Kaptam egy levelet. Nem nekem szól ugyan a címzés, de én is megkaptam. Egy itteni régebbi bejegyzésemhez való hozzászólásként másolta be valaki az adott fogalmazványt - amelyet Tőkés László írt.

Ám úgy gondolom, ez a levél sokkal fontosabb annál, hogy egy előző postomban a hozzászólások egyikeként gubbasszon. Tőkés László ugyanis eme írásában már elismeri, hogy a felesége levele valódi, ugyanakkor, ugyanazzal a lendülettel például elmebetegnek is titulálja hitvesét. Szóval nem semmi. Sőt, ez már valami. Ezért úgy döntöttem, kiemelem onnan a szöveget és elhelyezem rögvest ide. Csak előbb még elmesélem, miről is van szó.

Tudnivaló ugye, hogy Tőkés László felesége levelet írt nemrégiben az egyházközség elnökségének és a presbitériumnak, amelyben arról tájékoztatja őket, hogy nem kíván a férje társaságában megjelenni bizonyos egyházkerületi rendezvényeken, mert elege van abból, hogy a férje megcsalja, s még a száját is be akarja fogni. (Egy idézet a levélből: "nem óhajtok részt venni férjem Tőkés László társaságában évfordulós megemlékezésen, aki egykori hősies kitartásomat és messzemenő önfeláldozásomat a későbbi 20 év alatt számtalanszor meggyalázta. A következmények felelős tudatában kijelentem, hogy nem érdemelte meg akkori helytállásomat és végletekig menő odaadásomat! Vele és érte még egyszer ezt az áldozatot nem vállalnám." És egy másik idézet, ugyanonnan: "A jelenben maradék családi életünket is felszámolta, magamra hagyott, a magányba taszított, kiköltözött külföldre, és saját különutas életét hivatalosan megalapozta".)
Nos, erről a levélről nem is értesült volna a közvélemény jórésze, ha maga Tőkés László nem áll elő vele egy sajtótájkoztatón, azt állítva, hogy azt nem is a neje írta, hanem hamisítvány. Aztán kiderült, hogy ez hazugság.
És innentől kifejezetten nyilvános és fontos ügy lett abból, ami magánéleti viharnak indult. Hiszen a sajtótájékoztatón "tájékoztatott" sajtót és ezen keresztül a nyájat, meg a nyájon kívüli közvéleményt is becsapta, szembe hazudta Tőkés László. És ebből, az ilyen manőverekből már meglehetősen elegünk lehet.
Nézzük, mit is mondott annak idején. Idézek egy cikkből: "Szinte testi fájdalmat okoz az a rengeteg támadás, ami személyemet éri, de próbáljuk méltósággal elviselni ezeket a dolgokat - fogalmazott Tőkés László, aki úgy véli, hogy a temesvári események közeledtével az effajta támadások megsokasodnak és talán a közelgő elnökválasztás is kiváltó oka lehet ezeknek a mostmár a családját sem kímélő akcióknak. Arra a kérdésünkre, hogy tervez-e komkrét lépéseket a kuruc.info ellen (amely elsőként közölte a levelet, majd eltüntette azt a portálról), Tőkés László nemmel válaszolt, majd hozzátette: »külön ügyosztályt kellene létrehozni az EP-irodában, ha minden támadásra külön akarnék reagálni«."
Aha. Nos, ehhez képest pár nappal később több forrás is megerősítette, hogy Tőkésné levele nem hamisítvány.

Ezek tehát az előzmények.
A valóban komoly fejlemény pedig az, hogy kiszivárgott egy újabb levél. Egy súlyos írás. Ebben Tőkés László is úgy kezeli már a felesége levelét, mint valósat. És egyúttal kegyetlenül lehordja hitvesét, mégpedig tizenkét egyházi személy előtt - hiszen ez utóbbiak a címzettek.
Ám a dolog legrondább része az, hogy a levél valódiságának elismerését már nem jelentette be Tőkés László ugyanúgy sajtótájékoztatón, mint ugye annak idején, amikor megpróbálta nyilvánosan becsapni a közvéleményt. Ezt a mostani írását ugyanis magánlevélnek szánta - zárt körben tehát maga is arra kényszerült már, hogy tényként kezelje nejének írását, ám nyilvánosan továbbra is az fut, hogy "támadás áldozata", mely ilyenek...

Na nézzük tehát Tőkés László írását.
Az történt, hogy Tőkésné levele nyomán az egyházkerület lapjában, a Harangszóban megjelent egy rövid közlemény, amelyben egyházi személyek maguk is tudatják - mégpedig hivatalos formában először -, hogy Tőkés Lászlóné Joó Edith kétségbeesett írása valódi, s a hölgy mellé állnak.
Erre jött válaszul Tőkés alábbi dörgedelme, mégpedig Brüsszelből ugyebár...
Megkapja benne mindenki a magáét: a nej is, meg azok is, akik mellé álltak ebben az ügyben. De legalább maga Tőkés László is elismeri - persze csak fű alatt -, hogy amit a felesége írt, az igaz...
A kiemelések amúgy tőlem származnak, irtó lényeges részeket hoznak előtérbe.
Tessék:

