Jönnek a hiú ábrándok napjai. Ismét egy szép, sokak egyetértését kiváltó - és teljesen fölösleges - polgári akciócska. Hogy hétfőn, kedden és szerdán ne tankoljunk.
Jól van, legyen. Magam is csatlakozom ehhez a forradalmi nyomásgyakorló akcióhoz.
Nem esik nehezemre. Ugyanis én speciel már három hónapja nem tankoltam. Sőt, az autót sem hoztam ki a garázsból (csak egyszer, egy körre, hogy az aksija nehogy behaljon).
Nem bojkottnak szántam ezt, hanem anyagi megfontolások késztettek rá. De a lényeg ugyanaz: hónapok óta nem tankoltam.
Ennek ellenére azt vettem észre, hogy valamiképpen mégsem lett olcsóbb az üzemanyag. Sőt, mintha drágult volna. Nemde?
Szabad képzettársítás. Benzinről. És önégetésről fellángolásról.
Mert a képzettársítás valóban szabad.
Na de most! Most! Most biztosan össze fog jönni!
Ha összefogunk, ha együtt csináljuk, ha elég sokan nem veszünk üzemanyagot most hétfőn, kedden és szerdán, akkor... Hát, izé... Akkor lesz három könnyebb napjuk a kutasoknak.
Ez is valami. Emberbaráti akciónak elmegy. Sőt, ha úgy vesszük, szolidaritási akció a benzinkutasokkal.
A neten is jár egy kedves kis levélke, amely erre buzdít. Idézem:
"Január 17, 18 és 19-én fogjunk össze és lássák meg a MILLIÁRDOS kőolaj-ipari cégek és az állam, hogy milyen amikor pénzt vesztenek. A következő a recept, hogy CSÖKKENJEN az üzemanyagok ára: SENKI NE VEGYEN HASZNÁLATBA EGYETLEN BENZINKUTAT SEM – JANUÁR 17,18 és 19-én. Járjunk buszokkal, biciklivel, gyalog vagy az említett három nap előtt tankoljunk."
:) Olyan édes, nem? :D
Hogy azt mondja, mutassuk meg: azért se tankoljunk akkor - hanem tankoljunk előtte. (Meg majd utána.) Aha. Ez nyilván hatalmas veszteség lesz a "MILLIÁRDOS kőolaj-ipari cégeknek és az államnak", akik majd rínak is, patakban, azt látva, "hogy milyen, amikor pénzt vesztenek."
Én sem szoktam enni este 9 után, s inni is legfeljebb vizet. De a 20 óra 59 perc néha úgy ér, hogy épp az utolsó falatokat nyelem, s a tejet, vagy a gyümölcslevet, vagy a kakaót gyilkolom épp befelé. Még mielőtt beköszönt a moratórium. :)
Ám van tovább is a forradalmi kiáltvány. A kedvenc részem következik:
"Emlékezzetek 1989 December 21, 22-re, amikor hasonló módon cselekedtünk és meg lett az eredménye. KÜLDD TOVÁBB EZT AZ ÜZENETET, HOGY JUSSON EL AZ EGÉSZ ORSZÁGNAK"
Jó, én próbálok is emlékezni, ahogy kérik. De valahogy nem így emlékszem.
Szóval azért bukott meg a rendszer 1989-ben, mert 21-22-én nem tankoltunk.
Hm. Merész felvetés...
Oké, tényleg nem tankoltunk - sőt, akkoriban még sokkal ritkábban tettük. De e tettünkben kivételesen nem a rendszer megbuktatásának szándéka vezérelt, hanem az a kevésbé romantikus tény, hogy nem lehetett benzint kapni.
