Aki szeret bedőlni, s látszatmegoldásokkal elkendőzni a nehezen elfogadható valót, annak itt az újabb alkalom az önbutításra: új párt alakul, Tőkésék égisze alatt. Dűlöngélni, ide-oda csapódni mindig jó - már ha nem merünk egyenesen menni, kilábalva a kabátujjainkat rángató álnokok tömegéből.

Tagadhatatlan: zseniális húzás. Egyre hatalmasabb tömegeknek lesz elegük az RMDSZ-ből - s ezt a felhajtóerőt nyilván kihasználják majd mások arra, hogy felülkerekedjeknek. Csak épp ezzel fölénk is fognak kerekedni. Azaz keretlegények őrségváltása jön. Semmi más.

A Tőkés-párt lényege a revans, a bosszú, a Birodalom visszavágása - s főleg mindannak a gesztenyének a megkaparintása, amit az RMDSZ eddig kikapart magának. Nem nekünk, nem a magyar közösségnek - csakis magának.

Igazán nem gondolhattuk, hogy eljön majd az idő, amikor a romániai magyar közösség jelentős része ráébred - és az ébredés után végre elfogadni is hajlandó -: átverik, visszaélnek vele, a saját nevében csapják be őt magát.
Azt pedig még kevésbé gondolhattuk, hogy amikor ez az ébredés bekövetkezik, akkor azonnal hagyja magát ismét elaltatni ez a közösség.
Pedig ez jön: már duruzsolják is a fülébe az új altatókat, az új dajkameséket az új pesztrák. S ha elaludtunk, ugyanúgy fognak bulizni, orgiázni, vadulni az újak, mint eddig a régebbiek. Illetve közös csapatban teszik majd.

A közhangulat egyre érzékelhetőbben RMDSZ-ellenes. Nem is csoda. Sőt, természetes.
Ám ezt meglovagolva (és ezt a váltás utáni vágyat felturbózva, pozőrként eljátszva az új erőt) alakul most meg Tőkésék pártja. Konjunktúrapárt.
Sajnos sokan be is dőlnek majd neki: azt hiszik, jól odacsapnak az RMDSZ-nek, ha a másik oldalt támogatják.
Márpedig itt lesz az újabb tragédiája (ja, nem túlzás: tragédiája) a rommagyar közösségnek. A rendszerváltás után számtalanszor megtanulhattuk, hogy nincs rendszerváltás. Csak őrségváltás van, csak arcok változnak. Amelyek aztán ugyanúgy a képünkbe vigyorognak, ha azt kérdezzük, hol van minden, amit megígértek.
Ha valakit el akarunk űzni, az csak úgy lehet, ha az elüldözőjét egyúttal magunkra engedjük telepedni. Erre redukálódott a teljes demokratikus berendezkedés, az egész közképviseleti rendszer.

A lényeg a következő lesz: Tőkésék (Orbánék és Băsecuék háttértámogatásával) valóban odacsördítenek majd az RMDSZ-nek, amelyik valóban megérdemli - de aztán mi is megkapjuk a magunkét. Ugyanazt fogjuk kapni, amit eddig, csak zöldben.
A következő választásokra az RMDSZ-nek tényleg sikerül majd letornásznia magát a mindenféle bejutási küszöb és szalonképességi küszöb alá. Már most sikerült. Na ja, sokat dolgoztak rajta.
Ekkor jönnek majd Tőkésék, a pártjukkal, közölve: vagy mi is elindulunk a versenyben, s akkor senki nem jut be - igaz, hogy mi sem, de implicite főleg ti sem -, vagy pedig kiegyezünk.
A kiegyezés befelé úgy fog megtörténni, hogy az új párt atyuskája fogja befolyásolni, kiket indítsanak a számára fontos helyeken befutóként - formailag az RMDSZ nevében, vagy a két párt "közös listáján". Azaz átveszi a befolyást, a hatalmat, beszivárog, betör, befészkelődik.
Kifelé viszont mindez úgy fog megjelenülni, hogy megint "az összefogás" szörnyűséges kutyakomédiáját játsszák el majd - valamilyen formában.
Ezzel párhuzamosan pedig elszipkázzák majd az RMDSZ-ből azokat, akiket lehet.
Az MPP vonatkozásában pont ugyanez a forgatókönyv érvényes.

Tessék: ha ez igazi változás, akkor az is az, ha mindkét középső ujjuk helyett csak az egyiket mutatják fel.

Láthattuk, legutóbb például Magyarországon is: a jogos, mindent elsöprő elégedetlenséget lehet úgy kanalizálni, hogy végül semmit nem söpör el. Sőt, egy újabb - az elégedetlenek előremutató lendülete által legitimált - érdekcsoportot ültet a nyakunkba.
Épp ez fog történni most a romániai magyarsággal is: annyira elegünk kezdett lenni az eddigiekből, hogy immár bárki jöhet a helyükbe. Bárki is fog jönni. Mert arra már nincs erő, hogy a betolakodókat is lerázzuk.
Ismét az, ami mondjuk 1989-ben is: bármi lehet, csak ne az eddigi. Aztán majd csodálkozunk, hogy bármi lett, csak nem az, amire számítottunk.
Alien vs. Perdator.
De semmi emberi.

Hát boldog "rendszerváltást", magyarok!
Aztán megint évtizedekig várhatjuk, hogy ismét elegen felébredjenek ahhoz, hogy megint megpróbáljunk valamit.
És a valaminek a kisiklatására akkor is lesz majd újabb jelentkező. Mindig az élünkre áll majd valaki, aki megígéri, hogy másfelé visz. És valóban jó el is visz. Mindentől, ami közösségi, ami egyenes, ami természetes út lenne. Ami vinne valahova.