csak pénzbüntetést róhatnának ki? Na és? Egye fene, ha csak ennyi, hát ennyi. Róják akkor! Ezzel párhuzamosan át lehet még passzolni a felelősség egy részét Platininek is, nugopdtan lehet neki leveleket írkálni. De hogy az egészt átdobni hozzá – ez már szánalmas.

És jellemző is. Mert az Asztalos vezette Diszkriminációellenes Tanács nem most először ken el egy ügyet. Már többször is megmutatta, hogy – akár magyar érintettségű kérdésekben is - hajlamos a különféle román érdekcsoportok szájaíze szerint dönteni: azaz erőtejesen kussolni. Nesze neked, magyar képviselet! Nesze neked ismételten!
És sajnos nem ez az egyetlen hivatal, ahol hasonló machinációkkal foglalkoznak a magyar pártemberek – a közösségi érdek rovására.

Ráadásul a legfrissebb fejlemények szerint a fentebb idézett bukaresti napilap úgy döntött, nemcsak az UEFA büntetését kéri, hanem be is pereli a felirat miatt azokat, akiket felelősnek tart. Nevezetesen Gigi Becali Steaua-keresztapát, Valeriu Argăseală Steaua-klubelnököt, Silion Costică csendőrségi vezetőt és Alexandru Tofant, a csapat szurkolói kemény magjának vezetőjét, aki részt vett a banner kirakásában is.
Hogy a perből valószínűleg nem lesz semmi, hiszen Romániában vagyunk? Valószínű. Hogy az akció nagyszerű tematikus reklámkampány a lapnak? Tény.
Ám az is tény, hogy ezzel együtt egy román újság máris többet és sokkal konkrétabb lépéseket tett a magyargyalázás kapcsán, mint az ügyben sokkal inkább illetékes bukaresti diszkriminációs hivatal mellesleg magyar vezetője...

Szóval akkor mennyi ideig is tartja egy magyar nő a szart magában? Kilenc hónapig. Semmi gond. Ezt is lehet Romániában.
És ahogy egyes magyar „képviselőink” viszonyulását elnézem, még igazat is tudok adni a steauások feliratának.

Hm...

A nagy, erős, komoly érdekvédelemmel való kampányolások után lelohadni és befogni, a választások nyomán kialakult konjuktúrába belesimulni, a romániai politikai-közigazgatási érdekcsoportok kiszolgálóivá silányulni - mindez a romániai magyar politikum részéről is szinte már szertartás.
Pontosabban - a jelen esethez igazítva, de képszerűségében azon jóval túlmutatva - szartartás.