(Rendben, valójában talán az összefogásra célzott volna a manifesztum szerzője. A párhuzamba állítás akkor is rossz. Azért bukott volna meg a rendszer akkoriban, mert összefogtunk? Én mintha emlékeznék még olyan, nagyobb felhajtó erőkre, mint a teljes térség politikai átrendeződései, a dominóelv, a nagyhatalmi érdekek és manőverek, a bukaresti puccsisták mozgolódása, miegymás. Mert ha ezek nem lettek volna, ha minden más a régi, ha a konjunktúra nem változik, akkor önmagában az összefogás nem feltétlenül vezet eredményre. Egy példát mondok csak a sok közül ez utóbbira: 1956.)
No, de itt már túl komolyba fordultunk, gyerünk vissza a jelen témához.
Ugyanmár! Ugyanmár!
Azt üvölti még nagybetűkkel: KÜLDJEM TOVÁBB EZT AZ ÜZENETET, HOGY JUSSON EL AZ EGÉSZ ORSZÁGNAK.
Na jó, de ha bármikor is továbbküldenék ilyen láncleveleket - ahogy sosem teszem - AKKOR IS HOGY JUTNA EL AZ EGÉSZ OSZÁGNAK, AMIKOR AZ ORSZÁG LAKOSSÁGÁNAK MINTEGY 85 SZÁZALÉKA NEM IS TUD MAGYARUL?
;)
Vagy az lenne a szubtilis kis elképzelés, hogy az 1989-es után ezt az új forradalmat is a magyarok indítsák? Szép! Ez nagyon szép. De úgy nézem, a magyaroknak sincs most ilyesmihez kedvük. Főleg, hogy az előző ilyen projekt sem lett igazi sikertörténet.
És így zárul: "Próbáljuk meg! Veszteni nem tudunk! A fuvarozók is lehetőség szerint ezen a 3 napon külföldön tankoljanak, ha van rá mód, ők ugyanis a legnagyobb felhasználók, ezzel a legfőbb befizetők, és legjobban kiszolgáltatottak!"
Hahó! A fuvarozók a gazdaság nagyágyúi között vannak. Ők nem sztrájkolni szoktak, ha nő az üzemanyag ára, hanem átterhelik, drágítanak. Épp ez az egyik tényező, amely az üzemanyag árának mindenkori emelésekor mindig hozzájárul az általános dráguláshoz.
Egyébként pedig a fuvarozók a fuvarozásból élnek. Úgyhogy tankolni fognak.
Ahogy még 16-án, vagy majd 20-án sok mindenki más is.
Szóval szép kis kezdeményezés ez. De teljesen illuzorikus.
Az üzemanyagár srófolását polgári akciók nem állíthatják meg. Még jelzésértékű is legfeljebb olyan bojkott lenne, amely hetekig tart és általános.
A rendezéshez politikai döntések sorozata kell, amelyet a maguk során csakis gazdasági érdekek, érdekcsoportok diktálhatnak. Nem szép, de így megy ez. És a politikai-gazdasági akarat nyilván nincs meg. Csak pár látszatintézkedés és magyarázkodás van helyette.
És lám, ma, a nagyobb fogyasztók révén megkezdődött a bojkott. Az elv szerint a taxisok a nagyobb városokban már mától nem tankolnak, körülzárnak egyes benzinkutakat, s nem szállítanak utasokat.
De még ez sem működik. Ellenőríztem. A legtöbben dolgoznak, szállítanak, fogyasztanak.
A maradéknak pedig - akárcsak az egész, több napos kampánynak, a magánszemélyek bekapcsolódásával - legfeljebb minimális sikere lesz. Pár banis árcsökkentés. Ha egyáltalán.
Minden esetre én sem tankolok a jövő hét elején.
Meg a végén sem. S azt hiszem, ebben a hónapban sem. Nálam tovább tart a polgári engedetlenség. A tárcám nem engedi meg, hogy engedékenyebb legyek.
Lázadok tehát, ha úgy tetszik. Kulturáltan, halkan, keletiesen.
Az amúgy számomra is nagyon rokonszenves civil kezdeményezés pedig csak ott érhet célt, ahol van civil szféra. Nálunk azonban már régen bekebelezte megvásárolta ezt is - mégpedig épp a legnagyobb ellensége, a politikum.