"A Bihari Református Egyházmegye
Nagytiszteletű Tanácsának – Székhelyén

Nagytiszteletű
Mikló Ferenc esperes úrnak
Boros István főjegyző úrnak
Földesy Márta lelkészi tanácstag úrhölgynek
Csomay Árpád
Bereczki András
Berke Sándor
Szatmári Gergely Elemér
Dénes Károly lelkészi tanácstag uraknak,
valamint
Szilágyi Péter főgondnok úrnak
Török Ferenc
Köteles Pál
és
Koszorús István presbiteri tanácstag uraknak

Szék- és Lakóhelyükön

Tárgy: Magánlevél

Nagytiszteletű Egyházmegyei Tanács!
Nagytiszteletű és Tisztelt Tanácstagok!
Kedves Testvéreim!

Szeretett Máté fiam közvetítésével, mély megdöbbenéssel és szívbéli keserűséggel vettem kézhez 2009. augusztus 28-án kelt és egyházkerületi lapunkban, a Harangszóban kitálalt, alattomosan képmutató „Köszönetnyilvánításukat”.
1. Őszinte örömömre szolgál, hogy húsz év után végre ráébredtek Ft. Tőkés Lászlóné Joó Edith püspökné asszony múlhatatlan egyházi, szolgálati érdemeire. Jobb később, mint soha. Merem remélni, hogy halálom után nekem is hasonlóan szép nekrológban fognak emléket állítani.
2. Rendhagyó köszönetmondásuk a dicsérve gyalázás iskolapéldája. Első része a dicséret, második, záró része a 40/2009. iktatószámmal jelzett gyalázás szavát tartalmazza.
3. Alávaló gazember, aki ezt a szöveget megfogalmazta. Az elkövető neve minden bizonnyal Molnár János Szigorúan ellenőrzött evangélium című művének I. vagy – jövendőbeli – II. kötetében keresendő.
Sajnálatos, hogy a szövegszerző(k)nek akadtak cinkostársai(k) is – a gyanútlan (?) vagy jóhiszemű és félrevezetett aláírók személyében.
4. Semmirevaló, erkölcstelen ember, aki a más családi és magánéletébe belebújik, álszent és eufémikus módon „mondva köszönetet azért a tájékoztatásért…”
Nekem mindenesetre sehogyan sem jutna eszembe – példának okáért – Mikló Ferenc Nagytiszteletű úr és b. Neje viszonyába nyilvánosan belekontárkodni, vagy Csomay Árpád Nagytiszteletű urat és b. Nejét olyanképpen Szőke Mária újságíró „kezére adni”, ahogyan ezt Önök tették velünk, Fábián Tibor főszerkesztő irányában.
5. Önök egyben vétettek a másik fél meghallgatása („et audietur altera pars”) elemi etikai és újságírói szabálya ellen (a), arról nem is beszélve, hogy a „40/2009. szám alatt iktatott levél” valóságtartalmának sem néztek utána (b).
6. Önök azt sem vették figyelembe, hogy rendszerint csak egy bomlott elme- és zavart idegállapotú hitves képes a saját Gyermekei apját a világ előtt a hivatkozott levélben foglaltak módjára cégérezni. Mérhetetlen gonoszságukban vagy elvakultságukban, vagy oktalanságukban – esete válogatja – Önök a lehetséges következményekkel sem törődtek, sőt kegyetlen hitványsággal vagy rövidlátással – esete válogatja – szerencsétlen Feleségem fenyegető sorsára, valamint drága Gyermekeink és Családunk tisztességére sem voltak tekintettel. (Elveszlődő beteg Nejemet bizonyára Önök fogják eltartani, és netalán Földesy Márta Tiszteletesnő fogja pásztori asszisztenciában részesíteni…)
7. Önökre igazán ráillik a „látván nem látnak” prófétai jellemzés, ugyanis akarva-akaratlanul hozzájárulnak Feleségem elaljasulásához, amikor is egy levelem/iratom átvételével titkosszolgálati típusú adatszolgáltatását elfogadják. Aki ezt tette, igencsak kitanulta a „szakmát”. Olyan ez, minthogyha – példának okáért – Berke Sándorné férjére nézve terhelő anyagot juttatna el emez főnökének.
8. Az egészben viszont a leggusztustalanabb az, hogy drága Testvéreim farizeusi módon Isten nevét emlegetik, és az Ő szent Igéjét idézik.
Legalább Önöknek – Isten szolgáinak – tudniuk kellene, hogy: „Isten nevét hiába fel ne vedd!”. Nem kevésbé azt is, hogy Krisztus Urunk megkísértésekor az ördög is előszeretettel idézte Isten Igéjét.

Végezetre múltunk, Családunk, házastársi kapcsolataink és küzdelmeink jobb megismerése céljából ezúton is tisztelettel ajánlom a szíves figyelmükbe a Tőkés Lászlóné Joó Edith társgondozásában, néhány évvel ezelőtt megjelent Egymás tükrében című könyvet, melynek „hitelességét” bátran egybevethetik a „40/2009. szám alatt iktatott levél hitelességével”.
Tudván tudjuk, hogy: „a gonoszok útja elvész” (Zsolt. 1,6).
Isten áldja Püspökjelölt urat és Társait!

