Eljöttem vért adni. De olyan sokan vagyunk – állítólag ez ritka –, hogy nagy sor van a Vérközpontnál: az épületen kívül is kanyarog, így az udvaron várakozunk.

Rejtélyesnek tűnik már a történet első része is, így, kívülről szemlélve.

Ez irtó nehézkes búcsú volt – de nem is ez a baj, hanem az, hogy nem is teljes az elválás.

Lefogadom, hogy még a környékbeliek túlnyomó többsége sem tud erről – én is környékbeli vagyok, én sem tudtam: véletlenül fedeztem fel egy régi bakterházon több száz régi feliratot.

Ilyen korszakban élünk, ez zajlik mindenfelé. Vagyis az, amit most mutatok. Az alábbi táblát Nagyszántón fedeztem fel (ez a település zsákfalu, a magyar-román határ mellett, a mai Románia területén), de ez csak egyetlen példája annak, hogy már évek, évtizedek óta hogyan visszük túlzásba az…

Vasárnap késő este. Nagyvárad. A Nagyvásártéren alig van valaki a tájban – de egy vékony, apró termetű, és vélhetően valamilyen hatás alatt álló, a török és kínai ruhapiaci divat szerint öltözködő, csavargó lány nagyon aktív.

Itt a hűvösebb idő, ismét előkerülnek a sapkák is. És velük együtt az idény poénjai is. Hiszen számos kreatív megoldást tud eredményezni az ember-sapka kombináció.

A szomszédban lakó macskák mindig is élénken érdeklődtek a politikai helyzet iránt. Ma pedig (mivel most önkormányzati választás volt itt, azaz Románia területén) megmutatták, hogy az új generációjuk is ugyanilyen polgári felelősségtudattól áthatott.

Nem bírtam ellenállni a csábításnak: életemben először átmentem – pontosabban áttekertem, kerékpárral – a zöldhatáron. Sőt, ugyanott vissza is jöttem. És semmi nem történt – még járőr sem fogott el. Ami azért is mázli, mert amúgy a feladatot azzal nehezítettem, hogy semmilyen papír, igazolvány nem…

Tényleg szüret, mivel – a járványügyi helyzet miatt – tavaszról mostanra, azaz őszre halasztották az önkormányzati választásokat. Most, a kampány vége felé mutatom akkor, milyen csodálatos ötletek és megoldások értek be eddig, mit gyűjtöttem be, erre-arra jártamban, milyen különleges módozatokat…

Nagyon érdekes, nálunk eddig példátlan játszma zajlik most Bihar megyében, emellett még külön Nagyváradon is. Olyan játszma, amelyik számunkra, magyarok számára, meg akár nemzetiségtől függetlenül itteni polgárok számára semmi jóval nem kecsegtet.

Diszkógömb a kuplerájban, és azon belül kupleráj a diszkógömbben is. Ez az egyik kedvenc képem ebből az egész elhagyott lakótömbből. És ezt az egyik üres lakás volt nappalijában láttam.

Elegünk van belőlük, teljes joggal – mégis a döntő pillanatban sokan szavaznak rájuk, újra, meg újra. Holott tudják, hogy nincs mit várni tőlük. Igen, az RMDSZ-ről és az EMNP-ről van szó. Vagyis az úgymond magyar pártokról.

Tegnap hivatalosan átadták, ma megnéztem: ilyen az új magyar-román határátkelő, és a magyarhoz csatlakoztatott román autópálya-kezdemény. Elmentem ma megnézni, mégpedig biciklivel.

Mennyire ironikus sztori már ez. A románok építették, aztán kénytelenek voltak átadni a magyaroknak, akik meg felrobbantották. Ráadásul épp egy esetleges magyar támadás elleni védvonalként építették ezeket a bunkereket a románok, ám végül egyetlen puskalövés nélkül került át pont a magyarokhoz az…

Már nagyon eldurvult ez a kampány. :) A következők mind röpke fél óra alatt jöttek szembe velem, az előbb. Eszméletlen. :o

Hogy toljam. Akárhova nézek itt, mind ezzel jönnek a hivatalos szervek. Toljam ezt, toljam azt.

Csak bejárni mentem néhány felrobbantott II. világháborús bunkert, amiket nemrég véletlenül találtam meg az erdőben – de két, az egyik létesítmény kazamatájában szándékosan csapdába ejtett kutya kiszabadítása lett a felfedezőút lényege.

Csíkszeredai újságírók indították, és meghívtak engem is a szerzők közé: volt egy közös szerkesztésű blogunk, pontosabban még mindig megtalálható a neten, csak már rég nem frissül – erre most, sok évvel később hirtelen elémtoppan a neten ez az egész.

Nos, ezúttal az van, hogy – ez is hihetetlen, mégis igaz – a közösséget általában magyarkodó blablával félrevezető RMDSZ ma csatlakozott a PSD, az ALDE és a Pro România román pártok alkotta koalícióhoz. Ezúttal Beszterce–Naszód megyében. De volt rá példa itt, nálunk is, helyben, ahol én lakom. Meg…

Már javában nem állnak a helyszínek, épp most nem végzik az utolsó simításokat, a nagy nyitásra, miközben a legelső pár száz vendég már napok óta nem érkezett meg, és nincs odabent, külön beköltöző jeggyel. A zöld területek, meg az épülő létesítmények között kikapcsolódva nem várja a hivatalos…

Megint találtam egy elhagyottnak látszó román-magyar határátkelőt. Bár – mint később ki fog derülni – nem teljesen az, csak ideiglenesen van használaton kívül.

Ingyenes az utazás rajtuk ezen a napon 17 óráig (ügyes, és szinte semmibe sem kerülő húzás volt ez a vállalattól): mától vannak forgalomban az új villamosok Nagyváradon.

Ön is azt hitte, hogy a román-magyar határ megint lényegében átjárhatatlan ebben az időszakban? Azt gondolta, hogy a Magyarországon áthaladó tranzitforgalom, valamint a határ két oldalán lakó/dolgozó polgárok, meg diplomaták, stb. kivételével mindenki számára szinte lehetetlen belépni…

Becsenget ma egy nő, valami (román nyelvű) blablával, hogy rákos gyerekeknek gyűjt pénzadományt. Nála egy mappa, a ruháján valami kitűző – luksz veri ofisöl.

Ide keveredtem valahogy, kerékpározás közben: Biharszentandrás – tiszta román település, és ennek lesz szerepe a következőkben – központjától nem messze tartok szünetet, mert megláttam ezt.

Érdekes élmény, amikor a semmi közepén haladva az utat váratlanul egy elhagyott H.A.T.Á.R.Á.T.K.E.L.Ő. zárja el. :)

Sokan hajlamosak összekeverni: nem az új stadion épül most Nagyváradon, a volt ócskapiac helyén, hanem az új sportcsarnok. Ugyanis mindkettőből lesz új, a már létező régiek helyett.

Már akinek váratlan legalábbis. Mert nem mindenkinek az – ez is kiderül a következőkben.

Mondom: egyáltalán nem foglalkoztat.