Már szokom lassan.   Egész évben számos esetben észrevettem, hogy ezt az évet képtelen voltam megjegyezni. Sokszor, sok helyre ugyanis azt írtam idén, hogy 2010 – ahelyett, hogy 2011. Cikkekbe, bejegyzésekbe, nyomtatványokra, levelek keltezésébe, fotók folderének…

  A leglámerebb és legszörnyűbb meglepetések egyikében volt része épp karácsonykor az egyik ismerősömnek. A nők egyik vissza-visszatérő parája, hogy ha egy kapcsolat során belemennek intim fotók készítésébe, akkor mi lesz később a képekkel. Ugye nem, ugye sosem…

  Idén is volt karácsonyi gyermekrajzpályázat a szerkesztőségben. És idén is kiválasztottam a sok közül a néhány személyes kedvencemet. Ezekkel a rajzokkal kívánok mindenkinek karácsonyt. Simán. Mert ha tényleg karácsony, akkor boldog is. És köszönet Bartok Sebastian…

  "Szatmárnémetiben az idei évben 750 kulturális eseményt szerveztek, melyen 174 882 személy vett részt, mondta Ilyés Gyula polgármester. 2011-ben kultúrára 7 125 267 lejt költött az önkormányzat." Így szól a hír.   Ó, igennn! Olyan szép, amikor így…

A blogolás (is) persze olyan, hogy, amikor az ember vállán tapos a múzsa, akkor örömmel írunk - ám amikor épp nem ücsörög rajta az ihlet, akkor sincs nagy baj. Mert akkor is érzi a gondos szülő időnként, hogy enni kellene adni a blognak. Meg vannak, akik szólnak is, hogy szívesen látnának valami…

  Nem, nem, semmi Photoshop, vagy ilyesmi. Valósak a képek. Végre sikerült megörökítenem a politikus-vállalkozó leglényegét. Egy mai konferencián szólalt fel az a példány, amelyről sikerült igazi, PR-oskodástól, sminktől mentes, a külsőt és a belsőt, a kommunikációjuk…

  Még javában zajlik ám a népszámlálás - csak jelenleg a boszorkánykonyhákban kotyvasztják a végeredményeket. Arról még mindig nem tudni biztosat, hogy egyáltalán mikorra kell meglenniük. Pedig valahogy ez fontos részletnek tűnik: egy komoly összeírás esetében…