Brüsszel, 2009. szeptember 8.

Tőkés László"

Hát ennyi a levél. Döbbenetes.
És még valami: bár a Tőkésné leveléről bebizonyosodott, hogy valódi, akár úgy is vehetjük, hogy hamisítvány. Legyen az. Játsszuk el, hogy valaki más írta, ahogy azt megetették a néppel. Csakhogy ez sem változtat a lényegen. Mert még akkor is nagyon sokan tudják: ami benne áll, az viszont nagyonis igaz, mindenféleképpen.

*

Viszont ennek az egész szomorú ügynek az apropóján kiadok egy szolgálati közleményt is, amelyre amúgyis készültem már.

Mivel úgy sejtem, a sötét oldal egyházi emberei is itt olvasgatnak néha, sőt, örömmel dörzsölgetik a tenyerüket egyes bejegyzéseimen, fontosnak tartom tudatni, hogy nemes egyszerűséggel húzzanak el innen.
Ugyanis - ha eddig nem derült volna ki - abszolúte nem rokonszenvezek azzal a sötét körrel, amelyik évtizedek óta mindig és minden módon, csakis a saját érdekeit követve fúrja Tőkés Lászlót. Isten őrízzen tőlük. Hiszen Tőkésnek is megvannak megvoltak a kifejezetten komoly érdemei. 1989 ugye. Aztán mondjuk ide sorolnám a PKE létrehozásában játszott szerepét (bár egyesek szerint ez magánvállalkozás, szerintem hiánypótló is), vagy éppen azt, hogy egy időben politikai alternatívát nyújtott (még akkor is, ha ezt a közösségi igényt nem kiszolgálva, hanem meglovagolva, a maga érdekében tette), nem beszélve arról, hogy néminemű rendet vágott az egyházon belül tevénykenykedő volt szekusok között is, leleplezve ezek közül legalább azokat, akik neki speciel nem szimpik, akik nem neki dolgoznak (a többiek persze maradtak, de na).
Tehát ami az övé, az övé. Csakhogy az elmúlt húsz évben kifejezetten diktátorrá, mindenkivel vagdalkozó, sem istent sem embert nem ismerő, sokszor bosszúálló, az igazságot számtalanszor kikerülő führerré vált az egykori ikonunk. Már román kommentátorok is úgy emlegetik néha, mint nagyhangú embert, aki azonban úgysem fog cselekedni.
Hát igen. Tőkés László egy ideje leállt. Csinált magának most egy második karriert, egy második életet az 1989-es után, s azzal passz. De a leállás nem teljes, ugyanis rúgdosni tovább rúgdos akit csak ér. És ezért is van az, hogy néha visszarúg ez vagy az.
Ráadásul itt van ez a mostani ügy is, amely kapcsán már megint manipulálni akarta a sajtót és a közvéleményt is. Sok ez már, nagyon sok.
A magánélete nem érdekel. Ha megcsalta szegény asszonyt, hát megcsalta, ha félretolta, hát félretolta. Oldják meg. Ők is emberek. Megesik másokkal is, az vesse rájuk vagy akár rám, vagy mondjuk itt az egyik szomszédomra az első követ, aki teljesen makultálan ilyen téren. Meg aztán valóban megnyerő figura Tőkés, ismerük el. Ilyenformán ha megnyer valaki(ke)t, az az ő dolga. Ha meg nem, az is.
Az viszont már nagyonis érdekel és az én dolgom is, hogy ki akar állandóan kioktatni mindenkit, s miféle alapokon áll ehhez valójában, ráadásul mit játszik el azzal ellentétben, ami valóban van, valamint, hogy ki képvisel "képvisel" itthon néha, meg mondjuk ez EP-ben, miféle embereket küldtünk oda és miért ordítoznak állandóan még onnan is mindenféle szörnyűségeket.

Tehát azzal az oldallal nem értek egyet, amelyik állandóan Tőkést gyomrozza szinte húsz éve. De magával Tőkéssel sem lehet már egyetérteni vagy tizenöt óta jópár dologban. És még finoman szóltam.
Ám úgy látom, úgy tapasztalom, van az egyházkerületen belül egy harmadik vonulat is, amelyik józan még, kiegyensúlyozott és bírál, dolgozik, de nem acsarkodik és nem hőzöng állandóan. Eléggé homályosak még ennek a körvonalai, meglehetősen heterogén a társaság, nem is mindig világos, hogy ki tartozik bele. De mintha lenne.

És ha tényleg van, akkor talán megnyugszik majd minden. Az egyik oldalon a visszafelé húzó békepapok lassan kihalnak, a másik oldalon, azaz Brüsszelben meg csak hátradől már egyszer nyugodtan és csendben az, akinek amúgysincs semmi komolyabb dolga a saját ügyeinek irányításán kívül.
És ilyenformán mindegy is lesz, hogy az eltűnőben lévő két sötét oldal - stílszerűen szólva - hogyan kergeti a saját farkát.